VÁLASZTÁSAINK.

                                    ( Avagy: cirkuszt,  és  kenyeret! )

 

 

Kis hazánkban véget értek a parlamenti választások, a forrponton álló levegő lassan leszáll az átlagos hőmérsékletére, s az élet is visszazökken a megszokott kerékvágásba. Nekem eszem ágában sincs most politikával foglalkozni, engem az foglalkoztat és késztet töprengésre, ami az  egész emberiséget, de annak 80%-át biztosan jellemzi évezredek óta folyamatosan, de különösen egy-egy útelágazás előtt állva, mint pl. a fent említett választás, de tán a történelem összes választásakor. Mi ez a (kór) tünet? = A " Panem et circenses", a cirkuszt, és kenyeret kiabáló, de inkább üvöltő, hatalmas tömeg.  Az a bizonyos 80%...  Ez a jelenség sokkal régebbi, mint a Római Birodalomban született előbbi idézet! Már a történelem hajnalán, az első leletek előtt, ez a biologikumra jellemző vezérlő elv mozgatta a törzsi szerveződéseket, s azután a törzsek közötti hatalmi harcokat. Érthető, hiszen akkor még a szellemi értékrendnek nyoma sem volt, minden idejüket és energiájukat a létért való küzdelem foglalta le. E helyen képtelenség lenne az emberi jelenség fejlődésének, a szellemi, spirituális értékek fokozatos kialakulását ismertetni, a rendezett társadalmi formációk, és ennek nyomában a kultúra megjelenésének felvázolását megvilágítani, mert ez nem egy blog kereteibe, hanem vaskos, tudományos publikációba férne bele. De ennyit ide kellett írnom ahhoz, hogy a meglehetősen pesszimista, már-már schopenhaueri borúlátásom ne tűnjék megalapozatlannak. Igen, borúlátó vagyok, mert tanulmányozva az egyetemes, és szellemtörténelmet, azt látom, hogy amíg a természettudományok, a technikai civilizáció rohamtempóban fejlődik, addig a társadalom többsége, s benne az egyes ember szellemi, belső építkezése, orientációja alig mozdul felfelé az alfa ponttól. Alig észlelhető a perszonalitásnak, az individuumnak a kiteljesedése afelé, amelyre hivatott; a spiritualitás, a maradandó  értékek középpontba való helyezése, birtokba vétele felé.  Áttekinthetetlen tömegű irodalma van a filozófiának, a pszichológiának, a szociológiának, a teológiának, és a művészetek összes,   - képző, építészeti, zeneművészeti-  ágának, hatalmas épületeket betöltő könyvtárak nehezen tudják már befogadni. De vajon, ezen értékek jellemzik az életünk folyását, társadalmunk napi normatíváit? Mi motiválja   - az altamirai barlang óta folyamatosan- az öt kontinens embereit egy-egy döntése meghozatala előtt? Miről szólnak az egymással szembenálló pártok, a LÁTSZÓLAG sokféle ideológiát valló, de  VALÓJÁBAN CSAK  KÉT  TÁBORT JELENTŐ képződmények ígéretei, amikor arra akarják rávenni az embereket, hogy őket válasszák meg vezetőjükül, vagyis a hatalom birtokosainak?  Nos, hát pontosan arról, ami engem elszomorít, arról, ami a husánggal való bölény vadászat óta alig változott, csak a technikai kivitelezés modernizálódott. Arról, hogy "ha minket választasz, akkor dupla adag kenyér  jut az asztalodra, lesz komfortos lakásod, emelkedik a fizetésed/nyugdíjad, és még nyaranta üdülésre is lesz pénzed. Szabadságod is csak általunk lehet." Tehát;  a "cirkuszt, és kenyeret" ősi bülbül csábdala zengi be a teljes médiát, a hallható, olvasható világot... De ennél nagyobb tragédia az, hogy erre van     - majdnem csakis erre...-    fogadókészség. A kampány zenebonájában harsogó számok hallgatása után leülnek az emberek, előkerül a papír-ceruza,    -ki mennyit ígért,-   mennyivel többet az X párt, s oda kerül a voks... Arról már szinte csak röstelkedve merek írni, ami az egész jelenség legalja; ezrek szavaznak bizalmat egy tányér pörköltért, és egy üveg kőbányai világosért... Ide jutottunk, ill. EDDIG jutottunk kedves barátaim. Hol van a homo sapiens, aki azt mondja: "Nekem van megalapozott világnézetem, értékrendem, és ha az ennek ellenkezőjét valló párt tízszeres fizetést, rózsadombi luxus villát úszómedencével, nyaranta 3 hetes pihenést ígér a Kanári szigeteken, én  AKKOR SEM  őket fogom választani, mert másnap is szeretnék tiszta tekintettel a tükörbe nézni." ?

  Persze, azért még sincs egészen elveszve minden! A fent leírtak "csak" az összesség 80%-ára vonatkoznak. Milliók élnek a világon, és igen sokan a mi hazánkban is, akik éles, látó szemmel, s a "megkülönböztetés karizmájának" birtokosaként , mindezeken messze túl látnak, és azt figyelik, ami a mézes-mázos szavak mögött van. Azt, hogy a magukat kellető pártoknak mi a világnézete, mi a felfogása az örök, és változhatatlan természettörvényekről, az élet végső céljáról, a felnövekvő nemzedék oktatásának/NEVELÉSÉNEK (!!!) módjáról. No, meg a Nemzetről...

  Hiszem, és remélem, hogy ez a 20% lassan, de biztosan áthatja majd  mint a kevés kovász a tésztát, a jelenleg még a " panem et circenses"  színvonalán stagnáló másik részt is. Az ehhez vezető út  egyik zálogát én a gr. Széchenyi István által meghirdetett  "Kiművelt emberfőket!" program mielőbbi megvalósításában látom. De mindenekelőtt annak az örök igazságnak az elmélyítésében, megalapozásában, ami ekképpen íratott le;  "Tudom, kinek hittem."