ÁTRENDEZÉS.

 Csatószegi Viktor 

 

 

                                                    ÁTRENDEZÉS.

 

A mai napon vettem a bátorságot, és egyszeri alkalomra,    kizárólag magánhasználatra,  felcseréltem néhány vers sorrendjét a Máté Ev. 7. fejezetében.   A 7. vers így szól: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.”    A 13-14. vers pedig így:   „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu, és széles az út, amely a romlásba visz, - sokan bemennek rajta.  Szűk a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, - kevesen vannak, akik megtalálják.”

Az átrendezésem egyszerű;  előbbre vettem a 13.-14, verseket, és csak ezután jön a 7. 

Az első két vers=látlelet.  Tragikus.  Gazdag aratása van a sátánnak; a széles úton sokan, rengetegen járnak. Igen, mert kényelmes, azonnal  nyújtja  mindazt, amire vágynak a rálépők. Ennek az útnak kapuján nem kell zörgetni, a széles útnak szélesre tárt kapuja van… Rózsaszín girlandokkal van körülfonva, és a díszletei: mint egy operetté. Ide nem kell nehéz hátizsákot, és  bakancsot vinni, sík terület,  vízszintes. (Csak a legvégén, csak a kapun történő belépés után ejt lefelé, meredeken…)

Sok gondolkodót foglalkoztatott és izgat ma is; hányan üdvözülhetnek? S amint minden biblikus téma körül, itt is feltűnnek az önjelölt próféták, a „nagy magyarázók.” Ezek között láthatjuk az un. „univerzalizmus”  hirdetőit, akik szerint mindenki üdvözülni fog, mert Istennek végtelen nagy az irgalma.  No, persze. Az már igazán bagatell, marginális dolog, hogy Isten közénk testesült Jézus Krisztusban, aki  váltságdíjul adta életét a bűneinkért, és az örök élet feltételéül a benne való hitet, és követését szabta meg. Őnekik „kijár” a szűk kapun való bejutás… - Önmagát a János  10, 9. ben kapunak nevezte ekképpen: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül.”  SEHOGYAN MÁSKÉPP!!!  SE-HO-GYAN!   De ha még több Igét akarsz barátom, akkor itt van Lukács Ev. 13, 23-24. :  „ Valaki megkérdezte tőle: ’ „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?’ Ezt válaszolta neki: ’ Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.”  (Nesze neked pán-iustificatio…) 

Nincs olyan nap, amikor ne hallanánk különféle statisztikai mutatókat a gazdasági életről. (Ilyenkor szoktam nekifogni a portörölgetésnek…) Mi mennyi, miből mennyi.  A műszaki, és a gazdasági életben ezek fontos arányok. Az a „valaki” ott, Lukácsnál, az egész isteni optikából pontosan annyit értett, mint a kotkodács, Kant kriticizmusához…  Ó, ha így kérdezett volna  /meg a hályogszemű ál-teológusok egy része,/ :  „Uram, mi szükséges ahhoz, hogy ÉN üdvözülhessek?” Igen; ÍGY.  Egyes szám, első személyben.  „Mi közöd vele?  TE kövess engem!” 

Barátom!  Most csak egy igehelyet írok ide, te keresd meg, húzódj félre egy csendes sarokba, s ott olvasd el. Ezt követően pedig maradj is ott pár percig…  János Ev.  3. fej. 18. vers.

Miért is rendeztem át az írásom elején megjelölt versek sorrendjét?  Azért, mert:

URAM,  JÉZUSOM,  ÉN  OLYAN  VAKSI,  ÉS GYENGE  VAGYOK,  HOGY  ALIG  LÁTOK  EL  ADDIG  A  SZŰK  KAPUIG,  NEMHOGY  KÉPES  LEGYEK ÁTLÉPNI  AZON.  A TE ERŐD  ÉS  KEGYELMED NÉLKÜL  EGY LÉPÉST SEM  TUDOK  TENNI  A  KESKENY ÚTON.   DE  HISZEK  BENNED,  ÉS SZERETLEK. TUDOM;  TE  VAGY  AZ  A KAPU,  TE  VAGY  AZ  ÖRÖK ÉLET.

Ez volt a 13-14. vers, és én ezt írtam át a 7. versnek.  Most, és csak ezután jöhet a 7. vers, amely ettől kezdve lesz a 13.

URAM, JÉZUSOM!  UGYE  LÁTSZ  MOST?   UGYE  HALLOD,  HOGY SÍRVA, KÖNYÖRÖGVE  ZÖRGETEM  AZT  AZ AJTÓT?  ZÖRGETEM???  DÖRÖMBÖLÖM!!!  ÜRES  A  TARISZNYÁM,  NINCS  SAJÁT  ERŐMBŐL, SAJÁT  JOGON  VÁSÁROLT  BELÉPŐ  KÁRTYÁM…  CSAK DÖRÖMBÖLNI, ÉS  SÍRNI TUDOK, HA  NEM NYÍLIK  KI  AZ  AJTÓ.  TÉGED KERESLEK,  S TÉGED AKARLAK MEGTALÁLNI.  LÁTLAK  A  TÁBORHEGYEN, ÉS  A  GOLGOTÁN…  PERSZE, HISZEN  OTT  MONDTAD  NEKEM,  HOGY „MÉG  MA VELEM  LESZEL A PARADICSOMBAN.”  NÁLAD EZ  A  „MA”  A  KRONOSZT  FELÜLÍRJA.

 

KÖSZÖNÖM,  HOGY  KINYÍLT  A  KAPU. IGEN;  A   MÁR   ITT,   BENNED, ÁLTALAD  MEGKEZDŐDÖTT  ÖRÖK  ÉLETBEN.  NEKED  AKAROK  ÉNEKELNI, TÉGED  AKARLAK  DICSŐÍTENI,  ÖRÖKKÖN  ÖRÖKKÉ.

Barátom!  Egyetlen alkalomra te is rendezd át a fenti verseket…

AHOGY ÉN LÁTOM.

 Csatószegi Viktor

                                         AHOGY  ÉN  LÁTOM...

                                              A  HITRŐL.    

Meghallgattam Bach Karácsonyi Oratóriumának kb. a felét, aztán újra a bevezető mondatokat, mert annak a hatása  elementáris volt. Ebben hallható egy mondat, amelyet az angyali kórus énekel:  "Stimmet voll Jauchzen und Fröhlichkeit an !"  (Egyesüljön a hangotok örömujjongásban!) Ezt követően kezdtem el körbe-körbe  járni a lakásban, és ki tudja milyen  asszociációs  sor végén fakadt fel bennem a hit  roppant egyszerű, villámfényű élményének a kérdése, majd ezt követően az indítás; írjam  ezt  ide le, legalább vázlataiban. Íme:

Csak a magyar nyelvben alakult olyan szerencsétlenül, hogy közös szógyöke van a  "hisz", és a "hiszékeny" szavaknak. Erre még ráépült négy évtizeden át a marxista-ateista ideológia tézise, miszerint a vallás csakis az alulképzett, elmaradt színvonalon élő emberek sajátja, és a tudományok erőteljes oktatásával magától fog elhalni.  Lenin szerint a vallás a nép ópiuma.  Nos, azóta nem, vagy alig hallani Leninről, Marxról, és eltűnt a "foxi-maxi" egyetem is.... A vallás pedig ezredévek óta van,  benne az Ó, és Új Szövetség népe pedig  öt és fél évezrede áll fenn.  De én most nem a vallásról, nem a vallástörténetről kívánok írni,  hanem a HITRŐL.  Ez a kettő teljesen más kategória! Először a hit scientifikus alapjairól  ejtek szót, s arra szeretnék rámutatni röviden, hogy a valódi, a kféle ideológiák Prokrusztész-ágyába nem szorított tudomány    - a  természettudományok sem!!! -     nincs, és nem is lehet ellentétben a hittudománnyal.  (Ennek kibontása  vaskos kötetek anyaga  lenne, óriási  irodalma van e kérdésnek, e hely kereteibe  nem fér bele.) Csupán annyit jelzek, hogy a teológia rendszerezett TUDOMÁNY,  a világ egyetemeinek hálózatába integrált fakultás,  a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében létezik, aktív párbeszédben áll az összes fő tudomány ágak képviselőivel, és a filozófiai fakultásokkal is.  A mélyen hívők táborába rengeteg tudós, köztük Nobel díjasok is!  filozófus,  egyetemi tanár,  a művészeti ágak jeles képviselői, és; természettudósok is tartoznak!!!  Ez tény, a tények pedig makacs dolgok...

.
A teológia anyaga=egy fakultáció anyaga. Nem egyenlő a hittel!!!  El tudja végezni akár summa cum laude eredménnyel bárki, akinek van elegendő IQ-ja, és szorgalma,  élő hit nélkül is. (Sajnos, van erre elég sok precedens, és ennek nyomában a sok botrány....)  A teológia  6 éves anyaga önmagában NEM AD HITET!  Csupán a hit tartalmát adja elő, s támasztja alá annak verifikálhatóságát. De azért ide kell írnom okvetlenül; sok kereső, őszintén nyitott ember számára adhat indítást a kegyelem befogadásához.

Egy személyes megjegyzés: A  skolasztika definíciója szerint  "homo est animal rationale."   Rationale..... Tehát alapvető vágya, belé kódolt irányultsága  az embernek,  hogy az amit elfogad, amiben hisz, s amit életének fundamentumaként tekint, az kompatibilis legyen  az értelemmel, hiszen az értelem is az őt teremtő Isten karizmája! Végtelenül boldog vagyok, hogy e kettő  összhangjának megajándékozottja lehetek...

 "Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahol állsz!"

Most lépjünk be a szentélybe. Oda, kedves barátom, amelyről Pál csak ennyit tudott a meghatottságtól eldadogni;  "...hogy testben voltam-e, vagy testen kívül, nem tudom."  Igen, szent az a hely, ahol valósággal megjelenik, és lehajol a pici porszemhez, az emberhez az Úr.  ......és tűzzel ég, mint ott, a midianiták legelőjén, a csipkebokorban. Vessük le tehát saruinkat;  az értelmünk után, most a szívünket nyissuk meg, mert az a csipkebokor mindig ott van, ahol az Isten keresi, és megszólítja a kiválasztott embert...

Mi tehát a HIT?  (Szándékosan nem írom ide a híres páli definíciót, mert ezen a fórumon CSAKIS  arról akarok írni és úgy, amint azt én felülről kaptam.)  Tán jobb azzal kezdenem, hogy MI NEM  az. Nem az, amelyekről fentebb írtam, mert: nem lehet megtanulni, nem lehet erényekkel kiérdemelni, jó cselekedetekkel megvásárolni, egyszóval; magunkat erre jogosulttá tenni. Most olyanokat fogok felsorolni, amelyeken esetleg kiakadsz kedves barátom, vallásos olvasóm. Nem garancia  az élő HITRE   sem az összes hittanórák remekül leadott anyaga,  sem a vasárnapi igehirdetéseken való állandó jelenlét,  sem a vallásos/hívő szülői nevelés, sem egy hívő közösségben való tagság, végül;  /le merjem ezt írni???/  a teljes Biblia alapos ismerete  sem.... 

Igen, mert a HIT = személyes,     - tehát pó-tol-ha-tat-lan! -      találkozás!
Találkozás, a  NEKEM öröktől fogva tervezett, az ENGEM  (a senki mással nem azonos) az idő kezdete előtt kiválasztott  egyedi csoda felé  randevút felajánló Istennel... Egy örökké tartó, a tér/idő feletti, el nem múló pillanatra. Hogy is szól Ő?  "MIELŐTT anyád méhében fogantál, már ismertelek..."  Az Ő ideje nem a mi kronoszunk, hanem az Ő kairosza.

Alap törvény: MINDIG Ő a kezdeményező! Ő hív, Ő szólít meg, "Ő előbb szeretett minket."  S ha mi erre a meghívásra szabadon igent mondunk, megszületik a dinamikus, ÉLŐ SZERETET-KAPCSOLAT, s elpecsételődünk a Szentlélek által, megkapjuk azt a láthatatlan, de érezhetően valós kegyelmi ajándékot, amellyel  már kinyílik előttünk az Ige mélysége a Szentírásban, amellyel nemcsak megértjük, hanem átéljük a hittan anyagát, s amely rávilágít arra az egyetlen értékre, célra, amelyért érdemes volt megszületnünk, s érdemes élnünk. Megkapjuk a BÖLCSESSÉGET, amely végtelenül több, mint a tudás, a műveltség, és az intelligencia.               

Ha az élő hitet nem lehet kiérdemelni, de lehet, sőt; kell érte könyörögni felfelé tárt, üres tenyérrel, akkor  végül is  kiknek lehet osztályrésze? Ha erre én válaszolni tudnék, akkor nem ember lennék, mert ez: mysterium fidei... Két idézet: "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok." (Mózes 9,15.)  "Két testvér szánt a szántóföldön. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két ember őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."  Tehát még a legközelebbi, akár a vérségi kapcsolat sem dönti el ezt a kérdést. Egy biztos; Isten maga a szeretet. A szeretetéből fakadó irgalom. Ha valaki a vak Bartimeussal feléje kiált; "Uram, hogy lássak!!!",    /  igen, mert a hit nélküli élet lelki vakság, s a látás teljessége a HIT,/   akkor  egész biztos, hogy ezt az elementáris, legbelülről feltörő kiáltást meghallgatja. Igen, de előbb meg kell látni, hogy vakon élek  enélkül, meg kell tapasztalni, hogy engem soha, senki, és semmi  nem tud betölteni. Ezt követően hiteles a fenti sikoly. Üressé tesz, hogy Ő tölthessen be - egy örökké tartó boldogsággal.  Lehetetlen, hogy kétezer éven át milliók adják oda hitükért az életüket, váljanak vértanúkká az ókeresztény kortól napjainkig, egy hamis illúzió miatt! Lehetetlen, hogy annyian tegyék meg Istent kizárólagos kincsükké, lemondva az egyébként valós, evilági értékekről. (L: a szántóföldön elrejtett, drágagyöngyöt találó emberről szóló példabeszédet.)

De a hit legfelső foka; a Jézus Krisztusban való hit, Benne, mint a közénk testesült Úrban, Aki azért jött, hogy megdöntse a gonoszt, s elvegye a világ bűneit, elvegye,  "háta mögé dobja" az ÉN bűneimet is. Ott, a Golgotán, a kereszten. Pál apostol nem is akar tudni senki másról, csak Jézus  Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.

Nekem végtelenül sokat jelentett egykor az a szentírási rész, amikor a zsidókkal vitatkozik, s eközben kijelenti, hogy Ő ismeri Ábrahámot. ("Csekély"  több ezer évvel élt Jézus előtt...) Mire ők:  "Ötven éves sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus  így válaszolt:  „Bizony, bizony mondom néktek; mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK."   (János 8, 57-58.) Itt  kell  térdre borulni barátaim...  A  "Bizony-bizony" =kijelentés!!!   ( Erről  az  "Én vagyok" –ról  könyvet tudnék írni, ez végigvonul piros fonálként az Ó, és az Új Szövetségen, ott Isten szájából, és itt, Jézus teljes természetességgel folytatja ezt, hiszen Ő  "Isten, az Istentől".)

A Vele történő találkozás pontos napját, óráját nem lehet elfelejteni! Ha egy boldog házasság aranylakodalmán élénken emlékeznek arra a napra, órára, amikor megismerték egymást,  "emlékszel?"  akkor hogyan lehetne elfeledni a mindenek feletti Úrral való első találkozást, amit mi megtérésnek nevezünk?  Amikor Jézus a Generázeti tó partjáról meghívja az első, kiválasztott tanítványait, akkor egyikük több év múltán ezt írja le: "Akkor kb. 10 óra volt."   Bizony,  örök pecsét ez....

Végül: a bűn tragikus realitás. Ez elszakít a kegyelmi élettől, valóban vakká tesz. Ne higgyük, hogy a legnagyobb szentek mentesek voltak ettől, ez örök harc!  A szentségre való meghívás nem a bűnöktől, az elbukásoktól való mentességből áll, hanem az  ezekből való felállásból, a MINDIG újrakezdés kegyelméből!!!  Ha  ezerszer elesel,  akkor tudd drága testvérem;   ezeregyedszer is belekapaszkodhatsz  Jézus feléd kinyújtott kezébe! A végtelen  Szeretet= végtelen Irgalom...  Hogyan is mondta Jézusunk?  "Akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret."  Igen; az őszintén megélt bűnbánat, s az őszintén      - csakis ezt követően!-     történő bűnvallás  VALÓBAN  ÚJJÁSZÜLETÉS, VALÓBAN  ÚJ  ÉLET.

Nos, hát ezek a gondolatok születtek meg bennem a csodás Bach kantáta; a "Stimmet voll Jauchzen"  
kezdetű sor hallgatása  után...

Szeretném a fentiekhez hozzáfűzni; a téma teljességéhez viszonyítva, csupán egy kis töredék mindaz, amit leírtam! De tán gondolatébresztésre, további tájékozódásra  alkalmas lehet. Azt is szeretném megosztani, hogy ennek az ingyen  kapott  kegyelemnek a birtokában, beteljesedettnek érzem/tudom az életemet.

SZÜKSÉGESNEK TARTOM. ( "A HAGYMA." )

Csatószegi Viktor

                                       SZŰKSÉGESNEK  TARTOM.

                                             ( A  HAGYMA. )

Igen; feltétlenül szükséges, hogy most ide másoljam az egyik több évvel ezelőtti írásomat, mert  egyrészt alapvetően jellegezi meg látásomat a hitről, másrészt pedig szinte folytonosan utalok rá az újabbakban, és ezek az utalások     /  pl:  "a virtuális hagyma 2. rétegén élők" stb. /  nem érthetők azok számára, akik anno nem olvasták  "A hagyma."  c. írásomat. Íme:

                                                         A  HAGYMA.                                                               

Aki vágott már fel egy szép, kerek vöröshagymát, rácsodálkozhatott, miként  tapadnak egymás alá az egyes rétegek, egészen a hagyma legbelső középpontjáig. Figyelve, ügyes mozdulatokkal, e rétegeket lehet egyenként leválasztani egymásról, s eljutni a kicsiny, legbelső csomóig.

Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a „keresztény” szavunkban rejlő rétegeket , kezdve eme virtuális „hagyma” száraz, töredező héja alatti legkülsővel, egyenként, alaposan szemügyre vegyem, és: nevet adjak nekik. (Már előre jelzem; jóval kevesebb rétege van ennek a virtuális hagymának, mint a valóságosnak, de a cél-gondolatom tán ennyi  réteg elemzéséből is kivehető lesz.)

 

                         A HAGYMA  ELSŐ RÉTEGE;  A  KERESZTÉNY  KULTÚRKÖR.

.

Ezzel a legkülsővel majdnem minden ember találkozik,  már az alsó fokú tanulmányai alatt is. Úgy hívják: Keresztény kultúrkör.  Tehát nem arab, nem kínai, nem afrikai, nem közel-keleti, stb. Európa szellemi gyökérzete az antik görög, s az erre épült, ezzel átitatódott  római /latin/ talajból fakad. Jézus idejében már egyre erősebben terjeszkedett a hellenizmus, ekkor kezdett eljutni kelet felé, így Palesztinába is. (Pál apostol már jól beszélt görögül!)  Az a folyamat, amelynek során a görög/római szellemiség meghódította, átjárta majdnem egész Európát, olyan hosszú, és akkora altitúdója van, hogy egész könyvtárnyi anyagot képez, ezért itt még csak vázlatos ismertetésére sincs mód. Csupán a gyümölcseinek egy részére szeretnék rámutatni, pl. arra, hogy a  zeneirodalmunk   kezdve a praeklasszikusoktól, a  barokkon, a reneszánszon, a bécsi klasszikán át, egészen a modernekig, tipikusan a fent leírt talajból származnak, s annyira karakterisztikusak, hogy egyetlen más kultúrkörök alkotásaival  sem téveszthetőek össze.  Ugyanezt lehet elmondani a keresztény európai irodalomról, képzőművészetekről,  és a bölcseletről is. Mindezeken felül az európai társadalom szerkezeti felépítése, etikája is innen származik. Nota bene: ezért végtelenül ostoba, cső-látású emberkék hagyták ki az E.U. alaptörvényéből a keresztény gyökerekre való utalást. Saját magukról állítottak ki szegénységi bizonyítványt… Ugyanis ez nem kizárólag vallási világnézet kérdése!!!!

 

                     A  HAGYMA  MÁSODIK  RÉTEGE;  A  VALLÁSOSSÁG.

                                               

Törvényszerű, hogy  egy szellemi makró-klíma létrehozza a maga éthoszát,  normatíváit, etikáját. Kötelező hittan órák,  az egyre gyakoribb templomi élet, vallási társulatok, cserkészet, stbbik,  átjárták a széles társadalmat. Az Egyház jelen volt a szorosan vett vallási életen túl, a kulturális, sőt;  a politikai életben is. (l: felsőházi tagság… )  Kimondatott: Európa keresztény, Magyarország keresztény ország…  Igen, a „cégtáblára”,  a hivatalos megnyilatkozásokra  ez volt rajzolva. Olyan sikk volt elmenni vasárnap a templomba, mint  ezután egy kellemes séta a Korzón, és egy jó ebéd a Kárpátiában, vagy a Mátyás Pincében, majd este elmenni az Operába…  Falun pedig  egyenesen kötelező elvárás volt,  aki ebből kivonta magát, azt nem is tekintette  a falu népe  rendes embernek, a közösség tagjának.  „Keresztény ország”….  Virult a népi vallásosság,  városi, és falusi változatban.  Leány, és legény egyletek, ker. előadások, szavaló körök. De minek is írok én múlt időben?  Pontosan így van ez ma is, csupán a díszletek, elnevezések változtak meg, és amint régen a paravánok mögött  a kaszinók, elegáns kávéházak és polgári szalonok képezték az élet realitását, ma a presszók, diszkók, plázák képezik.

Azt, hogy krisztusi szempontból milyen valódi értékfedezete van a vallásosságnak, annak, ha csak parancsra teszek meg külső gyakorlatokat úgy,hogy nem ismerem, nem érint meg annak a lényege, a legpregnánsabban bizonyítja a II. világháború után hazánkra tört  Szovjet kommunizmus. A nyíltan harcos-ateista diktatúra terrorja, Isten, és Egyház elleni gyűlölete, szinte 1-2 év alatt söpörte le a palettáról a vallásosságot. Egy tollvonással szüntették meg az egyházi iskolákat, börtönözték be a papok/lelkészek  nagy részét, a ker. szellemiségű értelmiséget marginalizálták, tönkretették, és az oktatás mindhárom szintjében a marxista tanok váltak kötelezővé. Megbízott emberek lesték, figyelték, kik járnak templomba, s kiknek a gyermekeit merészelték beíratni iskolai hittanra. Andrássy út 60,  Recsk, Kistarcsa, kitelepítések…  Ennyi a vázlat.  Vázlata annak,        - mert  én most nem politikatörténeti részletekkel akarok foglalkozni!-        hogy az élő Isten, a  Jézus Krisztus országának optikáján keresztül szemlélve, valójában mennyit is ér a (népi) vallásosság…  Ennyit: ha széthullanak a külső keretek, ha nincs kötelező elvárás, akkor igen gyorsan kikerül a társadalom, és az egyes ember életéből minden, ami a természetfelettivel kapcsolatos. ( Szociográfiai anyag, hogy az ötvenes években, amikor a durván erőszakos TSZ-be kényszerítés elől a városokba menekült sok ezer fiatal, sajnos, belőlük vált a bűnözési statisztika legnagyobb anyaga… Kikerültek a nagyszülők, szülők, lelkipásztorok kontrollja alól, és nem volt meg bennük a szilárd alap.)

A kommunista diktatúra elmúlt, de jött helyette egy ennél ezerszer veszélyesebb, alattomosan mérgező szellemi diktatúra/métely;  a neoliberalizmus, amely az un. „felvilágosodás,” a jakobinusi gyökerekből, és a különféle dekadens szellemi áramlatokból ötvöződve rombol. A szituációs etika, és a relativizmus jellemzi ezt, eklatáns példája a néhány éve összeomlott  SZDSZ, de köztünk élnek és hatnak a reprezentánsai a mai napig is. Humánus urak ők, barbárságnak tartják a halálbüntetést, eltörölték, tiltja Brüsszel, és a honi törvények is.  De az abortuszt, és az eutanáziát – nem…

 

                                    A HAGYMA  HARMADIK   RÉTEGE;  A  HIT.

 

A virtuális hagyma első két rétegének vizsgálatakor láttuk, hogy szinte össztársadalmi jelenségekről van szó, amelyek érintik a benne élő egyes embert, de csak az epidermisét.  Ha egy földrengésszerű változás következik be,         - legtöbbször  háborúk, forradalmak után,-          akkor  ezek az emberek úgy vetik le magukról  a vallásosságot, mint egy régi, kopott ruhát…  Ami nem a lényegünk, az levethető, kicserélhető.  Ez a két hagyma-réteg milliókat jellemez, ez a  „széles út,”  ez a világ szelleme.  Jézus többször  beszélt  erről, pl. a magvetőről szóló példabeszédében. Igen, kevesen vannak azok, akik a harmadik réteget alkotják, az un. „szent maradékot,”  ők  az eleve kiválasztottak, elhívottak, egy nagy titok letéteményesei, hatalmas, nem kiérdemelhető kincs  birtokosai, akiket úgy nevezünk;

                                                    HÍVŐK.

Kicsinek, kevésnek érzem magam ahhoz, hogy definiáljam a megtért, hívő ember  mivoltát, lényegét, ezért  János apostolt hívom segítségül, s idézem első levelének bevezető mondatait:  „ Ami kezdettől fogva volt, amit  HALLOTTUNK,  AMIT  A  SZEMÜNKKEL  LÁTTUNK,  AMIT  SZEMLÉLTÜNK, ÉS  AMIT  A  KEZÜNKKEL TAPINTOTTUNK;  AZ  ÉLET  IGÉJÉT  HIRDETJÜK  NEKTEK. IGEN, AZ ÉLET  MEGJELENT,  LÁTTUK,  TANÚSÁGOT  TESZÜNK  RÓLA.”   -  Ezeket a mondatokat  nem egy megtanult ismeret anyagaként felmondó ember írta, hanem olyan valaki, akinek a legszemélyesebb élménye, az egész lényét, életét átformáló eseménye volt a közénk testesült  ÉLETTEL, magával a LÉT - tel történt három éven át tartó együttlét. Ugyanez a belső tűz süt, izzik a többi tanítvány szavaiból is, akik halászokból emberek halászaivá váltak, s az életüket áldozták ezért a csodáért. 

A hit tehát nem más, mint egy megrendítő, SZEMÉLYES  randevú az élő Istennel,  aki hozzánk            hasonló alakban jött el közénk, amely eljövetelt, és annak lényegét már évszázadokkal előbb megjövendölték a próféták. Ezt a randevút soha nem a meghívott egyes ember kezdeményezi, hanem az Úr. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”   S hogy a 12 apostol eseténél maradjak,  azt látjuk, hogy bizony, nem hibátlan, nem tökéletes embereket választott ki Jézus…  Mindegyikük más-más egyéniség  volt, és a megszentelődésük folyamata is különböző módon, és idő alatt történt.  Mindegyikük egy kultúrkörben, és egy vallásos légkörben szocializálódott, tehát ismerték a hagyma első két rétegét…  De a Mesterrel való találkozás után, lehetetlen megmaradni e két rétegbe bezártan!  Az a 3 év egy valóságos szimbiózis volt, és ebből az élményből született meg az Egyház. Ebből forrásozik a mai napig  az Evangélium=az Örömhír  kiáradása,  amely felülírja a ker.  kultúra, és vallásosság rétegeit. (Egy pillanatig sem akarom én alábecsülni ezek valódi értékeit, jelentőségét, nehogy félreértés essék!  De mindezek csak eszközök, körítései a lényegnek; a HITNEK. Gyermekkori ruhák, amelyeket kinő az, akire rátekint, és megkedvel Jézus.)  Kérdem; MIÉRT KEDVEL MEG VALAKIT JÉZUS???   Ha erre én       - de bárki más!-       válaszolni tudna, akkor nem ember lenne…   Misterium fidei…  Ha Ő öröktől fogva  /”mielőtt anyád méhében fogantál volna, már ismertelek téged”/  kiválaszt  egy embert, akkor milyen lesz ő?  Barátom; szent lesz!  Barátom; bűnös is lesz.   SIMUL… A pecsét rákerült, az áteredő bűn, és a diabolosz pedig minden erejét beveti, hogy ez a pecsét lekopjon róla. Hatalmas harc, elesések sorozata, a nyomorúságunk fájdalmas megtapasztalásai, a péteri árulásaink megalázó, gőgjeinket elporlasztó esetei, és:  a KEGYELEM  minden egyes hűtlenségünk,  és péteri könnyeink, bűnvallásunk utáni felsimogató, újra felépítő boldog élménye. A tékozló fiú történetét maga Jézus mondta el… Nagy-nagy titok az isteni didaktika, pedagógia… Egy biztos, hiszen ezt is Ő mondta;  „akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret.”

A hívő ember a  részek helyett az egészet látja, s az eszközök helyett a cél minden kincse. Ha válaszút elé kerül, akkor habozás nélkül kész mindenét inkább elhagyni/elveszíteni, mint Istentől elszakadni, mert Istenben látja az EGYETLEN értéket, a  végső célt, a beteljesedést. Mély fájdalmat él át, ha gyengesége, esendősége miatt olykor valakit, vagy valamit mégis az egyetlen, az ÖRÖKKÉVALÓ, a  LÉT elé helyez. A hívő embernek még az elesése is Jézus-irányú… Ő a századik bárány. DE: bá-rány!!!  Itt él a világban, de nem a világgal. Soha nincs egyedül. Ismeri a Dániel vermét, de látja a verem mélyébe is behatoló fénysugarat.  Sokszor szomorú, gondterhelt, de  mégis derűs.  SIMUL.  A külső körülmények, és gyenge ereje lehorgasztják a fejét, de  belül, végtelenül boldog. Nos, hát ilyen „összetett” lény a hívő ember, ennek minden velejárójával együtt…   Tudja, hogy bármennyit is tanult, bármennyit is tapasztalt ebben a világban,  bármennyire is szereti az igazi kultúrát, és a teremtett világ szépségeit, bizony; ő egy nagy SEMMI a VÉGTELENHEZ képest, tudja;  „mid van, amit nem úgy kaptál?”  Ezért megköszöni minden reggel az ébredést, s hálát ad minden este a Jézussal eltöltött napokért.

Bízva-bízik az örök pillanatban, hiszen, ezért az örök pillanatért halt meg személyesen őérte Jézus Krisztus a kereszten.   –  Nagy boldogság, sőt; az EGYETLEN  boldogság eljutni a hagyma harmadik rétegéig…   No, és hatalmas, kiváltságos állapot, mert:

 

                           „A  HIT  UGYANIS  NEM  MINDENKIÉ.”  ( II.Tessz. 3,2.)

PONT A MONDAT VÉGÉN. I. II. rész.

 Csatószegi Viktor

 

 

                                    PONT A  MONDAT VÉGÉN.       I. rész.

                                       (Ami bizony, pontos vessző…)

 

A nappalok egyre rövidülnek, és az a néhány óra is legtöbbször felhős. A természet is „bezárkózik,” alig látható valamilyen életfunkciója, a tetszhalál állapotába szenderül fokozatosan. Valahogy minden látható valóság arra inspirál most engem, hogy arról elmélkedjem, amire a Kharón ladikján ücsörgő világ gondolni sem akar, sőt; folyamatosan rendezi a megszámlálhatatlan fesztiválokat, lassan már mindennek „világnapja” lesz, akciók, rendezvények vakító, s fülsüketítő zenebonája tombol szerte az országban, s a világban.  A legnagyobb büntetésnek tekinteném, ha nekem a Vörösmarty-téren kéne laknom…   A „mondat” hömpölyög, de az a pont ott áll, mint a Titanic előtt a jéghegy. Jó lenne tehát kissé mélyebbre hatolva elemezni ezt a kérdést, felmérni, vajon hol is van ennek a pontnak helye gondolatainkban, s egész szemléletünkben? Ezt megkerülni nem lehet, és nem is érdemes.  Ha eltakarjuk a szemünket, homokba dugjuk a fejünket strucc madárként, attól még ott áll az a pont…  Ennek a pontnak kaméleon természete van ám barátaim!  Ha elűzzük még a gondolatát is, ha dáridózunk, és netán kabarékba menekülünk sületlen, erőltetett vigasságokba, akkor feketénél feketébb lesz a színe. De ha rávetül  Annak a fénysugara, Aki önmaga  az  ÉLET,  akkor hófehérré változik. Ez ilyen egyszerű.

Ha  van téma, amelyről  évezredek óta beszélnek filozófusok, írók, költők, szociológusok és pszichológusok, amelyet tudományos alapossággal tárgyal a tanatológia,   (nálunk Dr. Polcz Alaine, a Hospice egyik oszlopa szentelte egész életét e kérdésnek, rajta kívül Elisabeth Kübler könyvét ismerem még,) akkor  az  a halál témája. Állítom; ezt a témát alaposan körül járják.  DE  NINCS VÁLASZUK!!!  Nem is keresem,  - mert megtaláltam, ill. az egyedül Illetékes talált meg engem a teljes, az  értelmet, és a szívet betöltő válaszával.  Ezt szeretném ismertetni, megosztani veled, annak alapján, amit kutattam e napokban. A négy Evangéliumot, annak lapjait gyűrtem/lapoztam  óraszámra,  hogy  szinopszist nyerjek ki  belőle; szólt-e erről Jézus hangsúlyosan, mennyit, s milyen contextusban? Az alábbiakban  tehát az élet Ura tanításának lényegi kivonatát jegyzem le, mint az örök élet szerzőjének, s ajándékozójának apokalipszisét.  A halál titkának leleplezését. No;   ---és a megoldásét…

A  te  életutad végén  is  OTT ÁLL az a pont.  Megkerülni nem tudod. Arra van módod, hogy eldöntsd; ennek a kaméleonnak milyen legyen a színe, amikor a túraösvényed végén odaérsz… Ha nem csak átfutsz az alábbiakon, hanem nyitott szívvel appercipiálod az élet Igéjét, akkor te is felkiálthatsz: „Halál!  Hol a te fullánkod?”

Álljatok tehát félre most ti filozófusok, /sztoikusok, és szkeptikusok,/ drámaírók és költők, s ti, természettudósok is, akik az élő sejtek feloszlását látjátok csupán a halálban, és nem a kettős pontot teszitek az út végére.  Jézus teljesen mást hirdet.  -  Nekem az tűnt fel, hogy keveset szól a halálról, de rátapint annak contextusára a bűnnel, vagyis elhelyezi a létezés koordináta rendszerébe, mintegy megindokolja a valóságát, s mint ami úgy van, mint a napsütés, a madarak röpte, a folyók sodrása. Így teszi  ezt pl. a dúsgazdagról, és a szegény Lázárról szóló példabeszédben: mindkettő meghalt. A hatalmas termését csűrökbe gyűjtő elégedett gazdáról, aki erre a vagyonra építi biztonságát. „Esztelen! Még az éjjel számon kérik  lelkedet! (Lk: 12, 20.)  A halál tényét hátrébb helyezi az Ő követésénél, még akkor is, ha az illető az apját akarja előbb tisztességgel eltemetni. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!  TE KÖVESS ENGEM! (Mt. 8,22.)  (Mekkora bálványozássá korcsosult a ker. Európa halott kultusza, temetési ceremóniája… Díszmenet, notabilitások hosszas méltatásai, díszlövések, koszorúk garmada. A cadaver ott fekszik drága tölgyfa koporsóban, fejek hajolnak meg… De hol van ezalatt ő??? Követte-e az élet Urát?)  Jézus elvárása  több,  mint ama bölcsé, aki jól megkülönbözteti a lényegest a lényegtelentől, itt valami többről van szó. Ő a legbensőbb  lényéből fakadóan  tudja magát szabadnak a  haláltól, mert a halálnak nincs része benne. Ő valóságos Isten, nem érintheti az eredeti bűn sebe, számára a halál: alárendeltje, s mégis SZABADON átadta emberségét neki, hogy feláldozva miértünk életét, nekünk lehessen örök életünk…Azért jött közénk, hogy megtörje a halál végső uralmát. Krisztus=Király. Király a halál felett. Ezt a három halott feltámasztása mutatja meg. A naimi özvegy fiát minden ceremónia, „ felhívás látványosságra” nélkül cselekszi meg. Jaírus lánya „csak alszik” S a halál eliszkol e kislányból…

 

 

 

 

                                         PONT  A  MONDAT VÉGÉN.     II. rész.

                                            (Ami bizony pontos vessző…)

 

Az  I. részt annál a gondolatnál zártam, hogy Jézus abszolút úr a halál felett, egyetlen akarati aktussal hozta vissza onnan a naimi özvegy fiát, Jaírus lányáról pedig azt mondta, „csak alszik.”  Most vessünk egy pillantást az Ő barátjának, Lázárnak esetére, akiről majdnem szó szerint ugyanazt mondta; „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.”  No, itt áll meg az ész…  (majd később  olvasható  Lázár nővérének riadt szava;  „Uram,  ’iam olet’=már szaga van, hiszen NEGYEDNAPOS!!! Közel-Kelet, nappal 35-40 fokos hőség van.  Mit számít mindez annak, Aki Ura az életnek?!) Nagyon nagyon  érdemes ezt a részt figyelmesen elolvasni a János Ev. 11, 1-44. ben, mert ez a történet hatalmas kijelentés!!! Nem véletlenül írja le a szeretett tanítvány ennyire részletesen, szinte filmszerűen pereg le előttünk, én úgy érzem minden egyes olvasásakor, mintha ott állnék, és részese lennék a csodának.  Mozart Requiemjének Sequentia tételéből én átírnám e sziklasír előtt állva a „Rex tremendae maiestatis” szavakat ekképpen: „Rex aeternae maiestatis”-ra.  Úr Ő valóban. Úgy teszi ide-oda a halált, mint én az egyes tárgyakat az íróasztalomon… De elárulom neked barátom, hogy én mégsem  annak a negyednapos halottnak a sírból történő  kilépését  érzem ennek az eseménynek csúcspontjaként, és Jézus oda menetelének legfőbb céljaként. Ez csak eszköz, alkalom volt arra az isteni szcenárióban, hogy a Mester szájából elhangozhasson az újszövetség egyik, tán legfontosabb kinyilatkoztatása. Figyeljük csak  a  szövegkörnyezetet! Márta:  „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.!” Jézus:  „Testvéred fel fog támadni.”  Márta:  „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, azon a napon.”  Jézus: 

 

„ÉN  VAGYOK  A  FELTÁMADÁS  ÉS  AZ  ÉLET; AKI  BENNEM  HISZ, MÉG HA  MEGHALT  IS,  ÉLNI  FOG.  MINDAZ,  AKI  BELÉM  VETETT HITTEL   ÉL,  NEM  HAL  MEG  SOHASEM.”        

 

Csend.

(Az  „ÉN VAGYOK” kijelentés végig zúg a teljes Biblián, a két szövetségen, ha indítást kapok erre, akkor boldogan kibontom ezt, most csak annyit, hogy ebben is az Atya, és a Fiú egylényegűsége nyilváníttatik ki.)  A fenti mondat=Teofánia. Mint a villám, az égből ér le  a földig…  Érted??? Nem  azt mondja:  „Én  eszközölöm/teszem  a feltámadást, én  adom az  életet,”  hanem; 

„ÉN  VAGYOK  A  FELTÁMADÁS,  ÉS  AZ  ÉLET.”

 

Ezt  még  soha,  senki nem  mondta,  nem  merte  kimondani, utána lehet nézni az egyetemes vallástörténetben.   Az egész életünk, az örök  életünk függ ettől  a mondattól, attól, hogy  engedjük-e  belevésődni  az  agyunkba, és  a szívünkbe. Kezdetben része volt ebben az örök életben az embernek, de  történt  vele  valami,  ami  tönkretette  azt,  amit  Istenben, és  az  Ő Logoszában  soha nem  lehet tönkretenni. Ezért halunk meg.  (Itt a nervus rerum, itt,  az elmélkedésem elején felvetett kérdésnek, a contextusnak a gyökere) A mi meghalásunkban az  következik be, aminek nem kéne bekövetkeznie, hiszen az életünket az  ÉLET adta ajándékul, egy örökké tartó pillanatnak szánva…   S mivel Isten a szeretet, a mindenség Ura, mégsem a bűnből eredő halálé az utolsó szó. Ez az Euangelion=az Örömhír. Igen, mert Jézus nem csak önmagában  az  Élet, hanem a  SZÁMUNKRA  KÖZÉNK TESTESÜLT  ÉLET!  Itt él most is köztünk, a Pünkösdkor elküldött Szent Szellemével, Aki megnyitja előttünk az Ige csodálatos mélységeit, Ő lényegíti át a kenyeret Eucharistiává, s Ő adja szánkra a valódi imádság szavait. A teljes élet pedig a feltámadásunkban tárul fel, abban a szent történésben, amelyet elénk élt az élet Ura,  „tertiam die….”

Aki vele/benne él a HITBEN, annak olyan élete van a virtuális hagyma 3. rétegén, amely  egyszerűen; átmegy  a halálon, mint a naimi ifjú, a Jaírus kislánya, és  Lázár… Miért?  No most figyelj! Azért, mert MÁR  ITT  MEGKEZDŐDÖTT AZ ÖRÖK  ÉLETE!!!  Mondod tán, hogy magas lázam van, s félrebeszélek… De hát  NEM ÉN MONDOM!  JÉZUS, a Krisztus mondja János ev. 5, 24. szerint:  „ BIZONY, BIZONY MONDOM NÉKTEK,  AKI  IGÉIMET  HALLGATJA, ÉS  HISZ  ANNAK,  AKI ENGEM KÜLDÖTT,  ÖRÖK ÉLETE  VAN,  ÉS NEM KERÜL ÍTÉLETRE,  HANEM  MÁR ÁTMENT  A  HALÁLBÓL  AZ  ÉLETRE.”

Ott,  Betániában, Lázár  sírjánál tehát sokkal több, magasabb rendű esemény történt, mint egy halott feltámasztása. Ott, a láthatók mögött, hatalmas küzdelem folyt. Amikor Krisztus legyőzte a halált, akkor  azt győzte le, aki a halál szerzője, s oka.  A SÁTÁNT GYŐZTE  LE!!!  Erre a győzelemre a végső, a visszavonhatatlan pecsét pedig a Golgotán, azon a péntek délutánon került. Érted, értem, érettünk. Jézus után másmilyen már a halál, a méregfoga ki van húzva…

 

Feltettem az első részben a kérdést; milyen látása volt Jézusnak a halálról?  Lehet hogy  túl szubjektív vagyok,  de én  ezt egyetlen mondatában látom összesűrítve,  ( a fenti, bibliai idézeteken kívül,) abban, amikor hatalmas erővel bekiált a sírba; „Lázár,  jöjj  ki!”

 

Tudod; a valódi sír, meg a hullaház  nem az, ami sziklából van.  A valódi halál a hitetlenség, és a  bűn. Jézus bekiált a te sírodba is:  „ Jöjj  ki onnan!”  Jöjj ki az életnek hazudott  élettelenségből. Szeretne téged  ÖRÖKKÉ szeretni.  Nézz körül: minden elmúlik, elpusztul, mert  csak  anyag.  

SZÁMODRA  PEDIG  AZ  ÖRÖKKÉVALÓSÁG  LETT  ELKÉSZÍTVE. 

 a  sok ezer éves Palmira romjainak felrobbantását, pedig azok  az antik értékek örökkévalónak látszottak… Láthattad a pusztítást Párisban, és fogsz még látni sok  rettenetet. „Omnibus moriendum est…”

 

De csakis  a  virtuális  hagyma  I. és  II. rétegén!!!     JÖJJ  KI  ONNAN!

ALTITUDO = MAGASSÁG, ÉS MÉLYSÉG. SIMUL...

 Csatószegi Viktor

 

               ALTITUDO = MAGASSÁG,  ÉS  MÉLYSÉG.   SIMUL...

Már az első gimnáziumtól kezdve tanultam latinul, s azóta szeretem. Szeretem grammatikájának a végtelenül erős logikája miatt, és a szinte hallható dallamossága miatt is. Az előbbire jellemző az általam választott cím első szava, amely EGYSZERRE  jelent magasságot, és mélységet. (Gondoljunk csak egy asztal  lapja, és a padló közötti távolságra; ha ezt felülről nézzük, akkor mélységről, ha  alulról, akkor  magasságról beszélünk. Tehát; ugyanarról! Csakis a latinban van így.)
                                                                                                         

Vannak a Szentírásnak olyan  pontjai, amelyeknek elmélyült olvasásakor  akkora hatás ér, hogy eltűnik az a hely ahol vagy, és mintha egy tüzes, izzó kráterbe  néznél le, vagy; egy obszervatórium távcsövén át, egy fényes üstökösben gyönyörködnél. Az egyik lent, a mélységben van, a másik pedig sok fényévnyi  távolságban fent ragyog.  Lent, és - fent. Simul... Engem  ma reggel egy ilyen hatás ért, és most szeretnék ebből valamennyit átadni. Pontosan  neked, aki böngészés közben ide kattintottál.

Ez a hely pedig Pál apostolnak a  Korintusiakhoz  írt  2. levelében található, a 12. fejezet 1-10 versekben:

121 Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. 2 Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4 elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. 5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 6 Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall. 7 De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. 8 Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: 9„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. 10 Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Aki  megkapta  az élő hit kegyelmét, tudja, hogy bár a transcendens világ fizikai megtapasztalása lehetetlen  a földön élők számára,  ( az ember csapta be a kaput...) de a Mindenható megteszi olykor, hogy az erre kiválasztottaknak ad  egy pillanatnyi betekintést a tér-időn túlra. Ilyen volt  pl. Szt. István diakónus  a  megkövezése előtt, a Táborhegyi  jelenet, és én ide sorolom a feltámadás utáni, az üres sírnál történteket, amikor egy  angelos=küldött megjelent  Mária Magdolnának. Pál előtt hatalmas út állt, rengeteg szenvedéssel, üldöztetéssel, lelki/fizikai erőt igénylő missziós utakkal, az  ellenfeleivel való  harcokkal. Erre készítette fel őt az Úr, ezzel a hatalmas, életre szóló élménnyel. Azok a "titokzatos szavak" amelyekről mi semmit nem tudhatunk, Pált szikla szilárddá tették, s alkalmassá a hiteles tanúságtételre, valamint arra, hogy a leveleiben leírtakat az egyetemes kereszténység isteni kinyilatkoztatásként fogadja el, s az Egyház felvegye a Szentírás kánonjába, a protokanonikus könyvek közé.
S az erről szóló rövid utalás után láthatjuk meg az apostol mély alázatát.  ( 6. vers.)  Nos; eddig tartott a ragyogó üstökös, a "fent" élménye.

Ezt  követi a "lent". Megjelenik az  ONTOLÓGIAILAG  LÉTEZŐ  sátán,  ill. valamelyik bukott angyala.
 Itt egy újabb kérdés merül fel, rengeteg exegéta kutatta/kutatja, vajon mi  is lehet az a bizonyos "tövis," amely Pál testébe adatott?  Számomra abszolút feleslegesnek tűnik e kérdés boncolgatása! Igen, mert legyen szó akár egy bűn kísértéséről, akár egy súlyos betegségről, mindenképpen egyetlen célja volt a gonosznak; alkalmatlanná tenni az apostolt Isten országának építésére, az Evangélium terjesztésére.
Itt  következik  az  a rész, amely engem hosszas töprengésre, s lélekben való leborulásra indított. Barátom, itt fogalmazódik meg a mi logikánkat felülíró csoda summája, itt adatik elénk a jézusi KEGYELEMTAN!!!  Számomra ez a rész: 8-10. versek, Isten gondolatainak a Jézus Krisztus által történő megvalósítását mutatja be. Olyannak tűnik nekem, mint az a hatalmas diagnosztikai műszer, amelynek ajtaján át betolják  a beteget, s az, un. rétegvizsgálatot végez, belelát a legrejtettebb részeibe is. Aki a hit szemével, imádságos lélekkel olvassa ezt a két verset, - belelát Jézus szívébe... No és: pedagógiájába....