Csatószegi Viktor
PONT A MONDAT VÉGÉN. I. rész.
(Ami bizony, pontos vessző…)
A nappalok egyre rövidülnek, és az a néhány óra is legtöbbször felhős. A természet is „bezárkózik,” alig látható valamilyen életfunkciója, a tetszhalál állapotába szenderül fokozatosan. Valahogy minden látható valóság arra inspirál most engem, hogy arról elmélkedjem, amire a Kharón ladikján ücsörgő világ gondolni sem akar, sőt; folyamatosan rendezi a megszámlálhatatlan fesztiválokat, lassan már mindennek „világnapja” lesz, akciók, rendezvények vakító, s fülsüketítő zenebonája tombol szerte az országban, s a világban. A legnagyobb büntetésnek tekinteném, ha nekem a Vörösmarty-téren kéne laknom… A „mondat” hömpölyög, de az a pont ott áll, mint a Titanic előtt a jéghegy. Jó lenne tehát kissé mélyebbre hatolva elemezni ezt a kérdést, felmérni, vajon hol is van ennek a pontnak helye gondolatainkban, s egész szemléletünkben? Ezt megkerülni nem lehet, és nem is érdemes. Ha eltakarjuk a szemünket, homokba dugjuk a fejünket strucc madárként, attól még ott áll az a pont… Ennek a pontnak kaméleon természete van ám barátaim! Ha elűzzük még a gondolatát is, ha dáridózunk, és netán kabarékba menekülünk sületlen, erőltetett vigasságokba, akkor feketénél feketébb lesz a színe. De ha rávetül Annak a fénysugara, Aki önmaga az ÉLET, akkor hófehérré változik. Ez ilyen egyszerű.
Ha van téma, amelyről évezredek óta beszélnek filozófusok, írók, költők, szociológusok és pszichológusok, amelyet tudományos alapossággal tárgyal a tanatológia, (nálunk Dr. Polcz Alaine, a Hospice egyik oszlopa szentelte egész életét e kérdésnek, rajta kívül Elisabeth Kübler könyvét ismerem még,) akkor az a halál témája. Állítom; ezt a témát alaposan körül járják. DE NINCS VÁLASZUK!!! Nem is keresem, - mert megtaláltam, ill. az egyedül Illetékes talált meg engem a teljes, az értelmet, és a szívet betöltő válaszával. Ezt szeretném ismertetni, megosztani veled, annak alapján, amit kutattam e napokban. A négy Evangéliumot, annak lapjait gyűrtem/lapoztam óraszámra, hogy szinopszist nyerjek ki belőle; szólt-e erről Jézus hangsúlyosan, mennyit, s milyen contextusban? Az alábbiakban tehát az élet Ura tanításának lényegi kivonatát jegyzem le, mint az örök élet szerzőjének, s ajándékozójának apokalipszisét. A halál titkának leleplezését. No; ---és a megoldásét…
A te életutad végén is OTT ÁLL az a pont. Megkerülni nem tudod. Arra van módod, hogy eldöntsd; ennek a kaméleonnak milyen legyen a színe, amikor a túraösvényed végén odaérsz… Ha nem csak átfutsz az alábbiakon, hanem nyitott szívvel appercipiálod az élet Igéjét, akkor te is felkiálthatsz: „Halál! Hol a te fullánkod?”
Álljatok tehát félre most ti filozófusok, /sztoikusok, és szkeptikusok,/ drámaírók és költők, s ti, természettudósok is, akik az élő sejtek feloszlását látjátok csupán a halálban, és nem a kettős pontot teszitek az út végére. Jézus teljesen mást hirdet. - Nekem az tűnt fel, hogy keveset szól a halálról, de rátapint annak contextusára a bűnnel, vagyis elhelyezi a létezés koordináta rendszerébe, mintegy megindokolja a valóságát, s mint ami úgy van, mint a napsütés, a madarak röpte, a folyók sodrása. Így teszi ezt pl. a dúsgazdagról, és a szegény Lázárról szóló példabeszédben: mindkettő meghalt. A hatalmas termését csűrökbe gyűjtő elégedett gazdáról, aki erre a vagyonra építi biztonságát. „Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet! (Lk: 12, 20.) A halál tényét hátrébb helyezi az Ő követésénél, még akkor is, ha az illető az apját akarja előbb tisztességgel eltemetni. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat! TE KÖVESS ENGEM! (Mt. 8,22.) (Mekkora bálványozássá korcsosult a ker. Európa halott kultusza, temetési ceremóniája… Díszmenet, notabilitások hosszas méltatásai, díszlövések, koszorúk garmada. A cadaver ott fekszik drága tölgyfa koporsóban, fejek hajolnak meg… De hol van ezalatt ő??? Követte-e az élet Urát?) Jézus elvárása több, mint ama bölcsé, aki jól megkülönbözteti a lényegest a lényegtelentől, itt valami többről van szó. Ő a legbensőbb lényéből fakadóan tudja magát szabadnak a haláltól, mert a halálnak nincs része benne. Ő valóságos Isten, nem érintheti az eredeti bűn sebe, számára a halál: alárendeltje, s mégis SZABADON átadta emberségét neki, hogy feláldozva miértünk életét, nekünk lehessen örök életünk…Azért jött közénk, hogy megtörje a halál végső uralmát. Krisztus=Király. Király a halál felett. Ezt a három halott feltámasztása mutatja meg. A naimi özvegy fiát minden ceremónia, „ felhívás látványosságra” nélkül cselekszi meg. Jaírus lánya „csak alszik” S a halál eliszkol e kislányból…
PONT A MONDAT VÉGÉN. II. rész.
(Ami bizony pontos vessző…)
Az I. részt annál a gondolatnál zártam, hogy Jézus abszolút úr a halál felett, egyetlen akarati aktussal hozta vissza onnan a naimi özvegy fiát, Jaírus lányáról pedig azt mondta, „csak alszik.” Most vessünk egy pillantást az Ő barátjának, Lázárnak esetére, akiről majdnem szó szerint ugyanazt mondta; „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” No, itt áll meg az ész… (majd később olvasható Lázár nővérének riadt szava; „Uram, ’iam olet’=már szaga van, hiszen NEGYEDNAPOS!!! Közel-Kelet, nappal 35-40 fokos hőség van. Mit számít mindez annak, Aki Ura az életnek?!) Nagyon nagyon érdemes ezt a részt figyelmesen elolvasni a János Ev. 11, 1-44. ben, mert ez a történet hatalmas kijelentés!!! Nem véletlenül írja le a szeretett tanítvány ennyire részletesen, szinte filmszerűen pereg le előttünk, én úgy érzem minden egyes olvasásakor, mintha ott állnék, és részese lennék a csodának. Mozart Requiemjének Sequentia tételéből én átírnám e sziklasír előtt állva a „Rex tremendae maiestatis” szavakat ekképpen: „Rex aeternae maiestatis”-ra. Úr Ő valóban. Úgy teszi ide-oda a halált, mint én az egyes tárgyakat az íróasztalomon… De elárulom neked barátom, hogy én mégsem annak a negyednapos halottnak a sírból történő kilépését érzem ennek az eseménynek csúcspontjaként, és Jézus oda menetelének legfőbb céljaként. Ez csak eszköz, alkalom volt arra az isteni szcenárióban, hogy a Mester szájából elhangozhasson az újszövetség egyik, tán legfontosabb kinyilatkoztatása. Figyeljük csak a szövegkörnyezetet! Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.!” Jézus: „Testvéred fel fog támadni.” Márta: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, azon a napon.” Jézus:
„ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET; AKI BENNEM HISZ, MÉG HA MEGHALT
IS, ÉLNI FOG.
MINDAZ, AKI BELÉM VETETT HITTEL ÉL, NEM HAL MEG
SOHASEM.”
Csend.
(Az „ÉN VAGYOK” kijelentés végig zúg a teljes Biblián, a két szövetségen, ha indítást kapok erre, akkor boldogan kibontom ezt, most csak annyit, hogy ebben is az Atya, és a Fiú egylényegűsége nyilváníttatik ki.) A fenti mondat=Teofánia. Mint a villám, az égből ér le a földig… Érted??? Nem azt mondja: „Én eszközölöm/teszem a feltámadást, én adom az életet,” hanem;
„ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS, ÉS AZ ÉLET.”
Ezt még soha, senki nem mondta, nem merte kimondani, utána lehet nézni az egyetemes vallástörténetben. Az egész életünk, az örök életünk függ ettől a mondattól, attól, hogy engedjük-e belevésődni az agyunkba, és a szívünkbe. Kezdetben része volt ebben az örök életben az embernek, de történt vele valami, ami tönkretette azt, amit Istenben, és az Ő Logoszában soha nem lehet tönkretenni. Ezért halunk meg. (Itt a nervus rerum, itt, az elmélkedésem elején felvetett kérdésnek, a contextusnak a gyökere) A mi meghalásunkban az következik be, aminek nem kéne bekövetkeznie, hiszen az életünket az ÉLET adta ajándékul, egy örökké tartó pillanatnak szánva… S mivel Isten a szeretet, a mindenség Ura, mégsem a bűnből eredő halálé az utolsó szó. Ez az Euangelion=az Örömhír. Igen, mert Jézus nem csak önmagában az Élet, hanem a SZÁMUNKRA KÖZÉNK TESTESÜLT ÉLET! Itt él most is köztünk, a Pünkösdkor elküldött Szent Szellemével, Aki megnyitja előttünk az Ige csodálatos mélységeit, Ő lényegíti át a kenyeret Eucharistiává, s Ő adja szánkra a valódi imádság szavait. A teljes élet pedig a feltámadásunkban tárul fel, abban a szent történésben, amelyet elénk élt az élet Ura, „tertiam die….”
Aki vele/benne él a HITBEN, annak olyan élete van a
virtuális hagyma 3. rétegén, amely
egyszerűen; átmegy a halálon,
mint a naimi ifjú, a Jaírus kislánya, és
Lázár… Miért? No most figyelj!
Azért, mert MÁR ITT MEGKEZDŐDÖTT AZ ÖRÖK ÉLETE!!!
Mondod tán, hogy magas lázam van, s félrebeszélek… De hát NEM ÉN MONDOM!
JÉZUS, a Krisztus mondja János ev. 5, 24. szerint: „ BIZONY, BIZONY MONDOM NÉKTEK, AKI IGÉIMET HALLGATJA, ÉS HISZ ANNAK, AKI ENGEM KÜLDÖTT, ÖRÖK ÉLETE VAN, ÉS NEM KERÜL ÍTÉLETRE, HANEM MÁR ÁTMENT A
HALÁLBÓL AZ ÉLETRE.”
Ott, Betániában, Lázár sírjánál tehát sokkal több, magasabb rendű esemény történt, mint egy halott feltámasztása. Ott, a láthatók mögött, hatalmas küzdelem folyt. Amikor Krisztus legyőzte a halált, akkor azt győzte le, aki a halál szerzője, s oka. A SÁTÁNT GYŐZTE LE!!! Erre a győzelemre a végső, a visszavonhatatlan pecsét pedig a Golgotán, azon a péntek délutánon került. Érted, értem, érettünk. Jézus után másmilyen már a halál, a méregfoga ki van húzva…
Feltettem az első részben a kérdést; milyen látása volt Jézusnak a halálról? Lehet hogy túl szubjektív vagyok, de én ezt egyetlen mondatában látom összesűrítve, ( a fenti, bibliai idézeteken kívül,) abban, amikor hatalmas erővel bekiált a sírba; „Lázár, jöjj ki!”
Tudod; a valódi sír, meg a hullaház nem az, ami sziklából van. A valódi halál a hitetlenség, és a bűn. Jézus bekiált a te sírodba is: „ Jöjj ki onnan!” Jöjj ki az életnek hazudott élettelenségből. Szeretne téged ÖRÖKKÉ szeretni. Nézz körül: minden elmúlik, elpusztul, mert csak anyag.
SZÁMODRA PEDIG AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG LETT ELKÉSZÍTVE.
a sok ezer éves Palmira romjainak felrobbantását, pedig azok az antik értékek örökkévalónak látszottak… Láthattad a pusztítást Párisban, és fogsz még látni sok rettenetet. „Omnibus moriendum est…”
De csakis a virtuális hagyma
I. és II. rétegén!!! JÖJJ KI ONNAN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése