Csatószegi Viktor
ILYEN
EGYSZERŰ...
Minden korszakban felmerül a kérdés; valójában, ki is az ember? Miként lehet ezt jól definiálni? Így, e kérdés nyomán született meg az antropológia
tudománya, amelynek több alfaja van,
íme, néhányat említek ezekből: FILOZÓFIAI, PSZICHOLÓGIAI, SZOCIOLÓGIAI, ÉS TEOLÓGIAI
antropológia. ( görögül anthroposz=ember, logosz = ige, szó, beszéd, tehát "az emberről szóló beszéd".) Úgy a filozófiai, mint a teológiai megközelítés
megegyezik abban, hogy minden egyes ember individuum, fizikai, és szellemi létező, (ens compositum,)
s kiteljesedésre hivatottságának megvannak a lehetőségi feltételei. Már szinte
közhely /szerintem,/ hogy az "én,"
a "te" -ben tud csak kiteljesedni. Vaskos kötetek állnak rendelkezésére az e témakört kutatni akaróknak, s ezek hihetetlen
bonyolultsággal, ügyelve a magas tudományos nyelvezet méltóságára, ízekre
szedik szegény anthroposzt, aki ettől még teljes nyugalommal megy be a CBA-ba
megvenni a mindennapit, tolakszik fel a buszra, és váltja meg a
mozijegyét... ( Amikor ebből kollokválnom kellett a néhai Nyíri
Tamás prof. úrnál, mindig igyekeztem a saját szavaimmal elmondani a lényeget, a
néhány terminus technikust kivéve, s ő ezt díjazta, elfogadta.) Most
is így készülök ide írni.
Igen; azért
lehetek "én", mert az örök "Te"
nevemen szólított, egyedivé tett, senki mással nem vagyok azonos.
Egyedül Ő ismer, s ezt üzeni: "Mielőtt anyád méhében megfogantál,
ismertelek, s mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek.." Ez nem
csak Jeremiásnak szól!!! Ebben a megszólításban, később pedig a
meghívásban, s az arra adott válaszban pecsételődik el az ember , mégpedig
az örökké tartó isteni közösségre szóló meghívásra. "Tenyerembe
metszettelek" (Ez a jó fordítás, nem pedig a
"tenyeremre
rajzoltalak!" Egy rajzot
könnyen letörölhetnek, de ami oda van metszve, azt SOHA!!! ) Bűnök, nyomorúságok,
szenvedések, nélkülözések, csalódások jöhetnek, de Aki öröktől ismer, Aki a tenyerébe /szívébe/
metsz, soha nem hagy elveszni, mindig visszahív, és ott vár a kanyarban. Annyira szeret, hogy értünk mindent vállalt, az incarnatiót,
és a Golgotát is. Ezért egyedi érték, megismételhetetlen csoda minden
egyes ember. Küldetése, hivatása van.
Nehéz próbatételei, elégtelenségei, s ezek nyomán tisztulásai, az ingyen
kegyelem segítségével. Célba jutásra hivatott, s ezért nem képes betölteni őt
sem pénz, sem hatalom, sem egy másik teremtmény. A zarándoklás nehéz sivatagi útján, nem hagyja Isten egyedül a választottait Van
GPS: Ige,=Biblia, táplálék,= Eucharisztia, kapcsolat,=ima, szemlélődés/elmélkedés. Így konstituálódik az anthroposz.
A hívás ma még szól, MA MÉG(!) adhatunk erre a csodára választ. - A teológiai antropológia receptjének alapján.
ILYEN EGYSZERŰ...
Csatószegi Viktor
"CSAK" EGY VILÁG...
Ma az a különös
kérdés ötlött fel bennem, hogy mi a különbség a hívő, és a nem hívő ember
között? Hiszen empirikusan, morfológiailag abszolút semmi! De a kérdésben
egyre jobban elmélyülve, rádöbbentem a kőkemény valóságra; EGY VILÁG VÁLASZTJA EL őket
egymástól! No, ezalatt én nem az öt
kontinenst, hanem a lélek, a legbensőbb szféra világát értem. Azt a realitást,
amely az öt érzékszervünk egyikével sem ragadható meg. Pál írja a 2 Kor.
6, 15-ben: " Mi köze a hívőnek a hitetlenhez?" Vagyis; az
esszenciájuk, a lényegük különbözik. Más az ó-ember, s más az új-
ember... Mást jelent a két világ embere számára MINDEN, ami őket
körülveszi, s ami/akik felkínálják
magukat nekik. Más az értékrendjük, s bizony; olykor még egyazon szó,
fogalom is mást takar a számukra. Ez a világ is másképp
"fordítódik le" a hívő, és a nem hívő ember felé. Végül is,
akkor mi választ el bennünket???
AZ A MÁSFÉL MÉTER TÁVOLSÁG, AMI A BAL, ÉS
A
JOBB LATOR SZÍVE
KÖZÖTT FESZÜL, OTT,
A GOLGOTÁN. A
KERESZT. JÉZUS KRISZTUS
A PUNCTUM SALIENS. A
KETTEJÜK KÖZÖTT MÉRTANI
PONTOSSÁGGAL MEGHÚZOTT VÁLASZTÓVONAL.
(Igen, CSAK az egyikük felé hangzott el a
kijelentés: "Bizony, mondom néked, még ma velem
leszel a paradicsomban."
Nos, hát ez a kijelentés az a világ, amely elválaszt minket. Erre döbbentem rá, ezen a
csodálatos éjszakán...)
KIEGÉSZÍTÉS.
Olykor megtörténik velem, hogy egy-egy írásomból kimaradnak fontos
gondolatok, amelyek pedig szükségesek a teljes kép, a tárgyilagos valóság
bemutatásához. Ez történt fentebb is, ezt szeretném most pótolni.
Őszinte tisztelettel vagyok a nem
hívő embertársaim iránt is, akik között
megszámlálhatatlanul sok, igen értékes, jó szándékú, és humánus személyt ismerek. Tudósok, tanárok, orvosok,
becsületes munkás emberek, jó családanyák/apák,
akik különböző humanitárius szervezetek aktív
tagjai, és kiváló pedagógusok, stb. Sok pozitív
társadalmi szerveződés elindítói, és ott vannak, ahol segítségre van szükség. Mindezeken felül, őszintén keresik az élet igazi értékeit, annak CÉLJÁT, tehát egyáltalán
nem "perc emberkék"! Ők is ott vannak a Zeneakadémia termében egy-egy
koncerten, a színházak katartikus élményt nyújtó estéin, és szomjas lélekkel
szívják magukba a természet szépségeit a hegyi túrákon. Hazánk gazdasági, kulturális
életének nélkülözhetetlen tényezői. Tehát: amikor én arról írtam, hogy egy
világ választja el egymástól a hívő, és a nem hívő embereket, akkor e megállapításomban semmiféle pejoratív elem nem szerepelt! Ők
akkor is hordozzák magukon/magukban azokat az értékeket, amelyek a Teremtő adományai, még akkor is, ha
ezek forrását nem ismerik. Ők is úgy élnek, járnak közöttünk, mint "Imago Dei"...
Csak, hát az a kb. másfél méter, ott, a jobb, és a bal lator szíve között...
Csatószegi Viktor
"HA NEM LESZTEK OLYANOK MINT A GYERMEKEK..."
E héten elkezdtem felfrissíteni filozófiai ismereteimet a "repetitio est mater studiorum "
elvét követve, mert ugyebár más az, amikor az ember vizsgára készül, s más,
amikor nyugodtan, elmélyülve, igazán magába tudja integrálni az anyagot.
Eljutottam egy izgalmas, engem régóta foglalkoztató korhoz; a XIII. sz. ba, mégpedig a párisi Bölcsészeti Karon
kirobbant hatalmas vitákhoz. Ezek centrumában Brabanti Siger és Boethius
Dacus ( ő nem azonos a VI. sz ban élt Boethius Severinusszal,) álltak
az egyik oldalon, s velük szemben a középkor szellemi óriása, a Summa
Theologiae szerzője; Aquinoi Szt. Tamás, vmint Páris érseke. A heves vita az
Averroizmus és a tomizmus eltérő álláspontja miatt tört ki, a hit, és értelem,
a "duplex veritas" , és még több, itt felsorolhatatlan tézisek körül.
A lényeg; emberi értelemmel akarták megfejteni mindazt, ami ezen jó magasan
felül áll... Dehát u.ez történt már az első századokban, pl. az ariánus, és a
gnosztikus eretnekségek idején is. No, és mi változott Descartes, Kant, Hegel téziseinek publikálása körül? Semmi! A filozófiatörténet tkp. nem
más, leegyszerűsítve, mint az élesre csiszolt elmék magasrendű,
sokszor elvont síkon történő igyekezete az ÖRÖK TITKOK megfejtésére. Egymás
téziseit támadó, azokat sokszor megdöntő emberi vélekedések sorozata, a
homo sapiens kezdetétől, napjainkig. Nincs megállás, nincs megnyugtató
beteljesedés, célba érés. Az ember keresi a létezés értelmét, célját,
felülemelkedve a részeken, az egyes szaktudományokon, EGYETEMES látásra
törekedve. Nemrég olvastam ki Puskás Attila vaskos, tudományos igényességgel
megírt könyvét, "A teremtés teológiája" címűt.
Végtelen sora mindannak, hogy kik, mit gondoltak, tanítottak a teremtett világ
keletkezéséről, mi a kreacionizmus, az evolucionizmus kféle megközelítései, s
hogy alakult a Tanítóhivatal megfogalmazása a századok folyamán. Stb,stb. Ha egy mondatban
akarnám megfogalmazni, definiálni e művet, az így szólna: " A Genezis
könyve első mondatának parafrázisa." Értékes, széleskörű tudásról
tanúskodó könyv!
Brabanti Sigertől, Puskás Attila prof. úrig jutottam el... Igen, kell, szükséges mindaz,
amelyekről fentebb beszámoltam, (s amelyekről képtelenség lenne e helyen
írnom, mert sok könyvtárnyi anyag,) hiszen filozófia - a bölcsesség kedvelése/keresése-
nélkül nincs tartalmas, céltudatos
emberi élet, s a teológia rendszerezett TUDOMÁNY, integráns, elismert része a nemzetközi tudományos életnek.
DE NEKEM - SIT VENIA VERBO - MINDEZ KEVÉS. AMI BETÖLT, S AMI BOLDOGGÁ TESZ; "Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki HISZ BENNE, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." (Jn. 3, 16.) Személyesen, értem is történt ez az odaadás.
Milyen mérhetetlen szeretet! A fán, ahol meghalt az Élet, ott halt meg a halál.
Tisztelem a filozófiát, továbbra is kutatom, tanulom, de elkérem a gyermekség lelkületét, s ezzel
szeretném gyenge kezemet az Úr erős kezébe rejteni.
(A fentiekhez még annyit, - vállalva azt, ami a világ szerint bolondság, - hogy egyetlen kegyelmi pillanat alatt, a Szentlélek általi közlésben ezerszer több bölcsesség kapható, mint ami az összes, emberi bölcselkedésben foglaltatik!)
Csatószegi Viktor
VIRÁGOS RÉT…
(Avagy; bibe, porzó, és klorofilizáció …)
Meghallgattam egy közismert zenetudós előadását. Magasröptű, szakavatott
elemzések, profi, analitikus képesség. Röpködtek a zenei szak-szavak;
anakruzis, utóka, solfeggio, szeptim akkordok, stb, stb. Elismerően
bólogattam, - nagyon tud. A végén mégis megkérdeztem magamtól; vajon
miért van mindezek ellenére hiányérzetem? Hiszen remekül felvázolt egy nagyon
fontos zenetörténeti korszakot, beszélt annak kiemelkedő zeneszerzőiről, a
kölcsönhatásokról, a jellemző stílusjegyekről. Felfrissítette régebbi
ismereteimet, sőt; elmélyítette azokat. Aztán kimentem gyorsan a konyhába, egy
pohár friss vízért. Aha, EZ hiányzott!!!
Már nagyon régen megfigyeltem, hogy akiknek kenyere a muzsika, akik "hivatásosak", bizony, annak a
veszélynek vannak kitéve, hogy számukra munkává silányul az a csoda, amit
zenének hívunk. ( A papok is ennek vannak kitéve, ha naponta nem
töltekeznek az Igével, a Szentség Kenyerével, s nem imádkoznak szívből. Persze, a sok fárasztó
próba, esetleg tanítás a zenei intézményekben, valóban embert próbáló
feladat. Igen, még a legmagasabb rendű hivatások is képesek
elszürkülni a napi forgatagban, ha nincs stabil lelki/szellemi
alap. Mindig szeretettel emlékezem vissza Pernye Andrásra, akinek európai
szintű, hatalmas tudása volt, szinte minden a kisujjában volt, ami a zenével
kapcsolatos. Zenekritikusként is kitűnt a tanítás mellett, és tán éppen
ezért láttam őt mindig, amikor a Zeneakadémiára mentem. (Izgatott
kíváncsisággal lestem a kritikáját, vajon megegyezik-e látásunk, véleményünk,
arról az estéről? Legtöbbször: IGEN...) No, őnála soha nem
éreztem a kiszikkadást, kifáradást! Ilyen ember volt még számomra Simon Albert, a felejthetetlen, Egyetemi
Színpadon tartott estjeivel.
IGEN, MERT ÚGY A MUZSIKÁN, MINT A TEREMTETT VILÁGON, TE RAGYOGSZ ÁT!
Csatószegi Viktor
A HAL PEDIG OTT VAN!
Nagyon megéhezhetett Péter, és a többi tanítvány, ha vállalták az egész
éjszakán át tartó halászatot a Generázeti tavon. Rutinos halászok voltak,
hiszen ez volt a foglalkozásuk, ismerték ennek minden fortélyát. Azon az
éjjelen egyetlen darabot sem fogtak, pedig már hajnalodott. Szinte látom
fáradt, csalódott arcukat, s átélem a reménytelenség szituációját. Szerintem
valami olyasféle is kicsúszhatott Péter száján, hogy talán nincs is már hal a
tóban, mind kipusztultak... Mi lesz így velünk? Hol van a gondviselés?
Ilyen érzésekkel indultak ki a part felé, összeszedve maradék erejüket.
Amikor már közel értek, láttak a part szélén egy embert, amint
figyeli őket. Gondolták, valamelyik rokon, aki kérni szeretne a fogásból, mert
neki sincs ennivalója otthon. "Nnnnna, ez aztán hiába jött, mert
vele együtt mi sem fogunk ma ebédelni." Kikötöttek. Ekkor
odalépett ez az ember, aki ismeretlen volt számukra. "Fiaim, nincs valami ennivalótok? "
"Nincs" -intézték el röviden a bosszantó kérdést. Honnan is tudhatták volna, hogy ez az Ismeretlen a tér/időn túlról jelent
meg ott, hogy Ő az igazi, az EGYETLEN HALÁSZ, aki a
közelmúltban consummálta az üdvtörténet legnagyobb halászatát, azon a
péntek délutánon, pontosan 3 órakor?
Ezt követően mondott nekik olyan elképesztő, olyan szakszerűtlen
utasítást, hogy vessék ki a hálót, a bárka jobb oldalán... Igen, ott, a
parton! Az egész éjszakát a mély víz felett töltötték, hisz ott
élnek, ott vannak biztonságban a halak, s ez az idegen a sekély vízben
akar velük kísérletezni... De: nagyon éhesek voltak, s az éhes ember megragadja
az utolsó, a nonszensz lehetőséget is. Kivetették tehát a hálót, oda, a
bárka jobb oldalánál, a térdig érő vízbe... Azt írja János, aki egyike volt a
pórul járt halászoknak, hogy annyi halat vonszoltak ki, amennyitől alig bírták
húzni a hálót.
...és ekkor - ismét!- János volt az, aki felismerte az
idegent, s így kiáltott fel; "Az Úr az!!!!"
Barátom, aki éppen most olvasod e sorokat, gondold át; Az Úr tudta, hogy
éhesek, és a saját, az emberi erő elégtelen volt a megoldáshoz. Az Úr az, aki
biztosan tudja, hogy MÉGIS volt azon a hajnalon hal a vízben, és azt is, hogy
éppen hol. (Hiszen Ő rendelte oda, arra a szokatlan helyre azokat.)
Az Úr az, aki a hal mellé, még a kenyérről is gondoskodott.
Jézus fogta a kenyeret, (előképe volt ez a panis angelicusnak....
) s adott nekik. Ettek, és jóllaktak, hiszen 153 nagy db. hal volt előttük,
ebből jutott bőven a rokonoknak, szomszédoknak, még maradék is volt. (Amint
azon a hegyen, a kevés árpakenyér, és kevés hal szétosztásakor, az 5000
embernek.)
Engem megrendített ez a textus... Már tudom; hogy vannak átvergődött
éjszakák, hal nélkülinek látszó vizek, szétrongyolódott,
/hajdan örökké tartósnak mutatkozó/ hálók, és vízroncsolta
bárkák.... De azt is bizonyossággal tudom/tapasztaltam, hogy
rádöbbenve a magam erőtlenségére, tehetetlenségére, ha HITTEL az Úrra tekintek,
akkor megtelik a hálóm, hol 153, hol 20, hol akár 30
ezer hallal is! ....és még kenyeret is ad hozzá.... Próbára
tesz, de Ő előbb látja a nyomorúságot, mint mielőtt felsikoltanánk hozzá. S
mert annyira szeret, hogy értem/értünk belehalt ebbe a szeretetbe, nem hagy
elveszni. (Zs. 50,15.). Sem a földi létünkkel járó
megpróbáltatásainkban, sem pedig a bűneinkben. Szentlelkével bűnbánatra indít,
s van feloldozás... Igen, minden undokságunkat felvitte a
keresztre, s ha ezt hittel elfogadjuk, Jézust beengedjük az életünkbe, akkor
örök életünk VAN!!!
Tudd; "ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE." S ahogy a lisztből készült kenyérre naponta
szükségünk van, MÉG NAGYOBB szükségünk van az Igére, és az örök élet
Kenyerére: a szent Eucharistiára.
Mert együtt létezik számunkra e kettő. Ezek nélkül éhen halunk...
Jézus a mi vizeink partján is ott áll, ránk tekint, látja, tudja
éhségünket, és meghív asztalához. Itteni, és az örök lakomára. Ő tudja;
A HAL PEDIG OTT VAN!!!
Csatószegi Viktor
TOTÁLIS BOMLÁS.
Néztem a 22 órai híradót. Megpróbáltam kibírni, aztán a
távirányítóval lekapcsoltam, és - ott
maradtam a fotelban... Nem mértem ekkor az
időt. Több ószövetségi Zsoltár részletei hullámzottak át rajtam, s egy
mondat a mi Urunktól; „ Nemzet nemzet ellen, és ország
ország ellen támad. Éhínség, és ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.”
Aztán leültem az íróasztalomhoz, hogy kikeressem Máté 24- ből a pontos szöveget. Nem másolok, ide írom, hol találod meg: Mt. 24, 7-12. De ha elolvastad, és valóban aktuálisnak találod, ne csukd be a Bibliát, hanem olvass hozzá két mondatot, egyet közvetlenül előtte, /6./ egyet pedig közvetlenül utána. /13./
A szintézis megalkotásához kérd el a csakis fentről kapható bölcsességet.
Ha körülnézel, minden reménytelen; százezrek menetelnek új otthont keresve, s nem találva, ezrek pusztulnak a tengerbe, több ország már romokban hever, robbantások, gyilkosságok napirenden, egy híradó teljes adásidejét kitölti - pardon; csak 95 %-át, a maradék 5%-ot a hazai bűncselekmények és balesetek „élménye” nyújtja…- az Istentől totálisan elszakadt világ kórképe. Az országok vezető politikusai ontják az egymásnak, majd a saját maguknak is ellentmondó, zavaros, sekélyes nyilatkozatait. De mintha minden rendben lenne, s az volna a legnagyobb gond, hogy elszakadt a cipőfűzőnk, ui, ezrek halála, városok pusztulása, népvándorlás, stbbi. közben, a MÉG épségben maradt országokban egymást gyűlölve, rágalmazva, folyik a verbális gyilkolás. A betörések, utcai rablások, az undorító, halálos bűnt megtestesítő szexuális perverziók, sikkasztások, és a pénzvilág rémuralma közepette mi áll jelenleg (is) az ordibálások centrumában? Mi „A” legnagyobb probléma? A szobrok, és az utcanevek kedves barátaim… Meg az, hogy kinek miből, mire telik… Valóban szerencsétlen, veszendő, s végtelenül ÜRES a világ. Egyre jobban megértem, átérzem a patmoszi látnokot, aki a „világ” alatt a bűn létterét, a vanitatum vanitast értette. Nem véletlenül; ő hajthatta Jézus szíve fölé a fejét ott, a legszentebb percekben, s ő állhatott a tizenkettő közül egyedül a kereszt alatt… - „Látta, és hitt.” Látta ezt a világot akkor, és látta a Jelenések Könyvében, túl az idő korlátain…
S ezért tudta megfogalmazni a sugalmazást ekképpen: ISTEN A SZERETET.
Így igaz! Ezt vallom ma is, a ma esti híradó felborzoló, sokkoló adása után is. Mert ami látható, ( s látható lesz,) annak mind-mind egyetlen szó a gyökere: BŰN.
A szeretet=Isten pedig ezt engesztelte ki Jézus Krisztusban ott, a Golgotán. Milyen is ez a világ? Jó kórképet festett erről - tehát nem látta rosszul János apostol! - Remek diagnózis!!!
Hová meneküljünk? Tán Patmosz szigetére, vagy egy Csendes Óceánon úszó hajóra???
