Csatószegi Viktor
A HAL PEDIG OTT VAN!
Nagyon megéhezhetett Péter, és a többi tanítvány, ha vállalták az egész
éjszakán át tartó halászatot a Generázeti tavon. Rutinos halászok voltak,
hiszen ez volt a foglalkozásuk, ismerték ennek minden fortélyát. Azon az
éjjelen egyetlen darabot sem fogtak, pedig már hajnalodott. Szinte látom
fáradt, csalódott arcukat, s átélem a reménytelenség szituációját. Szerintem
valami olyasféle is kicsúszhatott Péter száján, hogy talán nincs is már hal a
tóban, mind kipusztultak... Mi lesz így velünk? Hol van a gondviselés?
Ilyen érzésekkel indultak ki a part felé, összeszedve maradék erejüket.
Amikor már közel értek, láttak a part szélén egy embert, amint
figyeli őket. Gondolták, valamelyik rokon, aki kérni szeretne a fogásból, mert
neki sincs ennivalója otthon. "Nnnnna, ez aztán hiába jött, mert
vele együtt mi sem fogunk ma ebédelni." Kikötöttek. Ekkor
odalépett ez az ember, aki ismeretlen volt számukra. "Fiaim, nincs valami ennivalótok? "
"Nincs" -intézték el röviden a bosszantó kérdést. Honnan is tudhatták volna, hogy ez az Ismeretlen a tér/időn túlról jelent
meg ott, hogy Ő az igazi, az EGYETLEN HALÁSZ, aki a
közelmúltban consummálta az üdvtörténet legnagyobb halászatát, azon a
péntek délutánon, pontosan 3 órakor?
Ezt követően mondott nekik olyan elképesztő, olyan szakszerűtlen
utasítást, hogy vessék ki a hálót, a bárka jobb oldalán... Igen, ott, a
parton! Az egész éjszakát a mély víz felett töltötték, hisz ott
élnek, ott vannak biztonságban a halak, s ez az idegen a sekély vízben
akar velük kísérletezni... De: nagyon éhesek voltak, s az éhes ember megragadja
az utolsó, a nonszensz lehetőséget is. Kivetették tehát a hálót, oda, a
bárka jobb oldalánál, a térdig érő vízbe... Azt írja János, aki egyike volt a
pórul járt halászoknak, hogy annyi halat vonszoltak ki, amennyitől alig bírták
húzni a hálót.
...és ekkor - ismét!- János volt az, aki felismerte az
idegent, s így kiáltott fel; "Az Úr az!!!!"
Barátom, aki éppen most olvasod e sorokat, gondold át; Az Úr tudta, hogy
éhesek, és a saját, az emberi erő elégtelen volt a megoldáshoz. Az Úr az, aki
biztosan tudja, hogy MÉGIS volt azon a hajnalon hal a vízben, és azt is, hogy
éppen hol. (Hiszen Ő rendelte oda, arra a szokatlan helyre azokat.)
Az Úr az, aki a hal mellé, még a kenyérről is gondoskodott.
Jézus fogta a kenyeret, (előképe volt ez a panis angelicusnak....
) s adott nekik. Ettek, és jóllaktak, hiszen 153 nagy db. hal volt előttük,
ebből jutott bőven a rokonoknak, szomszédoknak, még maradék is volt. (Amint
azon a hegyen, a kevés árpakenyér, és kevés hal szétosztásakor, az 5000
embernek.)
Engem megrendített ez a textus... Már tudom; hogy vannak átvergődött
éjszakák, hal nélkülinek látszó vizek, szétrongyolódott,
/hajdan örökké tartósnak mutatkozó/ hálók, és vízroncsolta
bárkák.... De azt is bizonyossággal tudom/tapasztaltam, hogy
rádöbbenve a magam erőtlenségére, tehetetlenségére, ha HITTEL az Úrra tekintek,
akkor megtelik a hálóm, hol 153, hol 20, hol akár 30
ezer hallal is! ....és még kenyeret is ad hozzá.... Próbára
tesz, de Ő előbb látja a nyomorúságot, mint mielőtt felsikoltanánk hozzá. S
mert annyira szeret, hogy értem/értünk belehalt ebbe a szeretetbe, nem hagy
elveszni. (Zs. 50,15.). Sem a földi létünkkel járó
megpróbáltatásainkban, sem pedig a bűneinkben. Szentlelkével bűnbánatra indít,
s van feloldozás... Igen, minden undokságunkat felvitte a
keresztre, s ha ezt hittel elfogadjuk, Jézust beengedjük az életünkbe, akkor
örök életünk VAN!!!
Tudd; "ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE." S ahogy a lisztből készült kenyérre naponta
szükségünk van, MÉG NAGYOBB szükségünk van az Igére, és az örök élet
Kenyerére: a szent Eucharistiára.
Mert együtt létezik számunkra e kettő. Ezek nélkül éhen halunk...
Jézus a mi vizeink partján is ott áll, ránk tekint, látja, tudja
éhségünket, és meghív asztalához. Itteni, és az örök lakomára. Ő tudja;
A HAL PEDIG OTT VAN!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése