"CSAK" EGY VILÁG...

Csatószegi Viktor

                                         "CSAK"  EGY  VILÁG...

Ma  az  a  különös kérdés ötlött fel bennem, hogy mi a különbség a hívő, és a nem hívő ember között? Hiszen empirikusan, morfológiailag abszolút semmi!  De a kérdésben egyre jobban elmélyülve, rádöbbentem a kőkemény valóságra; EGY  VILÁG  VÁLASZTJA   EL  őket egymástól! No, ezalatt  én nem az öt kontinenst, hanem a lélek, a legbensőbb szféra világát értem. Azt a realitást, amely az öt érzékszervünk egyikével sem ragadható meg.  Pál írja a 2 Kor. 6, 15-ben: " Mi köze a hívőnek a hitetlenhez?"  Vagyis; az esszenciájuk, a lényegük különbözik. Más az ó-ember, s más az új- ember...  Mást jelent a két világ embere számára MINDEN, ami őket körülveszi, s  ami/akik felkínálják magukat nekik. Más az értékrendjük, s bizony; olykor még egyazon szó, fogalom  is mást  takar a számukra.  Ez a világ is másképp "fordítódik le"  a hívő, és a nem hívő ember felé. Végül is, akkor  mi választ el bennünket???

AZ  A  MÁSFÉL  MÉTER  TÁVOLSÁG,   AMI  A   BAL,  ÉS  A  JOBB  LATOR  SZÍVE  KÖZÖTT  FESZÜL,  OTT,  A  GOLGOTÁN.   A  KERESZT.   JÉZUS  KRISZTUS  A  PUNCTUM  SALIENS.  A  KETTEJÜK  KÖZÖTT  MÉRTANI  PONTOSSÁGGAL  MEGHÚZOTT  VÁLASZTÓVONAL.
  
                      
(Igen,  CSAK  az  egyikük  felé hangzott el a kijelentés: "Bizony, mondom néked, még  ma  velem leszel  a paradicsomban." 
Nos, hát  ez a  kijelentés  az  a világ, amely elválaszt  minket. Erre döbbentem rá,  ezen  a csodálatos  éjszakán...)

                                                           KIEGÉSZÍTÉS.                        

Olykor megtörténik velem, hogy egy-egy írásomból kimaradnak fontos gondolatok, amelyek pedig szükségesek a teljes kép, a tárgyilagos valóság bemutatásához. Ez  történt fentebb is,  ezt szeretném most pótolni.
Őszinte  tisztelettel  vagyok  a  nem hívő embertársaim iránt  is, akik között megszámlálhatatlanul sok, igen értékes, jó szándékú, és humánus  személyt ismerek. Tudósok, tanárok, orvosok, becsületes munkás  emberek,  jó  családanyák/apák, akik  különböző humanitárius szervezetek aktív  tagjai, és  kiváló pedagógusok, stb. Sok pozitív társadalmi szerveződés elindítói, és ott vannak, ahol segítségre van szükség. Mindezeken felül, őszintén keresik az  élet  igazi értékeit, annak CÉLJÁT, tehát egyáltalán nem "perc emberkék"!  Ők is ott  vannak a Zeneakadémia termében egy-egy koncerten, a színházak katartikus élményt nyújtó estéin, és szomjas lélekkel szívják magukba a természet szépségeit a hegyi túrákon. Hazánk gazdasági, kulturális életének nélkülözhetetlen tényezői. Tehát: amikor én arról írtam, hogy egy világ választja el egymástól a hívő, és a nem hívő embereket, akkor  e megállapításomban  semmiféle pejoratív elem nem szerepelt! Ők akkor is hordozzák magukon/magukban azokat az  értékeket, amelyek a Teremtő adományai, még akkor is, ha ezek forrását nem  ismerik. Ők is úgy élnek, járnak közöttünk, mint  "Imago Dei"...

Csak,  hát  az  a  kb.  másfél  méter,  ott,  a  jobb, és  a  bal  lator  szíve  között...

HA NEM LESZTEK OLYANOK MINT A GYERMEKEK...

 Csatószegi Viktor

 

           "HA  NEM   LESZTEK  OLYANOK  MINT  A  GYERMEKEK..."

E héten elkezdtem felfrissíteni filozófiai ismereteimet a   "repetitio est mater studiorum " elvét követve, mert ugyebár más az, amikor az ember vizsgára készül, s más, amikor nyugodtan, elmélyülve, igazán magába tudja integrálni az anyagot. Eljutottam egy izgalmas, engem régóta foglalkoztató korhoz; a XIII. sz. ba, mégpedig a párisi Bölcsészeti Karon kirobbant hatalmas vitákhoz. Ezek centrumában  Brabanti Siger és Boethius Dacus  ( ő nem azonos  a VI. sz ban élt Boethius Severinusszal,)  álltak az egyik oldalon,  s velük szemben a középkor szellemi óriása, a Summa Theologiae szerzője; Aquinoi Szt. Tamás, vmint Páris érseke. A heves vita az Averroizmus és a tomizmus eltérő álláspontja miatt tört ki, a hit, és értelem, a "duplex veritas" , és még több, itt felsorolhatatlan tézisek körül. A lényeg; emberi értelemmel akarták megfejteni mindazt, ami ezen jó magasan felül áll... Dehát u.ez történt már az első századokban, pl. az ariánus, és a gnosztikus eretnekségek idején is. No, és mi változott  Descartes, Kant,  Hegel téziseinek publikálása körül? Semmi!  A filozófiatörténet  tkp. nem más, leegyszerűsítve, mint az élesre csiszolt elmék magasrendű, sokszor elvont síkon történő igyekezete az ÖRÖK TITKOK megfejtésére. Egymás téziseit támadó, azokat sokszor megdöntő emberi vélekedések sorozata, a  homo sapiens kezdetétől, napjainkig. Nincs megállás, nincs megnyugtató beteljesedés, célba érés. Az ember keresi a létezés értelmét, célját, felülemelkedve a részeken, az egyes szaktudományokon, EGYETEMES látásra törekedve. Nemrég olvastam ki Puskás Attila vaskos, tudományos igényességgel megírt könyvét, "A teremtés teológiája" címűt.
Végtelen sora mindannak, hogy kik, mit gondoltak, tanítottak a teremtett világ keletkezéséről, mi a kreacionizmus, az evolucionizmus kféle megközelítései, s hogy alakult a Tanítóhivatal megfogalmazása a századok folyamán. Stb,stb. Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni, definiálni e művet, az így szólna: " A Genezis könyve első mondatának parafrázisa."  Értékes, széleskörű tudásról tanúskodó könyv!
Brabanti Sigertől, Puskás Attila prof. úrig  jutottam el... Igen, kell, szükséges mindaz, amelyekről fentebb beszámoltam,  (s amelyekről képtelenség lenne e helyen írnom, mert sok könyvtárnyi anyag,) hiszen filozófia     - a bölcsesség kedvelése/keresése-     nélkül nincs tartalmas, céltudatos emberi  élet, s a  teológia  rendszerezett  TUDOMÁNY,  integráns, elismert része a nemzetközi tudományos életnek.


DE  NEKEM     - SIT  VENIA  VERBO  -     MINDEZ  KEVÉS.  AMI  BETÖLT,  S  AMI  BOLDOGGÁ  TESZ;   "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött  Fiát adta oda, hogy aki  HISZ  BENNE,  az  el ne vesszen, hanem  örökké  éljen."  (Jn. 3, 16.)  Személyesen, értem is történt ez az odaadás.
Milyen mérhetetlen szeretet!  A fán, ahol meghalt az Élet, ott halt meg a halál.

Tisztelem a filozófiát, továbbra is kutatom, tanulom, de  elkérem a gyermekség lelkületét, s ezzel szeretném  gyenge  kezemet  az  Úr erős kezébe rejteni.

(A  fentiekhez még annyit,    - vállalva azt, ami  a világ szerint bolondság, -    hogy  egyetlen kegyelmi pillanat alatt, a  Szentlélek általi közlésben ezerszer több bölcsesség kapható, mint ami az összes, emberi bölcselkedésben foglaltatik!) 

VIRÁGOS RÉT...

Csatószegi Viktor

                                            VIRÁGOS   RÉT…

                     (Avagy;  bibe,  porzó,  és  klorofilizáció …)

 

Meghallgattam egy közismert zenetudós előadását. Magasröptű, szakavatott elemzések, profi, analitikus képesség. Röpködtek a zenei szak-szavak;  anakruzis, utóka, solfeggio, szeptim akkordok, stb, stb. Elismerően bólogattam,  - nagyon tud. A végén mégis megkérdeztem magamtól; vajon miért van mindezek ellenére hiányérzetem? Hiszen remekül felvázolt egy nagyon fontos zenetörténeti korszakot, beszélt annak kiemelkedő zeneszerzőiről, a kölcsönhatásokról, a jellemző stílusjegyekről. Felfrissítette régebbi ismereteimet, sőt; elmélyítette azokat. Aztán kimentem gyorsan a konyhába, egy pohár friss vízért.  Aha, EZ hiányzott!!! Már nagyon régen megfigyeltem, hogy akiknek kenyere a muzsika, akik  "hivatásosak", bizony, annak a veszélynek vannak kitéve, hogy számukra munkává silányul az a csoda, amit zenének hívunk.  ( A papok is ennek vannak kitéve, ha naponta nem töltekeznek az Igével, a Szentség Kenyerével, s nem imádkoznak szívből.  Persze, a sok fárasztó próba,  esetleg tanítás a zenei intézményekben, valóban embert próbáló feladat.  Igen, még a legmagasabb rendű hivatások is képesek elszürkülni  a napi forgatagban, ha nincs stabil lelki/szellemi alap.  Mindig szeretettel emlékezem vissza Pernye Andrásra, akinek európai szintű, hatalmas tudása volt, szinte minden a kisujjában volt, ami a zenével kapcsolatos. Zenekritikusként is kitűnt a tanítás mellett, és tán éppen ezért láttam őt mindig, amikor a Zeneakadémiára mentem. (Izgatott kíváncsisággal lestem a kritikáját, vajon megegyezik-e látásunk, véleményünk, arról az estéről?  Legtöbbször: IGEN...) No, őnála  soha nem   éreztem a  kiszikkadást, kifáradást!  Ilyen  ember  volt  még számomra  Simon Albert, a felejthetetlen,  Egyetemi Színpadon  tartott estjeivel.

 Azt  köszönöm meg a Gondviselésnek, hogy noha én  keveset tudok a zeneelméletből,     (pedig elég gyakran forgatom a Brockhaus -  Riemann  féle Zenei Lexikont, meg  az Avasi, Rezessy, Frank 3 kötetes Zeneelméletét,)   laikusként megmaradt bennem az a tűz, lelkesedés, ami betölt a muzsika hallgatása közben. Mit hallgatás!!! : ÁTÉLÉS,  megszűnése  a kint  lévőknek,  hiszen ez maga  a spiritualitás !!!!!!!

Ha a botanikus kimegy kora reggel a Zemplén béli Makkoshotyka feletti rétekre, vajon bibéket, porzókat, szárakat lát-e, és a zöld szín szépsége helyett, a klorofilizációt észleli?   

  Köszönöm Uram, hogy ott,  a  zenei otthonomban annyiszor érezhettem át Pál apostol mondatát:  "....hogy testben voltam-e, vagy testen kívül, nem tudom."  Köszönöm, hogy annyiszor érzékenyülhettem el, és borulhattam le  teremtésed csodálatos szépségei előtt a réteken, hegytetőkön, és tenger partokon!

  IGEN,  MERT  ÚGY  A  MUZSIKÁN,  MINT  A  TEREMTETT  VILÁGON,  TE  RAGYOGSZ  ÁT! 

A HAL PEDIG OTT VAN!

Csatószegi Viktor

 

                                                     A  HAL  PEDIG  OTT  VAN!  

          

Nagyon megéhezhetett Péter, és a többi tanítvány, ha vállalták az egész éjszakán át tartó halászatot a Generázeti tavon. Rutinos halászok voltak, hiszen ez volt a foglalkozásuk, ismerték ennek minden fortélyát. Azon az éjjelen egyetlen darabot sem fogtak, pedig már hajnalodott. Szinte látom fáradt, csalódott arcukat, s átélem a reménytelenség szituációját. Szerintem valami olyasféle is kicsúszhatott Péter száján, hogy talán nincs is már hal a tóban, mind kipusztultak... Mi lesz így velünk?  Hol van a gondviselés? Ilyen érzésekkel indultak ki a part felé, összeszedve maradék erejüket. Amikor  már közel értek,  láttak a part szélén egy embert, amint figyeli őket. Gondolták, valamelyik rokon, aki kérni szeretne a fogásból, mert neki sincs ennivalója otthon. "Nnnnna,  ez aztán hiába jött, mert vele együtt mi sem fogunk ma ebédelni."  Kikötöttek. Ekkor odalépett ez az  ember, aki  ismeretlen volt számukra. "Fiaim, nincs valami ennivalótok? "   "Nincs"  -intézték el röviden a bosszantó kérdést. Honnan is tudhatták volna, hogy ez az Ismeretlen a tér/időn túlról jelent meg ott,  hogy Ő az igazi, az EGYETLEN HALÁSZ,  aki a közelmúltban consummálta az üdvtörténet legnagyobb halászatát, azon a péntek délutánon, pontosan 3 órakor?

Ezt követően mondott nekik olyan elképesztő, olyan szakszerűtlen utasítást, hogy vessék ki a hálót, a bárka jobb oldalán... Igen, ott, a parton!  Az egész éjszakát a mély víz felett töltötték, hisz ott élnek, ott vannak biztonságban a halak,  s ez az idegen a sekély vízben akar velük kísérletezni... De: nagyon éhesek voltak, s az éhes ember megragadja az utolsó, a nonszensz lehetőséget is.  Kivetették tehát a hálót, oda, a bárka jobb oldalánál, a térdig érő vízbe... Azt írja János, aki egyike volt a pórul járt halászoknak, hogy annyi halat vonszoltak ki, amennyitől alig bírták húzni a hálót.

...és ekkor     - ismét!-    János volt az,  aki felismerte az idegent, s így kiáltott fel;   "Az Úr az!!!!"     

Barátom, aki éppen most olvasod e sorokat, gondold át;  Az Úr tudta, hogy éhesek, és a saját, az emberi erő elégtelen volt a megoldáshoz. Az Úr az, aki biztosan tudja, hogy MÉGIS volt azon a hajnalon hal a vízben, és azt is, hogy éppen hol.  (Hiszen Ő rendelte oda, arra a szokatlan helyre azokat.)  Az Úr az, aki a hal mellé, még a kenyérről is gondoskodott.

Jézus fogta a kenyeret,   (előképe volt ez a panis angelicusnak.... ) s adott nekik. Ettek, és jóllaktak, hiszen 153 nagy db. hal volt előttük, ebből jutott bőven a rokonoknak, szomszédoknak, még maradék is volt. (Amint azon a hegyen, a kevés árpakenyér, és kevés hal szétosztásakor, az 5000 embernek.)

Engem megrendített ez a textus... Már tudom; hogy vannak átvergődött éjszakák,  hal nélkülinek látszó vizek,  szétrongyolódott,  /hajdan örökké tartósnak mutatkozó/  hálók, és vízroncsolta bárkák....  De azt is bizonyossággal tudom/tapasztaltam, hogy  rádöbbenve  a magam erőtlenségére, tehetetlenségére, ha HITTEL  az Úrra tekintek, akkor megtelik a hálóm, hol 153,  hol 20, hol  akár   30 ezer hallal is!  ....és még kenyeret is ad  hozzá....  Próbára tesz, de Ő előbb látja a nyomorúságot, mint mielőtt felsikoltanánk hozzá. S mert annyira szeret, hogy értem/értünk belehalt ebbe a szeretetbe, nem hagy elveszni.  (Zs. 50,15.).  Sem a földi létünkkel járó megpróbáltatásainkban, sem pedig a bűneinkben. Szentlelkével bűnbánatra indít, s van feloldozás...   Igen, minden undokságunkat felvitte a keresztre, s ha ezt hittel elfogadjuk, Jézust beengedjük az életünkbe, akkor örök életünk VAN!!! 

Tudd; "ÉN  VAGYOK  AZ  ÉLET  KENYERE."   S ahogy a lisztből készült kenyérre naponta szükségünk van,  MÉG NAGYOBB szükségünk van az Igére, és az örök élet Kenyerére: a szent Eucharistiára.
Mert együtt létezik számunkra e kettő. Ezek nélkül éhen halunk...

Jézus a mi vizeink partján is ott áll, ránk tekint, látja, tudja éhségünket, és  meghív asztalához. Itteni, és az  örök  lakomára.  Ő  tudja;

                        A  HAL  PEDIG  OTT  VAN!!!

TOTÁLIS BOMLÁS.

 Csatószegi Viktor

 

                                           TOTÁLIS  BOMLÁS.

 

Néztem a 22 órai híradót. Megpróbáltam kibírni, aztán a távirányítóval lekapcsoltam, és   - ott maradtam a  fotelban... Nem mértem ekkor az időt. Több ószövetségi Zsoltár részletei hullámzottak át rajtam, s egy mondat  a mi Urunktól; „ Nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad. Éhínség, és ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt  is, ott  is.”

Aztán leültem az íróasztalomhoz, hogy kikeressem Máté 24- ből a pontos szöveget. Nem másolok, ide írom, hol találod meg:  Mt. 24, 7-12. De ha elolvastad, és valóban aktuálisnak találod, ne csukd be a Bibliát, hanem olvass hozzá két mondatot, egyet közvetlenül előtte,  /6./  egyet pedig közvetlenül utána. /13./

A szintézis megalkotásához kérd el a csakis fentről kapható bölcsességet.

Ha körülnézel, minden reménytelen;  százezrek menetelnek új otthont keresve, s nem találva, ezrek pusztulnak a tengerbe,  több ország már romokban hever, robbantások, gyilkosságok napirenden, egy híradó teljes adásidejét kitölti      - pardon; csak 95 %-át, a maradék 5%-ot a hazai bűncselekmények és balesetek „élménye” nyújtja…-      az Istentől totálisan elszakadt világ kórképe. Az országok vezető politikusai ontják az egymásnak, majd a saját maguknak is ellentmondó, zavaros, sekélyes nyilatkozatait. De mintha minden rendben lenne, s az volna a legnagyobb gond, hogy elszakadt a cipőfűzőnk, ui, ezrek halála, városok pusztulása,  népvándorlás, stbbi. közben, a MÉG épségben maradt országokban egymást gyűlölve, rágalmazva, folyik a verbális gyilkolás. A betörések, utcai rablások, az undorító, halálos bűnt megtestesítő szexuális perverziók,  sikkasztások, és a pénzvilág rémuralma közepette mi áll jelenleg (is) az ordibálások centrumában?  Mi  „A” legnagyobb probléma?  A szobrok, és az utcanevek kedves barátaim…  Meg az, hogy kinek miből, mire telik…  Valóban  szerencsétlen, veszendő, s végtelenül ÜRES a világ. Egyre jobban megértem, átérzem a patmoszi látnokot, aki a „világ” alatt a bűn létterét, a vanitatum vanitast értette. Nem véletlenül; ő hajthatta Jézus szíve fölé a fejét ott, a legszentebb percekben, s ő állhatott a tizenkettő közül egyedül a kereszt alatt…  -  „Látta, és hitt.”  Látta ezt a világot akkor, és látta a Jelenések Könyvében, túl az idő korlátain…

S ezért  tudta megfogalmazni a sugalmazást ekképpen:  ISTEN A SZERETET.

Így igaz!  Ezt vallom ma is, a ma esti híradó felborzoló, sokkoló adása után is. Mert ami látható, ( s látható lesz,)  annak mind-mind egyetlen szó a gyökere: BŰN.

A szeretet=Isten pedig ezt engesztelte ki Jézus Krisztusban ott, a Golgotán.  Milyen is ez a világ?  Jó kórképet festett erről       - tehát  nem látta rosszul János apostol! -   Remek diagnózis!!!

Hová meneküljünk?  Tán Patmosz szigetére, vagy egy Csendes Óceánon úszó hajóra???

 

VAN  MÉGIS  MEGOLDÁS!  ODA MENEKÜLNI  JÉZUSHOZ,  AKI  MÁR  VÁR TÉGED  IS  A  KANYARBAN,  ÉS FELKÍNÁLJA  MEGVÁLTÓ, KIMENEKÍTŐ IRGALMÁT  AZ  ŐT  KERESŐKNEK.  VÉDŐ, ÓVÓ  SZERETETÉVEL  ÖLELI  KÖRÜL  A VÁLASZTOTTAIT  EBBEN  A  FENT  LEÍRT FÖLDI  POKOLBAN  IS.

 

BIZONY,  KIÁRADT  A  BŰN.  DE  TÚLÁRAD A  KEGYELEM.   Ámen.

KIEGÉSZÍTÉS.

Csatószegi Viktor

 

 

                                                             KIEGÉSZÍTÉS.

                      ( AVAGY; ÜZENET A VIRTUÁLIS HAGYMA 2. RÉTEGÉN ÉLŐKNEK.)

 

A minap  (alább,)  beszámoltam a Máté Ev. egyes verseinek ideiglenes átrendezéséről. Ma pedig hirtelen „bevillant,”  hogy egy nagyon lényeges bibliai üzenetet nem bontottam ki. Ezt pótolom most, sürgősen.

Az örök cél eléréséről van itt szó!  - Azt mondja Jézus:  „A szűk kapun menjetek be.”   Máshol:  „ÉN VAGYOK  a  kapu.    Aki  RAJTAM  keresztül megy be, üdvözül.”    -  Tudsz te valóban olvasni???  Mert ha igen, akkor most több mindent át KELL  rendezned, azokon a verseken kívül is…

Jézus, aki maga a Logosz, az Atya kimondott Szava, nem azt mondja, hogy „én vagyok az egyik kapu a többi között,  vannak más kapuk is,  választhatsz; rajtunk  keresztül fogsz üdvözülni.”   Neeeeeem!!!! Itt egyértelműen az  „ÉN VAGYOK”  isteni  sorozat-kijelentéseinek egyikéről van szó!  Egyes szám, első személyben.  Hogy még jobban a szívedbe véssem, nyugtalanítalak ezzel az Igével:  „NINCS ÜDVÖSSÉG  SENKI  MÁSBAN.  MERT  NEM  ADATOTT  MÁS  NÉV  AZ  ÉG  ALATT  AZ  EMBEREKNEK,  AMELYBEN  ÜDVÖZÜLHETNÉNK.”   ( Apostolok cselekedetei,  4. fej. 12. vers.)

 

Így  hát, ne szaladgálj  te sehová a vallási piacterekre, tudom; nem akarsz a széles úton járva elveszni, őszintén keresed az igazságot. DE: az Igazság is CSAK Ő...   – Nem sorolom fel a tévutakat, amely azon a  2. rétegen  veszélyeztet, s  noha nem tudatosan rosszat akarva, hanem csupán a világosságot nélkülözve tárnak eléd.

 

„Aki  énhozzám jön,  semmiképpen ki  nem vetem.”   Még ma hívd be  az  életedbe Jézust, tedd a szíved és az értelmed Királyává.  Őt, az egyetlen kaput.  Alkirályok nincsenek…

 

( S ezzel már át is költöztél a virtuális hagyma 3. rétegére…)