Csatószegi Viktor
ILYEN
EGYSZERŰ...
Minden korszakban felmerül a kérdés; valójában, ki is az ember? Miként lehet ezt jól definiálni? Így, e kérdés nyomán született meg az antropológia
tudománya, amelynek több alfaja van,
íme, néhányat említek ezekből: FILOZÓFIAI, PSZICHOLÓGIAI, SZOCIOLÓGIAI, ÉS TEOLÓGIAI
antropológia. ( görögül anthroposz=ember, logosz = ige, szó, beszéd, tehát "az emberről szóló beszéd".) Úgy a filozófiai, mint a teológiai megközelítés
megegyezik abban, hogy minden egyes ember individuum, fizikai, és szellemi létező, (ens compositum,)
s kiteljesedésre hivatottságának megvannak a lehetőségi feltételei. Már szinte
közhely /szerintem,/ hogy az "én,"
a "te" -ben tud csak kiteljesedni. Vaskos kötetek állnak rendelkezésére az e témakört kutatni akaróknak, s ezek hihetetlen
bonyolultsággal, ügyelve a magas tudományos nyelvezet méltóságára, ízekre
szedik szegény anthroposzt, aki ettől még teljes nyugalommal megy be a CBA-ba
megvenni a mindennapit, tolakszik fel a buszra, és váltja meg a
mozijegyét... ( Amikor ebből kollokválnom kellett a néhai Nyíri
Tamás prof. úrnál, mindig igyekeztem a saját szavaimmal elmondani a lényeget, a
néhány terminus technikust kivéve, s ő ezt díjazta, elfogadta.) Most
is így készülök ide írni.
Igen; azért
lehetek "én", mert az örök "Te"
nevemen szólított, egyedivé tett, senki mással nem vagyok azonos.
Egyedül Ő ismer, s ezt üzeni: "Mielőtt anyád méhében megfogantál,
ismertelek, s mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek.." Ez nem
csak Jeremiásnak szól!!! Ebben a megszólításban, később pedig a
meghívásban, s az arra adott válaszban pecsételődik el az ember , mégpedig
az örökké tartó isteni közösségre szóló meghívásra. "Tenyerembe
metszettelek" (Ez a jó fordítás, nem pedig a
"tenyeremre
rajzoltalak!" Egy rajzot
könnyen letörölhetnek, de ami oda van metszve, azt SOHA!!! ) Bűnök, nyomorúságok,
szenvedések, nélkülözések, csalódások jöhetnek, de Aki öröktől ismer, Aki a tenyerébe /szívébe/
metsz, soha nem hagy elveszni, mindig visszahív, és ott vár a kanyarban. Annyira szeret, hogy értünk mindent vállalt, az incarnatiót,
és a Golgotát is. Ezért egyedi érték, megismételhetetlen csoda minden
egyes ember. Küldetése, hivatása van.
Nehéz próbatételei, elégtelenségei, s ezek nyomán tisztulásai, az ingyen
kegyelem segítségével. Célba jutásra hivatott, s ezért nem képes betölteni őt
sem pénz, sem hatalom, sem egy másik teremtmény. A zarándoklás nehéz sivatagi útján, nem hagyja Isten egyedül a választottait Van
GPS: Ige,=Biblia, táplálék,= Eucharisztia, kapcsolat,=ima, szemlélődés/elmélkedés. Így konstituálódik az anthroposz.
A hívás ma még szól, MA MÉG(!) adhatunk erre a csodára választ. - A teológiai antropológia receptjének alapján.
ILYEN EGYSZERŰ...
Csatószegi Viktor
"CSAK" EGY VILÁG...
Ma az a különös
kérdés ötlött fel bennem, hogy mi a különbség a hívő, és a nem hívő ember
között? Hiszen empirikusan, morfológiailag abszolút semmi! De a kérdésben
egyre jobban elmélyülve, rádöbbentem a kőkemény valóságra; EGY VILÁG VÁLASZTJA EL őket
egymástól! No, ezalatt én nem az öt
kontinenst, hanem a lélek, a legbensőbb szféra világát értem. Azt a realitást,
amely az öt érzékszervünk egyikével sem ragadható meg. Pál írja a 2 Kor.
6, 15-ben: " Mi köze a hívőnek a hitetlenhez?" Vagyis; az
esszenciájuk, a lényegük különbözik. Más az ó-ember, s más az új-
ember... Mást jelent a két világ embere számára MINDEN, ami őket
körülveszi, s ami/akik felkínálják
magukat nekik. Más az értékrendjük, s bizony; olykor még egyazon szó,
fogalom is mást takar a számukra. Ez a világ is másképp
"fordítódik le" a hívő, és a nem hívő ember felé. Végül is,
akkor mi választ el bennünket???
AZ A MÁSFÉL MÉTER TÁVOLSÁG, AMI A BAL, ÉS
A
JOBB LATOR SZÍVE
KÖZÖTT FESZÜL, OTT,
A GOLGOTÁN. A
KERESZT. JÉZUS KRISZTUS
A PUNCTUM SALIENS. A
KETTEJÜK KÖZÖTT MÉRTANI
PONTOSSÁGGAL MEGHÚZOTT VÁLASZTÓVONAL.
(Igen, CSAK az egyikük felé hangzott el a
kijelentés: "Bizony, mondom néked, még ma velem
leszel a paradicsomban."
Nos, hát ez a kijelentés az a világ, amely elválaszt minket. Erre döbbentem rá, ezen a
csodálatos éjszakán...)
KIEGÉSZÍTÉS.
Olykor megtörténik velem, hogy egy-egy írásomból kimaradnak fontos
gondolatok, amelyek pedig szükségesek a teljes kép, a tárgyilagos valóság
bemutatásához. Ez történt fentebb is, ezt szeretném most pótolni.
Őszinte tisztelettel vagyok a nem
hívő embertársaim iránt is, akik között
megszámlálhatatlanul sok, igen értékes, jó szándékú, és humánus személyt ismerek. Tudósok, tanárok, orvosok,
becsületes munkás emberek, jó családanyák/apák,
akik különböző humanitárius szervezetek aktív
tagjai, és kiváló pedagógusok, stb. Sok pozitív
társadalmi szerveződés elindítói, és ott vannak, ahol segítségre van szükség. Mindezeken felül, őszintén keresik az élet igazi értékeit, annak CÉLJÁT, tehát egyáltalán
nem "perc emberkék"! Ők is ott vannak a Zeneakadémia termében egy-egy
koncerten, a színházak katartikus élményt nyújtó estéin, és szomjas lélekkel
szívják magukba a természet szépségeit a hegyi túrákon. Hazánk gazdasági, kulturális
életének nélkülözhetetlen tényezői. Tehát: amikor én arról írtam, hogy egy
világ választja el egymástól a hívő, és a nem hívő embereket, akkor e megállapításomban semmiféle pejoratív elem nem szerepelt! Ők
akkor is hordozzák magukon/magukban azokat az értékeket, amelyek a Teremtő adományai, még akkor is, ha
ezek forrását nem ismerik. Ők is úgy élnek, járnak közöttünk, mint "Imago Dei"...
Csak, hát az a kb. másfél méter, ott, a jobb, és a bal lator szíve között...
Csatószegi Viktor
"HA NEM LESZTEK OLYANOK MINT A GYERMEKEK..."
E héten elkezdtem felfrissíteni filozófiai ismereteimet a "repetitio est mater studiorum "
elvét követve, mert ugyebár más az, amikor az ember vizsgára készül, s más,
amikor nyugodtan, elmélyülve, igazán magába tudja integrálni az anyagot.
Eljutottam egy izgalmas, engem régóta foglalkoztató korhoz; a XIII. sz. ba, mégpedig a párisi Bölcsészeti Karon
kirobbant hatalmas vitákhoz. Ezek centrumában Brabanti Siger és Boethius
Dacus ( ő nem azonos a VI. sz ban élt Boethius Severinusszal,) álltak
az egyik oldalon, s velük szemben a középkor szellemi óriása, a Summa
Theologiae szerzője; Aquinoi Szt. Tamás, vmint Páris érseke. A heves vita az
Averroizmus és a tomizmus eltérő álláspontja miatt tört ki, a hit, és értelem,
a "duplex veritas" , és még több, itt felsorolhatatlan tézisek körül.
A lényeg; emberi értelemmel akarták megfejteni mindazt, ami ezen jó magasan
felül áll... Dehát u.ez történt már az első századokban, pl. az ariánus, és a
gnosztikus eretnekségek idején is. No, és mi változott Descartes, Kant, Hegel téziseinek publikálása körül? Semmi! A filozófiatörténet tkp. nem
más, leegyszerűsítve, mint az élesre csiszolt elmék magasrendű,
sokszor elvont síkon történő igyekezete az ÖRÖK TITKOK megfejtésére. Egymás
téziseit támadó, azokat sokszor megdöntő emberi vélekedések sorozata, a
homo sapiens kezdetétől, napjainkig. Nincs megállás, nincs megnyugtató
beteljesedés, célba érés. Az ember keresi a létezés értelmét, célját,
felülemelkedve a részeken, az egyes szaktudományokon, EGYETEMES látásra
törekedve. Nemrég olvastam ki Puskás Attila vaskos, tudományos igényességgel
megírt könyvét, "A teremtés teológiája" címűt.
Végtelen sora mindannak, hogy kik, mit gondoltak, tanítottak a teremtett világ
keletkezéséről, mi a kreacionizmus, az evolucionizmus kféle megközelítései, s
hogy alakult a Tanítóhivatal megfogalmazása a századok folyamán. Stb,stb. Ha egy mondatban
akarnám megfogalmazni, definiálni e művet, az így szólna: " A Genezis
könyve első mondatának parafrázisa." Értékes, széleskörű tudásról
tanúskodó könyv!
Brabanti Sigertől, Puskás Attila prof. úrig jutottam el... Igen, kell, szükséges mindaz,
amelyekről fentebb beszámoltam, (s amelyekről képtelenség lenne e helyen
írnom, mert sok könyvtárnyi anyag,) hiszen filozófia - a bölcsesség kedvelése/keresése-
nélkül nincs tartalmas, céltudatos
emberi élet, s a teológia rendszerezett TUDOMÁNY, integráns, elismert része a nemzetközi tudományos életnek.
DE NEKEM - SIT VENIA VERBO - MINDEZ KEVÉS. AMI BETÖLT, S AMI BOLDOGGÁ TESZ; "Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki HISZ BENNE, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." (Jn. 3, 16.) Személyesen, értem is történt ez az odaadás.
Milyen mérhetetlen szeretet! A fán, ahol meghalt az Élet, ott halt meg a halál.
Tisztelem a filozófiát, továbbra is kutatom, tanulom, de elkérem a gyermekség lelkületét, s ezzel
szeretném gyenge kezemet az Úr erős kezébe rejteni.
(A fentiekhez még annyit, - vállalva azt, ami a világ szerint bolondság, - hogy egyetlen kegyelmi pillanat alatt, a Szentlélek általi közlésben ezerszer több bölcsesség kapható, mint ami az összes, emberi bölcselkedésben foglaltatik!)
Csatószegi Viktor
VIRÁGOS RÉT…
(Avagy; bibe, porzó, és klorofilizáció …)
Meghallgattam egy közismert zenetudós előadását. Magasröptű, szakavatott
elemzések, profi, analitikus képesség. Röpködtek a zenei szak-szavak;
anakruzis, utóka, solfeggio, szeptim akkordok, stb, stb. Elismerően
bólogattam, - nagyon tud. A végén mégis megkérdeztem magamtól; vajon
miért van mindezek ellenére hiányérzetem? Hiszen remekül felvázolt egy nagyon
fontos zenetörténeti korszakot, beszélt annak kiemelkedő zeneszerzőiről, a
kölcsönhatásokról, a jellemző stílusjegyekről. Felfrissítette régebbi
ismereteimet, sőt; elmélyítette azokat. Aztán kimentem gyorsan a konyhába, egy
pohár friss vízért. Aha, EZ hiányzott!!!
Már nagyon régen megfigyeltem, hogy akiknek kenyere a muzsika, akik "hivatásosak", bizony, annak a
veszélynek vannak kitéve, hogy számukra munkává silányul az a csoda, amit
zenének hívunk. ( A papok is ennek vannak kitéve, ha naponta nem
töltekeznek az Igével, a Szentség Kenyerével, s nem imádkoznak szívből. Persze, a sok fárasztó
próba, esetleg tanítás a zenei intézményekben, valóban embert próbáló
feladat. Igen, még a legmagasabb rendű hivatások is képesek
elszürkülni a napi forgatagban, ha nincs stabil lelki/szellemi
alap. Mindig szeretettel emlékezem vissza Pernye Andrásra, akinek európai
szintű, hatalmas tudása volt, szinte minden a kisujjában volt, ami a zenével
kapcsolatos. Zenekritikusként is kitűnt a tanítás mellett, és tán éppen
ezért láttam őt mindig, amikor a Zeneakadémiára mentem. (Izgatott
kíváncsisággal lestem a kritikáját, vajon megegyezik-e látásunk, véleményünk,
arról az estéről? Legtöbbször: IGEN...) No, őnála soha nem
éreztem a kiszikkadást, kifáradást! Ilyen ember volt még számomra Simon Albert, a felejthetetlen, Egyetemi
Színpadon tartott estjeivel.
IGEN, MERT ÚGY A MUZSIKÁN, MINT A TEREMTETT VILÁGON, TE RAGYOGSZ ÁT!
Csatószegi Viktor
A HAL PEDIG OTT VAN!
Nagyon megéhezhetett Péter, és a többi tanítvány, ha vállalták az egész
éjszakán át tartó halászatot a Generázeti tavon. Rutinos halászok voltak,
hiszen ez volt a foglalkozásuk, ismerték ennek minden fortélyát. Azon az
éjjelen egyetlen darabot sem fogtak, pedig már hajnalodott. Szinte látom
fáradt, csalódott arcukat, s átélem a reménytelenség szituációját. Szerintem
valami olyasféle is kicsúszhatott Péter száján, hogy talán nincs is már hal a
tóban, mind kipusztultak... Mi lesz így velünk? Hol van a gondviselés?
Ilyen érzésekkel indultak ki a part felé, összeszedve maradék erejüket.
Amikor már közel értek, láttak a part szélén egy embert, amint
figyeli őket. Gondolták, valamelyik rokon, aki kérni szeretne a fogásból, mert
neki sincs ennivalója otthon. "Nnnnna, ez aztán hiába jött, mert
vele együtt mi sem fogunk ma ebédelni." Kikötöttek. Ekkor
odalépett ez az ember, aki ismeretlen volt számukra. "Fiaim, nincs valami ennivalótok? "
"Nincs" -intézték el röviden a bosszantó kérdést. Honnan is tudhatták volna, hogy ez az Ismeretlen a tér/időn túlról jelent
meg ott, hogy Ő az igazi, az EGYETLEN HALÁSZ, aki a
közelmúltban consummálta az üdvtörténet legnagyobb halászatát, azon a
péntek délutánon, pontosan 3 órakor?
Ezt követően mondott nekik olyan elképesztő, olyan szakszerűtlen
utasítást, hogy vessék ki a hálót, a bárka jobb oldalán... Igen, ott, a
parton! Az egész éjszakát a mély víz felett töltötték, hisz ott
élnek, ott vannak biztonságban a halak, s ez az idegen a sekély vízben
akar velük kísérletezni... De: nagyon éhesek voltak, s az éhes ember megragadja
az utolsó, a nonszensz lehetőséget is. Kivetették tehát a hálót, oda, a
bárka jobb oldalánál, a térdig érő vízbe... Azt írja János, aki egyike volt a
pórul járt halászoknak, hogy annyi halat vonszoltak ki, amennyitől alig bírták
húzni a hálót.
...és ekkor - ismét!- János volt az, aki felismerte az
idegent, s így kiáltott fel; "Az Úr az!!!!"
Barátom, aki éppen most olvasod e sorokat, gondold át; Az Úr tudta, hogy
éhesek, és a saját, az emberi erő elégtelen volt a megoldáshoz. Az Úr az, aki
biztosan tudja, hogy MÉGIS volt azon a hajnalon hal a vízben, és azt is, hogy
éppen hol. (Hiszen Ő rendelte oda, arra a szokatlan helyre azokat.)
Az Úr az, aki a hal mellé, még a kenyérről is gondoskodott.
Jézus fogta a kenyeret, (előképe volt ez a panis angelicusnak....
) s adott nekik. Ettek, és jóllaktak, hiszen 153 nagy db. hal volt előttük,
ebből jutott bőven a rokonoknak, szomszédoknak, még maradék is volt. (Amint
azon a hegyen, a kevés árpakenyér, és kevés hal szétosztásakor, az 5000
embernek.)
Engem megrendített ez a textus... Már tudom; hogy vannak átvergődött
éjszakák, hal nélkülinek látszó vizek, szétrongyolódott,
/hajdan örökké tartósnak mutatkozó/ hálók, és vízroncsolta
bárkák.... De azt is bizonyossággal tudom/tapasztaltam, hogy
rádöbbenve a magam erőtlenségére, tehetetlenségére, ha HITTEL az Úrra tekintek,
akkor megtelik a hálóm, hol 153, hol 20, hol akár 30
ezer hallal is! ....és még kenyeret is ad hozzá.... Próbára
tesz, de Ő előbb látja a nyomorúságot, mint mielőtt felsikoltanánk hozzá. S
mert annyira szeret, hogy értem/értünk belehalt ebbe a szeretetbe, nem hagy
elveszni. (Zs. 50,15.). Sem a földi létünkkel járó
megpróbáltatásainkban, sem pedig a bűneinkben. Szentlelkével bűnbánatra indít,
s van feloldozás... Igen, minden undokságunkat felvitte a
keresztre, s ha ezt hittel elfogadjuk, Jézust beengedjük az életünkbe, akkor
örök életünk VAN!!!
Tudd; "ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE." S ahogy a lisztből készült kenyérre naponta
szükségünk van, MÉG NAGYOBB szükségünk van az Igére, és az örök élet
Kenyerére: a szent Eucharistiára.
Mert együtt létezik számunkra e kettő. Ezek nélkül éhen halunk...
Jézus a mi vizeink partján is ott áll, ránk tekint, látja, tudja
éhségünket, és meghív asztalához. Itteni, és az örök lakomára. Ő tudja;
A HAL PEDIG OTT VAN!!!
Csatószegi Viktor
TOTÁLIS BOMLÁS.
Néztem a 22 órai híradót. Megpróbáltam kibírni, aztán a
távirányítóval lekapcsoltam, és - ott
maradtam a fotelban... Nem mértem ekkor az
időt. Több ószövetségi Zsoltár részletei hullámzottak át rajtam, s egy
mondat a mi Urunktól; „ Nemzet nemzet ellen, és ország
ország ellen támad. Éhínség, és ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.”
Aztán leültem az íróasztalomhoz, hogy kikeressem Máté 24- ből a pontos szöveget. Nem másolok, ide írom, hol találod meg: Mt. 24, 7-12. De ha elolvastad, és valóban aktuálisnak találod, ne csukd be a Bibliát, hanem olvass hozzá két mondatot, egyet közvetlenül előtte, /6./ egyet pedig közvetlenül utána. /13./
A szintézis megalkotásához kérd el a csakis fentről kapható bölcsességet.
Ha körülnézel, minden reménytelen; százezrek menetelnek új otthont keresve, s nem találva, ezrek pusztulnak a tengerbe, több ország már romokban hever, robbantások, gyilkosságok napirenden, egy híradó teljes adásidejét kitölti - pardon; csak 95 %-át, a maradék 5%-ot a hazai bűncselekmények és balesetek „élménye” nyújtja…- az Istentől totálisan elszakadt világ kórképe. Az országok vezető politikusai ontják az egymásnak, majd a saját maguknak is ellentmondó, zavaros, sekélyes nyilatkozatait. De mintha minden rendben lenne, s az volna a legnagyobb gond, hogy elszakadt a cipőfűzőnk, ui, ezrek halála, városok pusztulása, népvándorlás, stbbi. közben, a MÉG épségben maradt országokban egymást gyűlölve, rágalmazva, folyik a verbális gyilkolás. A betörések, utcai rablások, az undorító, halálos bűnt megtestesítő szexuális perverziók, sikkasztások, és a pénzvilág rémuralma közepette mi áll jelenleg (is) az ordibálások centrumában? Mi „A” legnagyobb probléma? A szobrok, és az utcanevek kedves barátaim… Meg az, hogy kinek miből, mire telik… Valóban szerencsétlen, veszendő, s végtelenül ÜRES a világ. Egyre jobban megértem, átérzem a patmoszi látnokot, aki a „világ” alatt a bűn létterét, a vanitatum vanitast értette. Nem véletlenül; ő hajthatta Jézus szíve fölé a fejét ott, a legszentebb percekben, s ő állhatott a tizenkettő közül egyedül a kereszt alatt… - „Látta, és hitt.” Látta ezt a világot akkor, és látta a Jelenések Könyvében, túl az idő korlátain…
S ezért tudta megfogalmazni a sugalmazást ekképpen: ISTEN A SZERETET.
Így igaz! Ezt vallom ma is, a ma esti híradó felborzoló, sokkoló adása után is. Mert ami látható, ( s látható lesz,) annak mind-mind egyetlen szó a gyökere: BŰN.
A szeretet=Isten pedig ezt engesztelte ki Jézus Krisztusban ott, a Golgotán. Milyen is ez a világ? Jó kórképet festett erről - tehát nem látta rosszul János apostol! - Remek diagnózis!!!
Hová meneküljünk? Tán Patmosz szigetére, vagy egy Csendes Óceánon úszó hajóra???
Csatószegi Viktor
KIEGÉSZÍTÉS.
( AVAGY; ÜZENET A VIRTUÁLIS HAGYMA 2. RÉTEGÉN ÉLŐKNEK.)
A minap (alább,) beszámoltam a Máté Ev. egyes verseinek ideiglenes átrendezéséről. Ma pedig hirtelen „bevillant,” hogy egy nagyon lényeges bibliai üzenetet nem bontottam ki. Ezt pótolom most, sürgősen.
Az örök cél eléréséről van itt szó! - Azt mondja Jézus: „A szűk kapun menjetek be.” Máshol: „ÉN VAGYOK a kapu. Aki RAJTAM keresztül megy be, üdvözül.” - Tudsz te valóban olvasni??? Mert ha igen, akkor most több mindent át KELL rendezned, azokon a verseken kívül is…
Jézus, aki maga a Logosz, az Atya kimondott Szava, nem azt mondja, hogy „én vagyok az egyik kapu a többi között, vannak más kapuk is, választhatsz; rajtunk keresztül fogsz üdvözülni.” Neeeeeem!!!! Itt egyértelműen az „ÉN VAGYOK” isteni sorozat-kijelentéseinek egyikéről van szó! Egyes szám, első személyben. Hogy még jobban a szívedbe véssem, nyugtalanítalak ezzel az Igével: „NINCS ÜDVÖSSÉG SENKI MÁSBAN. MERT NEM ADATOTT MÁS NÉV AZ ÉG ALATT AZ EMBEREKNEK, AMELYBEN ÜDVÖZÜLHETNÉNK.” ( Apostolok cselekedetei, 4. fej. 12. vers.)
Így hát, ne szaladgálj te sehová a vallási piacterekre, tudom; nem akarsz a széles úton járva elveszni, őszintén keresed az igazságot. DE: az Igazság is CSAK Ő... – Nem sorolom fel a tévutakat, amely azon a 2. rétegen veszélyeztet, s noha nem tudatosan rosszat akarva, hanem csupán a világosságot nélkülözve tárnak eléd.
( S ezzel már át is költöztél a virtuális hagyma 3. rétegére…)
Csatószegi Viktor
ÁTRENDEZÉS.
A mai napon vettem a bátorságot, és egyszeri alkalomra, kizárólag magánhasználatra, felcseréltem néhány vers sorrendjét a Máté Ev. 7. fejezetében. A 7. vers így szól: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” A 13-14. vers pedig így: „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu, és széles az út, amely a romlásba visz, - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, - kevesen vannak, akik megtalálják.”
Az átrendezésem egyszerű; előbbre vettem a 13.-14, verseket, és csak ezután jön a 7.
Az első két vers=látlelet. Tragikus. Gazdag aratása van a sátánnak; a széles úton sokan, rengetegen járnak. Igen, mert kényelmes, azonnal nyújtja mindazt, amire vágynak a rálépők. Ennek az útnak kapuján nem kell zörgetni, a széles útnak szélesre tárt kapuja van… Rózsaszín girlandokkal van körülfonva, és a díszletei: mint egy operetté. Ide nem kell nehéz hátizsákot, és bakancsot vinni, sík terület, vízszintes. (Csak a legvégén, csak a kapun történő belépés után ejt lefelé, meredeken…)
Sok gondolkodót foglalkoztatott és izgat ma is; hányan üdvözülhetnek? S amint minden biblikus téma körül, itt is feltűnnek az önjelölt próféták, a „nagy magyarázók.” Ezek között láthatjuk az un. „univerzalizmus” hirdetőit, akik szerint mindenki üdvözülni fog, mert Istennek végtelen nagy az irgalma. No, persze. Az már igazán bagatell, marginális dolog, hogy Isten közénk testesült Jézus Krisztusban, aki váltságdíjul adta életét a bűneinkért, és az örök élet feltételéül a benne való hitet, és követését szabta meg. Őnekik „kijár” a szűk kapun való bejutás… - Önmagát a János 10, 9. ben kapunak nevezte ekképpen: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül.” SEHOGYAN MÁSKÉPP!!! SE-HO-GYAN! De ha még több Igét akarsz barátom, akkor itt van Lukács Ev. 13, 23-24. : „ Valaki megkérdezte tőle: ’ „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?’ Ezt válaszolta neki: ’ Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.” (Nesze neked pán-iustificatio…)
Nincs olyan nap, amikor ne hallanánk különféle statisztikai mutatókat a gazdasági életről. (Ilyenkor szoktam nekifogni a portörölgetésnek…) Mi mennyi, miből mennyi. A műszaki, és a gazdasági életben ezek fontos arányok. Az a „valaki” ott, Lukácsnál, az egész isteni optikából pontosan annyit értett, mint a kotkodács, Kant kriticizmusához… Ó, ha így kérdezett volna /meg a hályogszemű ál-teológusok egy része,/ : „Uram, mi szükséges ahhoz, hogy ÉN üdvözülhessek?” Igen; ÍGY. Egyes szám, első személyben. „Mi közöd vele? TE kövess engem!”
Barátom! Most csak egy igehelyet írok ide, te keresd meg, húzódj félre egy csendes sarokba, s ott olvasd el. Ezt követően pedig maradj is ott pár percig… János Ev. 3. fej. 18. vers.
Miért is rendeztem át az írásom elején megjelölt versek sorrendjét? Azért, mert:
Ez volt a 13-14. vers, és én ezt írtam át a 7. versnek. Most, és csak ezután jöhet a 7. vers, amely ettől kezdve lesz a 13.
URAM, JÉZUSOM! UGYE LÁTSZ MOST? UGYE HALLOD, HOGY SÍRVA, KÖNYÖRÖGVE ZÖRGETEM AZT AZ AJTÓT? ZÖRGETEM??? DÖRÖMBÖLÖM!!! ÜRES A TARISZNYÁM, NINCS SAJÁT ERŐMBŐL, SAJÁT JOGON VÁSÁROLT BELÉPŐ KÁRTYÁM… CSAK DÖRÖMBÖLNI, ÉS SÍRNI TUDOK, HA NEM NYÍLIK KI AZ AJTÓ. TÉGED KERESLEK, S TÉGED AKARLAK MEGTALÁLNI. LÁTLAK A TÁBORHEGYEN, ÉS A GOLGOTÁN… PERSZE, HISZEN OTT MONDTAD NEKEM, HOGY „MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN.” NÁLAD EZ A „MA” A KRONOSZT FELÜLÍRJA.
KÖSZÖNÖM, HOGY KINYÍLT A KAPU. IGEN; A MÁR ITT, BENNED, ÁLTALAD MEGKEZDŐDÖTT ÖRÖK ÉLETBEN. NEKED AKAROK ÉNEKELNI, TÉGED AKARLAK DICSŐÍTENI, ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ.
Barátom! Egyetlen alkalomra te is rendezd át a fenti verseket…
Csatószegi Viktor
Meghallgattam Bach Karácsonyi Oratóriumának kb. a felét, aztán újra a bevezető
mondatokat, mert annak a hatása elementáris volt. Ebben hallható egy
mondat, amelyet az angyali kórus énekel: "Stimmet voll Jauchzen und
Fröhlichkeit an !" (Egyesüljön a hangotok örömujjongásban!) Ezt
követően kezdtem el körbe-körbe járni a lakásban, és ki tudja
milyen asszociációs sor végén fakadt fel bennem a hit
roppant egyszerű, villámfényű élményének a kérdése, majd ezt követően az indítás;
írjam ezt ide le, legalább vázlataiban. Íme:
Csak a magyar nyelvben alakult olyan szerencsétlenül, hogy közös szógyöke van a "hisz", és a "hiszékeny" szavaknak. Erre még ráépült négy
évtizeden át a marxista-ateista ideológia tézise, miszerint a vallás csakis az
alulképzett, elmaradt színvonalon élő emberek sajátja, és a tudományok
erőteljes oktatásával magától fog elhalni. Lenin szerint a vallás a nép
ópiuma. Nos, azóta nem, vagy alig hallani Leninről, Marxról, és eltűnt a
"foxi-maxi" egyetem is.... A vallás pedig ezredévek óta van,
benne az Ó, és Új Szövetség népe pedig öt és fél évezrede áll fenn.
De én most nem a vallásról, nem a vallástörténetről kívánok írni, hanem a
HITRŐL. Ez a kettő teljesen más kategória! Először a
hit scientifikus alapjairól ejtek
szót, s arra szeretnék rámutatni röviden, hogy a valódi, a kféle
ideológiák Prokrusztész-ágyába nem szorított
tudomány - a természettudományok sem!!! - nincs, és nem is lehet ellentétben a hittudománnyal. (Ennek
kibontása vaskos kötetek anyaga lenne, óriási irodalma van e kérdésnek, e hely kereteibe nem fér bele.) Csupán annyit jelzek, hogy a
teológia rendszerezett TUDOMÁNY, a világ egyetemeinek hálózatába
integrált fakultás, a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében
létezik, aktív párbeszédben áll az összes fő tudomány ágak képviselőivel, és a
filozófiai fakultásokkal is. A mélyen hívők táborába rengeteg
tudós, köztük Nobel díjasok is! filozófus, egyetemi tanár, a
művészeti ágak jeles képviselői, és; természettudósok is tartoznak!!! Ez
tény, a tények pedig makacs dolgok...
.
A teológia anyaga=egy fakultáció anyaga. Nem egyenlő a hittel!!! El tudja végezni akár summa cum laude
eredménnyel bárki, akinek van elegendő IQ-ja, és szorgalma, élő hit
nélkül is. (Sajnos, van erre elég sok precedens, és ennek nyomában a sok
botrány....) A teológia 6 éves anyaga önmagában NEM AD HITET!
Csupán a hit tartalmát adja elő, s támasztja alá annak verifikálhatóságát. De
azért ide kell írnom okvetlenül; sok kereső, őszintén nyitott ember számára
adhat indítást a kegyelem befogadásához.
Egy személyes megjegyzés: A skolasztika definíciója szerint "homo est animal rationale." Rationale..... Tehát alapvető vágya, belé kódolt irányultsága az embernek, hogy az amit elfogad, amiben hisz, s amit életének fundamentumaként tekint, az kompatibilis legyen az értelemmel, hiszen az értelem is az őt teremtő Isten karizmája! Végtelenül boldog vagyok, hogy e kettő összhangjának megajándékozottja lehetek...
"Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahol állsz!"
Most lépjünk be
a szentélybe. Oda, kedves barátom, amelyről Pál csak ennyit tudott a
meghatottságtól eldadogni; "...hogy testben voltam-e, vagy testen
kívül, nem tudom." Igen, szent az a hely, ahol valósággal
megjelenik, és lehajol a pici porszemhez, az emberhez az Úr. ......és
tűzzel ég, mint ott, a midianiták legelőjén, a csipkebokorban. Vessük le tehát
saruinkat; az értelmünk után, most a szívünket nyissuk meg, mert az a
csipkebokor mindig ott van, ahol az Isten keresi, és megszólítja a kiválasztott
embert...
Mi tehát a HIT? (Szándékosan nem írom ide a híres páli definíciót, mert
ezen a fórumon CSAKIS arról akarok írni és úgy, amint azt én
felülről kaptam.) Tán jobb azzal kezdenem, hogy MI NEM az. Nem az,
amelyekről fentebb írtam, mert: nem lehet megtanulni, nem lehet
erényekkel kiérdemelni, jó cselekedetekkel megvásárolni, egyszóval; magunkat
erre jogosulttá tenni. Most olyanokat fogok felsorolni, amelyeken esetleg
kiakadsz kedves barátom, vallásos olvasóm. Nem garancia az élő HITRE sem az összes
hittanórák remekül leadott anyaga, sem a vasárnapi igehirdetéseken való
állandó jelenlét, sem a vallásos/hívő szülői nevelés, sem egy hívő
közösségben való tagság, végül; /le merjem ezt írni???/ a teljes
Biblia alapos ismerete sem....
Igen, mert a HIT = személyes, - tehát
pó-tol-ha-tat-lan! - találkozás!
Találkozás, a NEKEM öröktől fogva tervezett, az ENGEM (a senki mással nem
azonos) az idő kezdete előtt kiválasztott egyedi csoda felé
randevút felajánló Istennel... Egy örökké tartó, a tér/idő feletti, el nem múló
pillanatra. Hogy is szól Ő? "MIELŐTT anyád méhében fogantál, már
ismertelek..." Az Ő ideje nem a mi kronoszunk, hanem az Ő kairosza.
Alap törvény: MINDIG Ő a kezdeményező! Ő hív, Ő szólít meg, "Ő előbb szeretett minket." S ha mi erre a meghívásra szabadon igent mondunk, megszületik a dinamikus, ÉLŐ SZERETET-KAPCSOLAT, s elpecsételődünk a Szentlélek által, megkapjuk azt a láthatatlan, de érezhetően valós kegyelmi ajándékot, amellyel már kinyílik előttünk az Ige mélysége a Szentírásban, amellyel nemcsak megértjük, hanem átéljük a hittan anyagát, s amely rávilágít arra az egyetlen értékre, célra, amelyért érdemes volt megszületnünk, s érdemes élnünk. Megkapjuk a BÖLCSESSÉGET, amely végtelenül több, mint a tudás, a műveltség, és az intelligencia.
Ha az élő hitet nem lehet kiérdemelni, de lehet, sőt; kell érte könyörögni
felfelé tárt, üres tenyérrel, akkor végül is kiknek lehet osztályrésze? Ha erre én
válaszolni tudnék, akkor nem ember lennék, mert ez: mysterium fidei... Két
idézet: "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok."
(Mózes 9,15.) "Két testvér szánt a szántóföldön. Az egyik
felvétetik, a másik ott hagyatik. Két ember őröl a malomban, az egyik
felvétetik, a másik ott hagyatik." Tehát még a legközelebbi, akár a
vérségi kapcsolat sem dönti el ezt a kérdést. Egy biztos; Isten maga a
szeretet. A szeretetéből fakadó irgalom. Ha valaki a vak Bartimeussal feléje
kiált; "Uram, hogy lássak!!!", / igen,
mert a hit nélküli élet lelki vakság, s a látás teljessége a
HIT,/ akkor egész biztos, hogy ezt az elementáris,
legbelülről feltörő kiáltást meghallgatja. Igen, de előbb meg kell látni, hogy
vakon élek enélkül, meg kell
tapasztalni, hogy engem soha, senki, és semmi nem tud betölteni. Ezt követően hiteles a
fenti sikoly. Üressé tesz, hogy Ő tölthessen be - egy örökké tartó
boldogsággal. Lehetetlen, hogy kétezer éven át milliók adják oda hitükért
az életüket, váljanak vértanúkká az ókeresztény kortól napjainkig, egy hamis
illúzió miatt! Lehetetlen, hogy annyian tegyék meg Istent kizárólagos
kincsükké, lemondva az egyébként valós, evilági értékekről. (L: a szántóföldön
elrejtett, drágagyöngyöt találó emberről szóló példabeszédet.)
De a hit legfelső foka; a Jézus Krisztusban való hit, Benne, mint a közénk testesült
Úrban, Aki azért jött, hogy megdöntse a gonoszt, s elvegye a világ bűneit,
elvegye, "háta mögé dobja" az ÉN bűneimet
is. Ott, a Golgotán, a kereszten. Pál apostol nem is akar tudni senki másról,
csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.
Nekem végtelenül sokat jelentett egykor az a szentírási rész, amikor a
zsidókkal vitatkozik, s eközben kijelenti, hogy Ő ismeri Ábrahámot.
("Csekély" több ezer évvel élt Jézus előtt...) Mire ők:
"Ötven éves sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom néktek; mielőtt Ábrahám
lett, ÉN VAGYOK." (János 8, 57-58.) Itt kell térdre borulni barátaim... A "Bizony-bizony"
=kijelentés!!! ( Erről az "Én vagyok" –ról könyvet tudnék írni, ez végigvonul piros
fonálként az Ó, és az Új Szövetségen, ott Isten szájából, és itt, Jézus teljes
természetességgel folytatja ezt, hiszen Ő "Isten, az Istentől".)
A Vele történő találkozás pontos napját, óráját nem lehet elfelejteni! Ha egy
boldog házasság aranylakodalmán élénken emlékeznek arra a napra, órára, amikor
megismerték egymást, "emlékszel?" akkor hogyan lehetne
elfeledni a mindenek feletti Úrral való első találkozást, amit mi megtérésnek
nevezünk? Amikor Jézus a Generázeti tó partjáról meghívja az első,
kiválasztott tanítványait, akkor egyikük több év múltán ezt írja le: "Akkor
kb. 10 óra volt." Bizony, örök pecsét ez....
Végül: a bűn tragikus realitás. Ez elszakít a kegyelmi élettől, valóban vakká
tesz. Ne higgyük, hogy a legnagyobb szentek mentesek voltak ettől, ez örök
harc! A szentségre való meghívás nem a bűnöktől, az elbukásoktól való
mentességből áll, hanem az ezekből való felállásból, a MINDIG újrakezdés kegyelméből!!!
Ha ezerszer elesel, akkor tudd
drága testvérem; ezeregyedszer is belekapaszkodhatsz Jézus feléd kinyújtott kezébe! A
végtelen Szeretet= végtelen Irgalom... Hogyan is mondta
Jézusunk? "Akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon
szeret." Igen; az őszintén megélt bűnbánat, s az
őszintén - csakis ezt követően!-
történő bűnvallás VALÓBAN ÚJJÁSZÜLETÉS, VALÓBAN ÚJ ÉLET.
Nos, hát ezek a gondolatok születtek meg bennem a csodás Bach kantáta; a "Stimmet voll Jauchzen"
kezdetű sor hallgatása után...
Szeretném a fentiekhez hozzáfűzni; a téma teljességéhez viszonyítva, csupán egy kis töredék mindaz, amit leírtam! De tán gondolatébresztésre, további tájékozódásra alkalmas lehet. Azt is szeretném megosztani, hogy ennek az ingyen kapott kegyelemnek a birtokában, beteljesedettnek érzem/tudom az életemet.
Csatószegi Viktor
SZŰKSÉGESNEK TARTOM.
( A HAGYMA. )
Igen; feltétlenül szükséges, hogy most ide másoljam az egyik több évvel ezelőtti írásomat, mert egyrészt alapvetően jellegezi meg látásomat a hitről, másrészt pedig szinte folytonosan utalok rá az újabbakban, és ezek az utalások / pl: "a virtuális hagyma 2. rétegén élők" stb. / nem érthetők azok számára, akik anno nem olvasták "A hagyma." c. írásomat. Íme:
A HAGYMA.
Aki vágott már fel egy szép, kerek vöröshagymát, rácsodálkozhatott, miként tapadnak egymás alá az egyes rétegek, egészen a hagyma legbelső középpontjáig. Figyelve, ügyes mozdulatokkal, e rétegeket lehet egyenként leválasztani egymásról, s eljutni a kicsiny, legbelső csomóig.
Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a „keresztény” szavunkban rejlő rétegeket , kezdve eme virtuális „hagyma” száraz, töredező héja alatti legkülsővel, egyenként, alaposan szemügyre vegyem, és: nevet adjak nekik. (Már előre jelzem; jóval kevesebb rétege van ennek a virtuális hagymának, mint a valóságosnak, de a cél-gondolatom tán ennyi réteg elemzéséből is kivehető lesz.)
A HAGYMA ELSŐ RÉTEGE; A KERESZTÉNY KULTÚRKÖR.
.
Ezzel a legkülsővel majdnem minden ember találkozik, már az alsó fokú tanulmányai alatt is. Úgy hívják: Keresztény kultúrkör. Tehát nem arab, nem kínai, nem afrikai, nem közel-keleti, stb. Európa szellemi gyökérzete az antik görög, s az erre épült, ezzel átitatódott római /latin/ talajból fakad. Jézus idejében már egyre erősebben terjeszkedett a hellenizmus, ekkor kezdett eljutni kelet felé, így Palesztinába is. (Pál apostol már jól beszélt görögül!) Az a folyamat, amelynek során a görög/római szellemiség meghódította, átjárta majdnem egész Európát, olyan hosszú, és akkora altitúdója van, hogy egész könyvtárnyi anyagot képez, ezért itt még csak vázlatos ismertetésére sincs mód. Csupán a gyümölcseinek egy részére szeretnék rámutatni, pl. arra, hogy a zeneirodalmunk kezdve a praeklasszikusoktól, a barokkon, a reneszánszon, a bécsi klasszikán át, egészen a modernekig, tipikusan a fent leírt talajból származnak, s annyira karakterisztikusak, hogy egyetlen más kultúrkörök alkotásaival sem téveszthetőek össze. Ugyanezt lehet elmondani a keresztény európai irodalomról, képzőművészetekről, és a bölcseletről is. Mindezeken felül az európai társadalom szerkezeti felépítése, etikája is innen származik. Nota bene: ezért végtelenül ostoba, cső-látású emberkék hagyták ki az E.U. alaptörvényéből a keresztény gyökerekre való utalást. Saját magukról állítottak ki szegénységi bizonyítványt… Ugyanis ez nem kizárólag vallási világnézet kérdése!!!!
A HAGYMA MÁSODIK RÉTEGE; A VALLÁSOSSÁG.
Törvényszerű, hogy egy szellemi makró-klíma létrehozza a maga éthoszát, normatíváit, etikáját. Kötelező hittan órák, az egyre gyakoribb templomi élet, vallási társulatok, cserkészet, stbbik, átjárták a széles társadalmat. Az Egyház jelen volt a szorosan vett vallási életen túl, a kulturális, sőt; a politikai életben is. (l: felsőházi tagság… ) Kimondatott: Európa keresztény, Magyarország keresztény ország… Igen, a „cégtáblára”, a hivatalos megnyilatkozásokra ez volt rajzolva. Olyan sikk volt elmenni vasárnap a templomba, mint ezután egy kellemes séta a Korzón, és egy jó ebéd a Kárpátiában, vagy a Mátyás Pincében, majd este elmenni az Operába… Falun pedig egyenesen kötelező elvárás volt, aki ebből kivonta magát, azt nem is tekintette a falu népe rendes embernek, a közösség tagjának. „Keresztény ország”…. Virult a népi vallásosság, városi, és falusi változatban. Leány, és legény egyletek, ker. előadások, szavaló körök. De minek is írok én múlt időben? Pontosan így van ez ma is, csupán a díszletek, elnevezések változtak meg, és amint régen a paravánok mögött a kaszinók, elegáns kávéházak és polgári szalonok képezték az élet realitását, ma a presszók, diszkók, plázák képezik.
Azt, hogy krisztusi szempontból milyen valódi értékfedezete van a vallásosságnak, annak, ha csak parancsra teszek meg külső gyakorlatokat úgy,hogy nem ismerem, nem érint meg annak a lényege, a legpregnánsabban bizonyítja a II. világháború után hazánkra tört Szovjet kommunizmus. A nyíltan harcos-ateista diktatúra terrorja, Isten, és Egyház elleni gyűlölete, szinte 1-2 év alatt söpörte le a palettáról a vallásosságot. Egy tollvonással szüntették meg az egyházi iskolákat, börtönözték be a papok/lelkészek nagy részét, a ker. szellemiségű értelmiséget marginalizálták, tönkretették, és az oktatás mindhárom szintjében a marxista tanok váltak kötelezővé. Megbízott emberek lesték, figyelték, kik járnak templomba, s kiknek a gyermekeit merészelték beíratni iskolai hittanra. Andrássy út 60, Recsk, Kistarcsa, kitelepítések… Ennyi a vázlat. Vázlata annak, - mert én most nem politikatörténeti részletekkel akarok foglalkozni!- hogy az élő Isten, a Jézus Krisztus országának optikáján keresztül szemlélve, valójában mennyit is ér a (népi) vallásosság… Ennyit: ha széthullanak a külső keretek, ha nincs kötelező elvárás, akkor igen gyorsan kikerül a társadalom, és az egyes ember életéből minden, ami a természetfelettivel kapcsolatos. ( Szociográfiai anyag, hogy az ötvenes években, amikor a durván erőszakos TSZ-be kényszerítés elől a városokba menekült sok ezer fiatal, sajnos, belőlük vált a bűnözési statisztika legnagyobb anyaga… Kikerültek a nagyszülők, szülők, lelkipásztorok kontrollja alól, és nem volt meg bennük a szilárd alap.)
A kommunista diktatúra elmúlt, de jött helyette egy ennél ezerszer veszélyesebb, alattomosan mérgező szellemi diktatúra/métely; a neoliberalizmus, amely az un. „felvilágosodás,” a jakobinusi gyökerekből, és a különféle dekadens szellemi áramlatokból ötvöződve rombol. A szituációs etika, és a relativizmus jellemzi ezt, eklatáns példája a néhány éve összeomlott SZDSZ, de köztünk élnek és hatnak a reprezentánsai a mai napig is. Humánus urak ők, barbárságnak tartják a halálbüntetést, eltörölték, tiltja Brüsszel, és a honi törvények is. De az abortuszt, és az eutanáziát – nem…
A HAGYMA HARMADIK RÉTEGE; A HIT.
A virtuális hagyma első két rétegének vizsgálatakor láttuk, hogy szinte össztársadalmi jelenségekről van szó, amelyek érintik a benne élő egyes embert, de csak az epidermisét. Ha egy földrengésszerű változás következik be, - legtöbbször háborúk, forradalmak után,- akkor ezek az emberek úgy vetik le magukról a vallásosságot, mint egy régi, kopott ruhát… Ami nem a lényegünk, az levethető, kicserélhető. Ez a két hagyma-réteg milliókat jellemez, ez a „széles út,” ez a világ szelleme. Jézus többször beszélt erről, pl. a magvetőről szóló példabeszédében. Igen, kevesen vannak azok, akik a harmadik réteget alkotják, az un. „szent maradékot,” ők az eleve kiválasztottak, elhívottak, egy nagy titok letéteményesei, hatalmas, nem kiérdemelhető kincs birtokosai, akiket úgy nevezünk;
HÍVŐK.
Kicsinek, kevésnek érzem magam ahhoz, hogy definiáljam a megtért, hívő ember mivoltát, lényegét, ezért János apostolt hívom segítségül, s idézem első levelének bevezető mondatait: „ Ami kezdettől fogva volt, amit HALLOTTUNK, AMIT A SZEMÜNKKEL LÁTTUNK, AMIT SZEMLÉLTÜNK, ÉS AMIT A KEZÜNKKEL TAPINTOTTUNK; AZ ÉLET IGÉJÉT HIRDETJÜK NEKTEK. IGEN, AZ ÉLET MEGJELENT, LÁTTUK, TANÚSÁGOT TESZÜNK RÓLA.” - Ezeket a mondatokat nem egy megtanult ismeret anyagaként felmondó ember írta, hanem olyan valaki, akinek a legszemélyesebb élménye, az egész lényét, életét átformáló eseménye volt a közénk testesült ÉLETTEL, magával a LÉT - tel történt három éven át tartó együttlét. Ugyanez a belső tűz süt, izzik a többi tanítvány szavaiból is, akik halászokból emberek halászaivá váltak, s az életüket áldozták ezért a csodáért.
A hit tehát nem más, mint egy megrendítő, SZEMÉLYES randevú az élő Istennel, aki hozzánk hasonló alakban jött el közénk, amely eljövetelt, és annak lényegét már évszázadokkal előbb megjövendölték a próféták. Ezt a randevút soha nem a meghívott egyes ember kezdeményezi, hanem az Úr. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” S hogy a 12 apostol eseténél maradjak, azt látjuk, hogy bizony, nem hibátlan, nem tökéletes embereket választott ki Jézus… Mindegyikük más-más egyéniség volt, és a megszentelődésük folyamata is különböző módon, és idő alatt történt. Mindegyikük egy kultúrkörben, és egy vallásos légkörben szocializálódott, tehát ismerték a hagyma első két rétegét… De a Mesterrel való találkozás után, lehetetlen megmaradni e két rétegbe bezártan! Az a 3 év egy valóságos szimbiózis volt, és ebből az élményből született meg az Egyház. Ebből forrásozik a mai napig az Evangélium=az Örömhír kiáradása, amely felülírja a ker. kultúra, és vallásosság rétegeit. (Egy pillanatig sem akarom én alábecsülni ezek valódi értékeit, jelentőségét, nehogy félreértés essék! De mindezek csak eszközök, körítései a lényegnek; a HITNEK. Gyermekkori ruhák, amelyeket kinő az, akire rátekint, és megkedvel Jézus.) Kérdem; MIÉRT KEDVEL MEG VALAKIT JÉZUS??? Ha erre én - de bárki más!- válaszolni tudna, akkor nem ember lenne… Misterium fidei… Ha Ő öröktől fogva /”mielőtt anyád méhében fogantál volna, már ismertelek téged”/ kiválaszt egy embert, akkor milyen lesz ő? Barátom; szent lesz! Barátom; bűnös is lesz. SIMUL… A pecsét rákerült, az áteredő bűn, és a diabolosz pedig minden erejét beveti, hogy ez a pecsét lekopjon róla. Hatalmas harc, elesések sorozata, a nyomorúságunk fájdalmas megtapasztalásai, a péteri árulásaink megalázó, gőgjeinket elporlasztó esetei, és: a KEGYELEM minden egyes hűtlenségünk, és péteri könnyeink, bűnvallásunk utáni felsimogató, újra felépítő boldog élménye. A tékozló fiú történetét maga Jézus mondta el… Nagy-nagy titok az isteni didaktika, pedagógia… Egy biztos, hiszen ezt is Ő mondta; „akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret.”
A hívő ember a részek helyett az egészet látja, s az eszközök helyett a cél minden kincse. Ha válaszút elé kerül, akkor habozás nélkül kész mindenét inkább elhagyni/elveszíteni, mint Istentől elszakadni, mert Istenben látja az EGYETLEN értéket, a végső célt, a beteljesedést. Mély fájdalmat él át, ha gyengesége, esendősége miatt olykor valakit, vagy valamit mégis az egyetlen, az ÖRÖKKÉVALÓ, a LÉT elé helyez. A hívő embernek még az elesése is Jézus-irányú… Ő a századik bárány. DE: bá-rány!!! Itt él a világban, de nem a világgal. Soha nincs egyedül. Ismeri a Dániel vermét, de látja a verem mélyébe is behatoló fénysugarat. Sokszor szomorú, gondterhelt, de mégis derűs. SIMUL. A külső körülmények, és gyenge ereje lehorgasztják a fejét, de belül, végtelenül boldog. Nos, hát ilyen „összetett” lény a hívő ember, ennek minden velejárójával együtt… Tudja, hogy bármennyit is tanult, bármennyit is tapasztalt ebben a világban, bármennyire is szereti az igazi kultúrát, és a teremtett világ szépségeit, bizony; ő egy nagy SEMMI a VÉGTELENHEZ képest, tudja; „mid van, amit nem úgy kaptál?” Ezért megköszöni minden reggel az ébredést, s hálát ad minden este a Jézussal eltöltött napokért.
Bízva-bízik az örök pillanatban, hiszen, ezért az örök pillanatért halt meg személyesen őérte Jézus Krisztus a kereszten. – Nagy boldogság, sőt; az EGYETLEN boldogság eljutni a hagyma harmadik rétegéig… No, és hatalmas, kiváltságos állapot, mert:
„A HIT UGYANIS NEM MINDENKIÉ.” ( II.Tessz. 3,2.)
Csatószegi Viktor
PONT A MONDAT VÉGÉN. I. rész.
(Ami bizony, pontos vessző…)
A nappalok egyre rövidülnek, és az a néhány óra is legtöbbször felhős. A természet is „bezárkózik,” alig látható valamilyen életfunkciója, a tetszhalál állapotába szenderül fokozatosan. Valahogy minden látható valóság arra inspirál most engem, hogy arról elmélkedjem, amire a Kharón ladikján ücsörgő világ gondolni sem akar, sőt; folyamatosan rendezi a megszámlálhatatlan fesztiválokat, lassan már mindennek „világnapja” lesz, akciók, rendezvények vakító, s fülsüketítő zenebonája tombol szerte az országban, s a világban. A legnagyobb büntetésnek tekinteném, ha nekem a Vörösmarty-téren kéne laknom… A „mondat” hömpölyög, de az a pont ott áll, mint a Titanic előtt a jéghegy. Jó lenne tehát kissé mélyebbre hatolva elemezni ezt a kérdést, felmérni, vajon hol is van ennek a pontnak helye gondolatainkban, s egész szemléletünkben? Ezt megkerülni nem lehet, és nem is érdemes. Ha eltakarjuk a szemünket, homokba dugjuk a fejünket strucc madárként, attól még ott áll az a pont… Ennek a pontnak kaméleon természete van ám barátaim! Ha elűzzük még a gondolatát is, ha dáridózunk, és netán kabarékba menekülünk sületlen, erőltetett vigasságokba, akkor feketénél feketébb lesz a színe. De ha rávetül Annak a fénysugara, Aki önmaga az ÉLET, akkor hófehérré változik. Ez ilyen egyszerű.
Ha van téma, amelyről évezredek óta beszélnek filozófusok, írók, költők, szociológusok és pszichológusok, amelyet tudományos alapossággal tárgyal a tanatológia, (nálunk Dr. Polcz Alaine, a Hospice egyik oszlopa szentelte egész életét e kérdésnek, rajta kívül Elisabeth Kübler könyvét ismerem még,) akkor az a halál témája. Állítom; ezt a témát alaposan körül járják. DE NINCS VÁLASZUK!!! Nem is keresem, - mert megtaláltam, ill. az egyedül Illetékes talált meg engem a teljes, az értelmet, és a szívet betöltő válaszával. Ezt szeretném ismertetni, megosztani veled, annak alapján, amit kutattam e napokban. A négy Evangéliumot, annak lapjait gyűrtem/lapoztam óraszámra, hogy szinopszist nyerjek ki belőle; szólt-e erről Jézus hangsúlyosan, mennyit, s milyen contextusban? Az alábbiakban tehát az élet Ura tanításának lényegi kivonatát jegyzem le, mint az örök élet szerzőjének, s ajándékozójának apokalipszisét. A halál titkának leleplezését. No; ---és a megoldásét…
A te életutad végén is OTT ÁLL az a pont. Megkerülni nem tudod. Arra van módod, hogy eldöntsd; ennek a kaméleonnak milyen legyen a színe, amikor a túraösvényed végén odaérsz… Ha nem csak átfutsz az alábbiakon, hanem nyitott szívvel appercipiálod az élet Igéjét, akkor te is felkiálthatsz: „Halál! Hol a te fullánkod?”
Álljatok tehát félre most ti filozófusok, /sztoikusok, és szkeptikusok,/ drámaírók és költők, s ti, természettudósok is, akik az élő sejtek feloszlását látjátok csupán a halálban, és nem a kettős pontot teszitek az út végére. Jézus teljesen mást hirdet. - Nekem az tűnt fel, hogy keveset szól a halálról, de rátapint annak contextusára a bűnnel, vagyis elhelyezi a létezés koordináta rendszerébe, mintegy megindokolja a valóságát, s mint ami úgy van, mint a napsütés, a madarak röpte, a folyók sodrása. Így teszi ezt pl. a dúsgazdagról, és a szegény Lázárról szóló példabeszédben: mindkettő meghalt. A hatalmas termését csűrökbe gyűjtő elégedett gazdáról, aki erre a vagyonra építi biztonságát. „Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet! (Lk: 12, 20.) A halál tényét hátrébb helyezi az Ő követésénél, még akkor is, ha az illető az apját akarja előbb tisztességgel eltemetni. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat! TE KÖVESS ENGEM! (Mt. 8,22.) (Mekkora bálványozássá korcsosult a ker. Európa halott kultusza, temetési ceremóniája… Díszmenet, notabilitások hosszas méltatásai, díszlövések, koszorúk garmada. A cadaver ott fekszik drága tölgyfa koporsóban, fejek hajolnak meg… De hol van ezalatt ő??? Követte-e az élet Urát?) Jézus elvárása több, mint ama bölcsé, aki jól megkülönbözteti a lényegest a lényegtelentől, itt valami többről van szó. Ő a legbensőbb lényéből fakadóan tudja magát szabadnak a haláltól, mert a halálnak nincs része benne. Ő valóságos Isten, nem érintheti az eredeti bűn sebe, számára a halál: alárendeltje, s mégis SZABADON átadta emberségét neki, hogy feláldozva miértünk életét, nekünk lehessen örök életünk…Azért jött közénk, hogy megtörje a halál végső uralmát. Krisztus=Király. Király a halál felett. Ezt a három halott feltámasztása mutatja meg. A naimi özvegy fiát minden ceremónia, „ felhívás látványosságra” nélkül cselekszi meg. Jaírus lánya „csak alszik” S a halál eliszkol e kislányból…
PONT A MONDAT VÉGÉN. II. rész.
(Ami bizony pontos vessző…)
Az I. részt annál a gondolatnál zártam, hogy Jézus abszolút úr a halál felett, egyetlen akarati aktussal hozta vissza onnan a naimi özvegy fiát, Jaírus lányáról pedig azt mondta, „csak alszik.” Most vessünk egy pillantást az Ő barátjának, Lázárnak esetére, akiről majdnem szó szerint ugyanazt mondta; „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” No, itt áll meg az ész… (majd később olvasható Lázár nővérének riadt szava; „Uram, ’iam olet’=már szaga van, hiszen NEGYEDNAPOS!!! Közel-Kelet, nappal 35-40 fokos hőség van. Mit számít mindez annak, Aki Ura az életnek?!) Nagyon nagyon érdemes ezt a részt figyelmesen elolvasni a János Ev. 11, 1-44. ben, mert ez a történet hatalmas kijelentés!!! Nem véletlenül írja le a szeretett tanítvány ennyire részletesen, szinte filmszerűen pereg le előttünk, én úgy érzem minden egyes olvasásakor, mintha ott állnék, és részese lennék a csodának. Mozart Requiemjének Sequentia tételéből én átírnám e sziklasír előtt állva a „Rex tremendae maiestatis” szavakat ekképpen: „Rex aeternae maiestatis”-ra. Úr Ő valóban. Úgy teszi ide-oda a halált, mint én az egyes tárgyakat az íróasztalomon… De elárulom neked barátom, hogy én mégsem annak a negyednapos halottnak a sírból történő kilépését érzem ennek az eseménynek csúcspontjaként, és Jézus oda menetelének legfőbb céljaként. Ez csak eszköz, alkalom volt arra az isteni szcenárióban, hogy a Mester szájából elhangozhasson az újszövetség egyik, tán legfontosabb kinyilatkoztatása. Figyeljük csak a szövegkörnyezetet! Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.!” Jézus: „Testvéred fel fog támadni.” Márta: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, azon a napon.” Jézus:
Csend.
(Az „ÉN VAGYOK” kijelentés végig zúg a teljes Biblián, a két szövetségen, ha indítást kapok erre, akkor boldogan kibontom ezt, most csak annyit, hogy ebben is az Atya, és a Fiú egylényegűsége nyilváníttatik ki.) A fenti mondat=Teofánia. Mint a villám, az égből ér le a földig… Érted??? Nem azt mondja: „Én eszközölöm/teszem a feltámadást, én adom az életet,” hanem;
Ezt még soha, senki nem mondta, nem merte kimondani, utána lehet nézni az egyetemes vallástörténetben. Az egész életünk, az örök életünk függ ettől a mondattól, attól, hogy engedjük-e belevésődni az agyunkba, és a szívünkbe. Kezdetben része volt ebben az örök életben az embernek, de történt vele valami, ami tönkretette azt, amit Istenben, és az Ő Logoszában soha nem lehet tönkretenni. Ezért halunk meg. (Itt a nervus rerum, itt, az elmélkedésem elején felvetett kérdésnek, a contextusnak a gyökere) A mi meghalásunkban az következik be, aminek nem kéne bekövetkeznie, hiszen az életünket az ÉLET adta ajándékul, egy örökké tartó pillanatnak szánva… S mivel Isten a szeretet, a mindenség Ura, mégsem a bűnből eredő halálé az utolsó szó. Ez az Euangelion=az Örömhír. Igen, mert Jézus nem csak önmagában az Élet, hanem a SZÁMUNKRA KÖZÉNK TESTESÜLT ÉLET! Itt él most is köztünk, a Pünkösdkor elküldött Szent Szellemével, Aki megnyitja előttünk az Ige csodálatos mélységeit, Ő lényegíti át a kenyeret Eucharistiává, s Ő adja szánkra a valódi imádság szavait. A teljes élet pedig a feltámadásunkban tárul fel, abban a szent történésben, amelyet elénk élt az élet Ura, „tertiam die….”
Aki vele/benne él a HITBEN, annak olyan élete van a
virtuális hagyma 3. rétegén, amely
egyszerűen; átmegy a halálon,
mint a naimi ifjú, a Jaírus kislánya, és
Lázár… Miért? No most figyelj!
Azért, mert MÁR ITT MEGKEZDŐDÖTT AZ ÖRÖK ÉLETE!!!
Mondod tán, hogy magas lázam van, s félrebeszélek… De hát NEM ÉN MONDOM!
JÉZUS, a Krisztus mondja János ev. 5, 24. szerint: „ BIZONY, BIZONY MONDOM NÉKTEK, AKI IGÉIMET HALLGATJA, ÉS HISZ ANNAK, AKI ENGEM KÜLDÖTT, ÖRÖK ÉLETE VAN, ÉS NEM KERÜL ÍTÉLETRE, HANEM MÁR ÁTMENT A
HALÁLBÓL AZ ÉLETRE.”
Ott, Betániában, Lázár sírjánál tehát sokkal több, magasabb rendű esemény történt, mint egy halott feltámasztása. Ott, a láthatók mögött, hatalmas küzdelem folyt. Amikor Krisztus legyőzte a halált, akkor azt győzte le, aki a halál szerzője, s oka. A SÁTÁNT GYŐZTE LE!!! Erre a győzelemre a végső, a visszavonhatatlan pecsét pedig a Golgotán, azon a péntek délutánon került. Érted, értem, érettünk. Jézus után másmilyen már a halál, a méregfoga ki van húzva…
Feltettem az első részben a kérdést; milyen látása volt Jézusnak a halálról? Lehet hogy túl szubjektív vagyok, de én ezt egyetlen mondatában látom összesűrítve, ( a fenti, bibliai idézeteken kívül,) abban, amikor hatalmas erővel bekiált a sírba; „Lázár, jöjj ki!”
Tudod; a valódi sír, meg a hullaház nem az, ami sziklából van. A valódi halál a hitetlenség, és a bűn. Jézus bekiált a te sírodba is: „ Jöjj ki onnan!” Jöjj ki az életnek hazudott élettelenségből. Szeretne téged ÖRÖKKÉ szeretni. Nézz körül: minden elmúlik, elpusztul, mert csak anyag.
SZÁMODRA PEDIG AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG LETT ELKÉSZÍTVE.
a sok ezer éves Palmira romjainak felrobbantását, pedig azok az antik értékek örökkévalónak látszottak… Láthattad a pusztítást Párisban, és fogsz még látni sok rettenetet. „Omnibus moriendum est…”
De csakis a virtuális hagyma
I. és II. rétegén!!! JÖJJ KI ONNAN!
