JÉZUS LEGSZENTEBB SZÍVÉNEK ÜNNEPÉRE.

 Csatószegi Viktor

 

 

Igen, Atyám, így tetszett ez
 neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
 más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
 Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
 vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!    ( Máté Ev. 11.)

 

                        JÉZUS   LEGSZENTEBB   SZÍVÉNEK   ÜNNEPÉRE.

 

Akik  alkalmanként  erre  a  fórumra  kattintanak,  ismerik az  én soha   el  nem titkolt látásomat a népi vallásossággal  kapcsolatban.  Ez  a mai  főünnepünk  azonban  mégcsak  távolról sem érinti ezt a fogalomkört, hiszen egyenesen levezethető a Szentírásból, és az Egyház kegyelemtanából! Nem is szólva arról, hogy a hívő ember személyes megismerésén alapul, amely megismerés egyrészt intellektuális/racionális, másrészt pedig a szív legbelső rejtekének mélyén történik. Emberi szív, és Jézus Krisztus isteni szíve… Persze; ennek a dekódolásához  elmélkedve, átimádkozva  szükséges elolvasni  a  fenti  szakaszt  Máté  11. fejezetéből. „…nem  ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és  AKINEK  A  FIÚ  KI  AKARJA  NYILATKOZTATNI.”  A-k i-nek…  Nos,  itt van a punctum saliens. Igen, mert ez az ismeret az egyetlen, a valódi ismeret! Az, amelyik nem a pengeéles filozófiai stúdiumokkal/distinctiókkal, de még a dogmatika von. partikulumaival sem sajátítható el, hanem kizárólag ez a feltétele; „ Akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

Ha valakinek megadatik, hogy lélekben ott állhat a golgotai kereszt alatt, és szemlélődve teszi ezt, akkor  ráérez  a megváltás  alapjára;  a végtelen  szeretetre. Erről tanúskodik, ezt  teszi  fizikailag is láthatóvá  az a lándzsával  átszúrt SZÍV… Ez a bibliai alapja a mi Szent Szív tiszteletünknek, s ez felül  ír minden  más  ismeretet, drága barátom!  Szt. Ferenc  ezt  a szívet  szemlélve jutott  el Krisztus látására, és kapta meg a stigmákat. Ettől a pillanattól kezdve  lett az                               egész élete Istent dicsőítő himnusz.  Aquinói Szt. Tamást sokan csak az értelem jelképének tekintik, hiszen a Summa Theologiae  c. főműve  valóban  az emberi szellem csúcsa,  és a teológia lényegi foglalata. De tessék csak elolvasni több csodálatos költeményét, pl. a Pange lingua gloriosi kezdetűt! Lángol!!!

Számomra  a  mai nap revelációja: az Egyház hite, és az én személyes hitem totálisan eggyé válik, nekem  is  FŐ-ÜNNEPPÉ  LETT. 

Szív, és értelem…  Ma  a szív isteni  dobbanása áll figyelmünk centrumában, amely szívből kiömlő vér egyetlen cseppje  elégséges  a te, és az  én örök életünknek megszerzéséhez. De csakis akkor, ha  hittel odahajtjuk  fejünket a kereszt alá, és  rá- könyörögjük  azt  a vércseppet…

Ide kívánkozik még egy gyönyörű részlet a Jelenések  Könyvéből, a 7. fej.ből:

 

„Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? ……Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat  FEHÉRRE  MOSTÁK  A  BÁRÁNY  VÉRÉBEN.”

Erről van hát szó, a ruhánk pontosan olyan rongyos és koszos, mint a tékozló fiúé volt. Sikálhatjuk, áztathatjuk  Bioponban,  beadhatjuk  a  Patyolatba,  az  bizony  csak tüneti kezelés  marad.  Isten tudta/tudja, hogy kizárólag a megváltás tettének, az ekkor értünk kiontott vérének a sátánt  megtörő hatalma  az  egyedüli  megoldás.  Az  a  Jézus  Szívéből  kiontott  drága  vér…

Tudom; ez  a mai nap a megváltásnak, a  szabadításnak  szent ünnepe, az a nap, amikor a hívők közössége          - nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét hajnala, Szentháromság vasárnapja, és Úrnapja után, -         mégegyszer  visszatekint  a golgotai kereszten függő Isten Fiának Szívéből értünk  kiontott  vérére.

Bizony;   tiszta  Evangélium  ez,  integráns  része  a  teljes hittartalomnak.  Éppen  ezért  őszinte  vágyam,  hogy  az  EGÉSZET  SZEMLÉLVE,  EGYBELÁTVA,  az  egyetemes  kereszténységnek  is közös  ünnepe legyen.

 

 

 

CSAK, AKINEK MEGADATIK.

 Csatószegi Viktor

 

 

                                    CSAK,   AKINEK  MEGADATIK.

 

^„Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. ²⁶ Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷ Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt. 11, 25,26.)

 

Az  emberi  tudás tartománya szinte felmérhetetlen. A lexikonok,  /lexikon sorozatok!/  számát nem lehet listázni, de az eddig megjelenteket is folytonosan bővíteni kell. Tán, a Wikipédia az a forrás, amelyben majd’ minden adat naprakészen megtalálható, nagyra becsülöm a munkatársait! Képességgel,  szorgalommal/kitartással ráláthatunk a reál, és a humán tudományok összes szegmensére, ismereteink gyarapításának csak a korlátozott idő szab határt. Jó tudni; más az intelligencia, a műveltség, és a bölcsesség.  Ez  fontos, mindhárom mást-mást  jelöl!

Ebben az írásomban  azonban  olyasmiről  töprengek, ami meghaladja az összes fenti karizmát, a saját erőnkből  soha nem érhetjük el, mert nem ennek a világnak a természetes rendjéhez tartozik, viszont az   EGYETLEN  IGAZ, ÉS  LEGNAGYOBB  CÉL elérését garantálja.

                          EZ   PEDIG   A  GYERMEKI  LELKÜLET.

Igen; Jézus dicsőíti  az  Atyát,  amiért az összes emberi tudást, izzadmányos erőfeszítéssel, nekifeszülő akarattal  elsajátítható  tudást, alárendeli az  e világ által megmosolygott gyermeki, a hittel, és teljes odaadással  befogadó lelkületnek. Annak, amit nem lehet a legerősebb akarattal,  a  leghegyesebb könyökkel sem kiharcolni, birtokolni, hanem csakis a felfelé tartott üres tenyérrel, és alázattal befogadni. Végtelen, hatalmas misztérium ez barátom, olyan, amely előtt porba omlik a tudományos emberi logika…  Ez a titok magában foglalja az öröktől fogva történő kiválasztás kegyelemtani kérdését, azt, amelyre egyetlen dogmatikai rendszer sem képes egzakt magyarázatot adni…  (Ezért támadnak folyamatosan éles pengeváltások a különböző hittudományi irányzatok között.)  Jézus sem magyaráz a fenti  ige-szakaszban, hanem  KIJELENT!  Érted??? Felizzott benne a végtelenített optika, az Atya iránti végtelen szeretet, és   1./ dicsőít,  majd  2./ kijelent. Közli velünk, hogy minden emberi produktum felett  áll  a  hittel történő, befogadó, gyermeki    - mérlegelés nélküli -   lelkület. Miért? Mert:

                             „IGEN  ATYÁM,  ÍGY  TETSZETT  NEKED.”

Mert  így  tetszett…  Kész.  Ens abszolútum. Más logika, olyan, amely nem illeszthető be a rendszerezett, és kellő érvekkel verifikált emberi tudományok egyik szegmensébe sem. A 27. vers pedig egyenesen ámulatba ejtő, mert rávilágít, hogy sem Jézust, sem az Atyát nem ismeri senki, csakis Ők ismerik egymást teljességgel. Persze, hiszen felfoghatatlan  a végtelenség… A végtelen hatalom, és a végtelen szeretet. Isten, és  a Logosz,  nem integrálható az emberi agy kereteibe. Oda nem, de az emberi szívbe igen!  No, és kiknek a szívébe?  Íme a  válasz;

                                 „AKINEK  A  FIÚ  KINYILATKOZTATJA.”

Ezekkel a  szavaival  erősít meg engem abban, amit mindig is vallottam, és amiről oly sokszor próbáltam eddig is dadogni, mert ezelőtt a titok előtt csakis dadogni képes a megérintett ember… Ez a  „misterium fidei.”  A hitnek, és a kegyelemnek a titka.   ISTENT  SOHA, SENKI NEM LÁTTA, Ő NINCS AZ  ÖT ÉRZÉKSZERVÜNKNEK ALÁRENDELVE, ÍGY TEHÁT ŐVELE CSAKIS  AZ  TUD  ÉLŐ    KAPCSOLATBA KERÜLNI,  AKINEK  A  FIÚ  KINYILATKOZTATJA. TEHÁT EGYEDÜL  JÉZUS  KRISZTUS  A  KÖZVETÍTŐ,  A PUNCTUM  SALIENS!!!  Ő,  AKI  VAN!   A  természetes, és  természetfeletti létrendet összekötő  „közlekedő edényben”  egyirányú az  áramlás: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak  benneteket. (Jn. 15, 16.)

A  Szentírásban minden összefüggésben áll egymással, de erre csakis a Szentlélek segítségével  láthatunk rá.  Jó példa erre, hogy a fent idézett Mt. 11. fej. után, a 13. fej. 10-11. versei kibontják, megerősítik az előzőeket:

„Ekkor odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: miért beszélsz nekik példabeszédekben? Nektek MEGADATOTT, hogy megértsétek a mennyek országának titkait,    - felelte, -    de nekik  NEM.”        Végül egy másik ide von. idézet:

„Majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek; az Igazság Lelkét, őt,  aki  örökké  veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri.  DE  TI  ISMERITEK, MERT  BENNETEK  VAN, ÉS  BENNETEK  MARAD.”  (Jn. 14,  16-17.)

Már a II. sz.-ban felütötte fejét a gnoszticizmus, amely szerint mindent meg lehet, és meg is kell tudni, érteni. Ez a tévtanítás bukkant elő a felvilágosodás, a racionalizmus, és több, ma is létező szekta gondolkodásában. Igen; alázat, tiszta, gyermeki lelkület kell a misztériumok előtti leboruláshoz, és Jézus egyértelmű szavainak hittel való befogadásához. Ha ezt látod önmagadban, akkor tudd, te is a kiválasztottak közül való vagy.  Döbbenj rá barátom, hogy  valóban egy kis porszemecske vagy, akkor is, ha netán két diplomád van, és fontos pozíciót töltesz be. Ami téged hatalmas kinccsé tesz, az egyetlen Igazság; Jézus Krisztus hittel való befogadása az életedbe, és az Ő középpontba állítása. Ezt csakis Ő adhatja meg neked, és meg is adja, ha kiüresíted magad a régi énedből, és gyermeki lelkülettel átadod neki a szívedet.

EKKOR  FOGOD  ÁTÉLNI,  MEGTAPASZTALNI,  HOGY  MIT  IS  JELENT;

  

  „AKINEK  A  FIÚ  KINYILATKOZTATJA.”

 

Ezért  könyörgök érted, aki éppen  most ide  kattintottál…   

RANDOM. (Véletlenül összefutó gondolatok...)

 Csatószegi Viktor

                      RANDOM   I. rész.

Egy véletlen ötlet, és elővettem egy régi DVD-t a híres  "Virtuózok"  korából. Ez a videó a Virtuózok műsorának egy remek részlete, s a Haydn mű előtti bevezetőt egy Bősze Ádám nevű ember tartotta, kedves szellemességgel. Meghallgattam  Misit, aztán hirtelen, a csuda tudja miféle motivációból, beütöttem a keresőmbe Bősze Ádám nevét. Az arca már ismerős volt számomra a kféle komolyzenei alkalmakból, hát tudni akartam, kicsoda ő?  Vesztemre; ismét elmaradt egy eltervezett írás...

Nem tudtam abbahagyni weblapjának tanulmányozását, ősi, belém kódolt szellemi kalandvágyam elsodort. Még a szokásos, kora esti  (mármint az én időrendem szerinti kora esti...) kávézásomról is megfeledkeztem, pedig én nem olyan keserű ízűen készítem, mint     - állítólag, -   az ő zenei antikváriumában készíttetik.

Jól sejtettem; sok a közös vonás bennünk, őt sem lehet skatulyába zárni. Keresi, kutatja a megismerhetetlent,=ezt a világot. Rengeteget csavargott benne, sok mindent kipróbált, és érti, meghallja az ősi, családi fészek, a révfülöpi ház falainak suttogását. Nem semmi.
Eltölt 8 évet a Ferences rendben, elvégzi a Zeneakadémia  Zenetudományi Tanszakát, aztán lesz utca-zenész,   (de sok komoly tehetséget hallgattam már az  utcákon! Sosem felejtem el azt a tündéri, átszellemült arccal Bachot játszó lányt, aki a Belvárosban, a Piarista rendház kapuja melletti helyet választotta művészetének bemutatására, s néhány obulus begyűjtésére, tán kotta vásárlás céljából,)  lesz  a média kféle területein mindenféle....  Vibráló, eredeti szellemiség, minden érdekli, de: sehol nincs otthon. Nem is lesz...  Az a fránya character indelebilis  nyugtalanná tudja tenni a szívet, hiszen az abban való részesedés előtt, filozófiát, teológiát vésnek az ember agyába/lelkébe, s ez ad egy olyan látást, amelyet holisztikusnak nevezünk. S úgy van az kedves barátaim, hogy ebbe a világba nagyrészt, csak a rész-látású, a perc emberek tudnak remekül beágyazódni. Bizony.
Szellemi élvezettel olvastam/figyeltem minden blogjában, naplójában azokat a különös asszociációkat, amelyeket nemes egyszerűséggel RANDOMNAK találok.  Úgy látszik, ez a filoszoknak, és a teológusoknak a karizmája, s egyben: keresztje is...

Érdekes "találkozásom" volt ma Bősze Ádámmal, mindig is érdekelt az ember, az olyan ember, aki személyiség, aki egyedi. Egy valamit kerestem soraiban, pontosabban: sorai között, de nem találtam. A központi magot. A szegletkövet. Amihez minden hozzárendeződik. Amit a belső csendben, élesre hegyezett antennával lehet "behozni", s nem horizontális, hanem vertikális hullámhosszon fogható. Pedig-pedig az adás folyamatos, és  ingyenes.

Tán ezért lett csak 8 év???????

Soha nem késő!!!!!!!

Ádám!!!!! Hol vagy?

 

                          RANDOM   II.  rész.
              (AVAGY:  A  SZÉP,  ÉS   A  CSEND.)


Az első részben írtam Boros Misi, és Bősze Ádám kapcsán egy lányról, aki évekkel ezelőtt Bachot játszott a belvárosi Piarista Rendház kapuja mellett. Erre vissza kell térnem, mert ez a belém vésődött élmény,  további "randomozásra"  késztet.

Szép, sőt; gyönyörű volt az a lány. No, nem a celebek, a tiszavirág életű modellek agyonrúzsozott, kenceficézett szépségére  gondolok. Nem. A tisztaság, a zene dallamával átitatott, a rengeteg gyakorlás akaratot kívánó elszántságának együttes szépségére. Egy definiálhatatlan, belső ragyogás szépségére. Kissé távolabb megállva, ittam ezt a szépséget, miközben féltem, hogy hirtelen rám nézve, esetleg félreértheti a szituációt. Ma is emlékszem erre... Dehogyis nézett ő rám, sehová sem nézett; abból a patakból ivott, akit Bachnak hívnak.
Ott, és akkor nem volt nő, és férfi,   - transcendentia  volt.  Partíta hangzott. Tán néhány  piarista  atya is gyönyörködött  egy-egy nyitott ablak mögött, ennek a légies tüneménynek a játékában...

Igen, vannak efféle szépségek. Örök nyomot hagyók. Ilyen pillanat volt,    ( volt??? --VAN!!!)  amikor Farkasréten hirtelen odaléptem egy terem hátsó sarkába valakihez, mert valamit mondani akartam neki.
Ő nem vett észre engem, mert a szeme be volt csukva. Táborhegyi ragyogás sugárzott át az arcán; az Úrral beszélgetett. Egy égi pillanat, előleg abból, amire várunk. Gyorsan, azonnal visszaléptem onnan. De azt a pillanatot ma is látom.

Egy mozzanat a Virtuózok döntőjéből: Leírhatatlan élmény volt, izzott a légkör a megtestesült  SZÉPTŐL. Misiről, a zongoráról, egy pillanatra elfordult a kamera a zsűri felé. Átszellemült arcok, s íme; egyikük szeméből egy könnycsepp jött elő. Valódi igazgyöngy... Amikor a filozófia, és az esztétika által is nehezen definiálható  SZÉP villámfénye belehasít a szívbe...  A  zene, a dallam, a csoda emberei. Mekkora élmény hallgatni a zenével, zenében élő emberek  beszédét!  Még a prózájuk is finoman dallamos, ahogy artikulálják,  "dallamosítják" a szavaikat. Nem is beszélve  a  mondandójuk  mélységéről...  (Hogy tudnak fájni a kemény, bárdolatlan, ordító beszédek, a közönséges, durva hangok!)
Rabja vagyok a halk hangoknak. Az igazán lényeges, örök érvényű dolgok halkan hangzanak. Egy közösség csendes, közös imái. Egy gyóntatószék félhomályában, a szerzetes lehunyt szemmel mondott suttogása, amint továbbítja a felülről, a Szentlélektől kapott gondolatokat, és a néma várakozásban térdeplő bűnbánó felé, a feloldozás igéit...    ...és  azok a testvéreim, akik más keretek között  kérnek újjászületést, belülről hallják Jézus csendes absolutióját. A papszentelés pillanata. Nem szólhat az orgona, hallgat a kórus, nincs semmilyen liturgikus szöveg, a szentelő püspök sem szól egyetlen szót sem, - csak néma CSENDBEN  ráteszi  kezét a térdeplő szentelendő fejére... 
Illés sem a viharban, a mennydörgésben, hanem a CSENDES  SZELLŐ  fuvallata közben látta/hallotta  az Urat, ott, a Hóreb hegyen.

De jó lenne meghallani csak egyetlen egyszer is, a tavaszi kertben kipattanó rügy fakadásának hangját, dehát az emberi fül hallási küszöbe alatt hangzik el ez a csoda.

Itt, és most megosztom egy      - sokaknak bizonyára fura -     szokásomat:  gyakran csakis a második tételeit  (adagio, andante ) hallgatom  meg egymás után  Bach, Vivaldi, Mozart, Schubert, stb. műveinek, sorozatban. Már kívülről tudom a gombok számait a hifi tornyomon. 

Igen; ezek élmények. No, meg a Csörgő patak... Aztán őszkor, pl. októberben végig sétálni, és szemlélődni a R. Tagore sétányon,  vagy a Zemplén erdőiben, rétjein. Mindezt  olyan  társakkal, akik eközben tudnak hallgatni,  és lélekben leborulni  a teremtett  szép Teremtője előtt,  avagy egyedül barangolni a hegyekben.
Ülni a csónakban Tihany felé tartva, aztán letenni az evezőket, és hallgatni, amint a víz halk csobbanásokkal érinti  a csónak alját...

Nem voltam sosem  nagy moziba járó, de a fentiek miatt majdnem minden Bergmann filmet megnéztem, mert ő olyasmit tudott, amit egyetlen filmművészeti egyetemen sem lehet megtanulni. A lélek belső rezdüléseinek hangtalan ábrázolását.

Random... Misi,  - Bősze Ádám, -   gyönyörű  lány a kapu mellett, -   adagio....

Isten örök csendje,  és  a mindeneket  felülmúló,  ragyogó szépsége....

 

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁRA.

Csatószegi Viktor

                                              SZENTHÁROMSÁG  VASÁRNAPJÁRA.

 

 

Egzisztenciális  zavarban vagyok….   Ugyanis, amikor az  egy Istenben élő három személy kérdését a Kinyilatkoztatás, és  a  dogmatika vonatkozó traktátusának alapján próbálom magamba integrálni, azonnal elém tárul a legmagasabb iskolai végzettségem;  ált. iskola első osztálya. De nem, ez is nagyképűség, a valóságban analfabétának tudom magam.  Állok egy hatalmas afrikai pusztaság közepén, élőlény sehol, csak a homokszemek halk surranása hallatszik, amint időnként megrezzenti egy forró légáramlat. Nincs idő, semmi sincs. Kérdéseim sincsenek, mert ezekre válasz ugyan kitől jöhetne?  Kozmikus magány, totális kiúttalanság.

…..és akkor egy váratlan pillanatban, akkor, amikor a sivatagra ráborul az éj-fekete sötétség, hirtelen felragyog  egy hatalmas csillag, és egyre közeledik, közeledik, közeledik felém. (Tán A. Saint-Exupéry láthatott effélét.)  Már közvetlenül felettem áll, s kinyúlik  két karja, - átölel, magába vonz.

Aha.  Most már tudom; nem filozófiai  levezetések, analógiák, szuper –okos  írásmagyarázók racionális okfejtései vezetnek ki az emberi szellem pusztaságából, a kozmikus magányból, hanem az egyetlen pillanatban személyesen hozzám leszálló  FÉNY  KÉT  KARJÁNAK  CSODÁLATOS, MINDEN EMBERI  SZERETETET  FELÜLMÚLÓ  ÖLELÉSE,  MAGÁHOZ  VONZÁSA.

Ezt  hirdetem hát  ma  neked, és minden sivataglakónak, Szentháromság vasárnapján:

 

NEM  ÉN  TALÁLTAM  RÁ  AZ ANALFABETIZMUSOMMAL  A  MAI ÜNNEP  LÉNYEGÉRE,  HANEM  AZ EGYETLEN  LÉNYEG  VETT  ÉSZRE, MINT AZ  EGYIK  SIVATAGI  PORSZEMET,  A SOK KÖZÜL, ÉS  LESZÁLLT  HOZZÁM,  ÉS ÁTÖLELT,  ÉS   ------- TÖBBÉ  MÁR NINCSENEK   KÉRDÉSEIM.  ÁTÉLÉSEM VAN. -  EZ  A  TOTALITÁS. 

TÁN  EZÉRT  KELL  ELŐZŐLEG  A  PUSZTASÁG…

 

TŰNŐDÉS ARRÓL, HOGY MI A KÜLÖNBSÉG JÉZUS SZEMEI, ÉS A MI SZEMEINK KÖZÖTT...

 Csatószegi Viktor

                                                   TŰNŐDÉS.

  Arról, hogy mi a különbség Jézus szemei, és a mi szemeink között. ( Némi ökumenikus áthallással. )

 

A   mai  napon  eljutottam  Lukács  17,  11-19. részéig, amelyben a  10 leprás meggyógyításának története van  leírva.  Mindezek után  eldőlt;  legközelebb  erről  az  igeszakaszról fogok  írni, de most még nem ezt  teszem, hanem  a szamaritánusokra koncentrálok, mert az Újszövetségben három helyen is szó esik róluk,   /legalábbis nekem  most ennyi jutott eszembe,/  és ha ez így van, akkor erre oda kell figyelni!    1./  Az irgalmas szamaritánus,    2./  A szamariai asszony  Jákob kútjánál,  és   3./ A 10 leprás meggyógyítása.   E háromból kettőben kifejezetten pozitív kicsengése van a róluk mondott jézusi szavaknak,  a  Jákob  kútja melletti beszélgetésben pedig  rejtetten van jelen;  Jézus kezdeményezte azt a párbeszédet, tehát fontosnak, értékesnek tartotta  azt az  asszonyt, és azokat, akiket rajta keresztül akart megszólítani, hitre segíteni. Tudnunk kell; a korabeli zsidóság mélyen megvetette, elutasította őket, egy leírásból tudom, hogy ha  az utcán szembetalálkozott egy zsidó a szamaritánussal,  akkor azonnal  átment  a  másik oldalra,  és   - köpött egyet…  Kik is azok a szamaritánusok?  Nagyon röviden: Kr. e. 722- ben,  Asszír fennhatóság  alá  került  Izrael,  rengeteg embert  hurcoltak  el Babilonba.  Onnan  viszont  az  ő  birodalmuk keleti  részéből telepítettek be embereket,  és      - amint ez  lenni szokott, -       sok  házasság köttetett.  Ezután  pedig  a  zsidóság többi  része kiközösítette  e „keverék” népet, s nem tartotta őket zsidónak.  Nem járhattak tehát a jeruzsálemi templomba sem, így ők építettek maguknak egy  új templomot a Garizim hegyen, s még ma is ezt használják, nagyobb részük ott él.  Ami különös; ők tartják magukat igazi izraelitának, és  a zsidókat pedig szakadárnak.  S fordítva.  Mi  változott  azóta?  SEMMI!  Az  a „másik,”  aki  nem ugyanabba a templomba jár,  aki egy tőlem eltérő  liturgiával dicsőíti az Istent, az tévelygő, az elítélendő, és bizonyosan a kárhozat fia.  A  mi szemeink ilyenek. Merthogy  a  rész-látásunk beszűkíti a  horizontunkat, a hegycsúcsok helyett,  a lövészárkokban érezzük biztonságban magunkat.  

 A Jeruzsálem, és  Jerikó közötti  út árkánál feküdt egy  kirabolt, és  véresre vert ember.  A  törvényes, az  igaz; a  pap, és levita elment mellette.  A senki, a korcs keverék, a megvetett szamaritánus bekötötte sebeit, miután előtte olajjal is bekente, s elvitte ápolásra egy fogadóba, vállalván az ottani költségeket is.  A 10 leprás  közül  a  9 zsidó  boldogan ment a papokhoz a visszafogadási  igazolásért.  A  megvetett tizedik  ment csak  vissza  LEBORULVA,  /tehát imádattal, tehát hitre jutva!!!/  hálát  adni. Szamaritánus volt.  Egyedül  ő gyógyult  meg  teljesen.  MINTHA  JÉZUS  MÁSKÉPP  LÁTNA MINDENT,  MINT   MI…

A szamariai csak fél-ember. Szakadár. Törvénytelen a templomuk, s minden, ami benne folyik.  Legszívesebben eltaposnák ezeket, mint a tetveket, s lerombolnák még azt a Garizim hegyet is…  No persze; fordítva sem volt másképp, olvashatjuk, hogy bántak a tanítványokkal, amikor megtudták, hogy Jeruzsálembe igyekeztek.  Jeruzsálem az igazi, a törvényes, avagy  Garizim???  Az a Jézus, aki ismerte Ábrahámot,  aki  kijelentette, hogy  Ő az  út, az  igazság, és az élet, s hogy mindaz, aki Őt látja,  látja az Atyát is, valamint; „Én, és az Atya egy vagyunk,”  ezt válaszolta erre a kérdésre:

¹⁹„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” ²¹„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen  a hegyen, sem Jeruzsálemben  nem fogják imádni az Atyát. ²² Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. ²³ De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor  igazi  imádói  lélekben  és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. ²⁴ Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” ²⁵ Az asszony  azt  felelte   rá: „Tudom, hogy  eljön a Messiás, azaz  a Fölkent, s  amikor  eljön, mindent  tudtunkra  ad.” ²⁶ Jézus erre kijelentette:  „Én vagyok az, aki  veled beszélek.”

        (Megrendítő…)

Tehát   Jézus  válaszának  lényege;  nem  a  „HOL,”  hanem  a  „HOGYAN.”

 

Igen,  kedves  barátaim,  mi  a  paragrafusokat,  és   a  pontosan  behatárolható  helyeket   nézzük.  A  törvényt, a logikát.  Jézus   dönt;  sem  Jeruzsálem,  sem  Garizim  léte  nem  perdöntő.  Nem,  mert  Ővele  eljött  az óra,  amikor  nem  itt, vagy amott, hanem  LÉLEKBEN,   ÉS   IGAZSÁGBAN  kell  imádni  az  Istent.

Nos,  ennyit   Jézus   szemei,  és   a  mi  szemeink  közötti   különbségről.

GYERE  VELEM,  ÉS  EGYÜTT  KÉRJÜK  EL JÉZUSTÓL,  AZ   Ő   LÁTÁSÁT!

Pünkösd után.

 Csatószegi Viktor

                                            PÜNKÖSD  UTÁN.

 

Pünkösd  vasárnapjának  esti  dicsérete  után,  lezárult  a  húsvéti ünnepkör, ui. a  p.hétfő  már  egyházi hétköznap, (feria,)  és  megkezdődött  az  un.  „évközi  idő.”   Tehát a  Szentlélek eljövetele nem egy elszigetelt, külön  főünnep, hanem szerves  része,  csúcsa, és  koronája a megváltás, és a feltámadás isteni  művének.  

Tudom; sok, megszámlálhatatlan helyen gyűltek össze testvéreink e szombat este, vigíliát, éjszakai virrasztást tartani, nem csak szerzetesi közösségekben, hanem plébániai termekben, nagyobb templomokban, de magánházakban is. Ennek a  csodálatos  ünnepnek a sodra elsöpört minden felekezeti  korlátot, hiszen ezen  az  éjszakán egy szívvel/szájjal  kértünk, s dicsőítettünk.  Teljesen mindegy, hogy térdelve, lehajtott fejjel, vagy állva, felemelt karokkal  /üres tenyérrel…../   vártuk a „hét ajándék Istenét,”  mert a betöltekezés, a karizmák utáni  vágyaink ugyanazok voltak.  Megújult,  „halló szívet” kértünk.  KARIZMATIKUS  KERESZTÉNYSÉGET.

De  én  most  azoknak a  testvéreimnek szánom  e  pár sort, akik  tán csalódottan, megszomorodva tértek haza,  azoknak, akik  úgy érzik, hogy még Pünkösd vasárnap estig sem szállt rájuk az a lángnyelv…  Azoknak, akik már napokkal előbb készítették fel magukat a befogadásra, és olyan őszintén vettek részt ezen az éjszakai Lélek-váráson, és készek voltak a teljes megújulásra. Aztán…..nem éreztek semmit, nem volt katarzis, belső érintés, ----------------maradtak a régiek…   Kérdem itt, és most: BIZTOS  EZ? Hol, és mikor lett megígérve, hogy minden pünkösd ugyanolyan jelekkel, fizikailag is érzékelhető módon fog történni, mint amilyen az első volt?  Hol található a Bibliában az a szakasz, amely a láthatatlan Isten kegyelmeit, érezhető, megragadható, azonnal tudatosítható jelekhez köti? Nekem most a pici mustármag, és a cseppnyi kovász jut eszembe.  „A Lélek ott fú, ahol akar!”  Hozzá teszem;   „úgy fú, ahogy akar!”   Mi szomjas, kitikkadt lélekkel kérünk, és  bizony elfelejtjük az Úr imájának egyik legfontosabb mondatát; „Legyen meg a te akaratod.”  Igen. Látogatásod idejét egyedül te szabod meg, és sokkal jobban tudod nálunk, mikor van ennek az elrendelt ideje. Nekünk elég  azt  tudnunk, hogy  végtelenül  szeretsz,  annyira, hogy  belehaltál  ebbe a szent  szeretetbe. S  ha  ez  így van,  akkor  egy  gyermeki mozdulattal beletesszük kis tenyerünket a  te  hatalmas  kezedbe, és ezt  suttogjuk:  Átadom hát, leteszem hát önmagamat a Szent Szellem tüzes áramába,  és  kimondom, hogy  ettől  kezdve csakis  azt  akarom, amit  te  akarsz  az  életemmel.”   SOHA  NEM  KÉSŐ!!!   Még  az  a  jobb  lator  sem  késett  el…

VENI    SANCTE  SPIRITUS!   Nem csak  pünkösdkor, hanem  azokon  a  szürke, olykor  beszűkült horizontú  keddeken, szerdákon, hajnalokon és sötétedéskor, - MINDIG!

Merthogy: nem élmény kereszténységre, hanem az Ő hittel való befogadására, szolgálatra,   és   arra vagyunk elhívva, hogy Saulból  Pállá legyünk.  Ehhez kapjuk erőforrásul a  SZÓT  /damaszkuszi út,/ és a  KENYERET   /utolsó vacsora, és  az  emmauszi  fogadó  asztala./   A  többi pedig a korlátok közé soha  nem szorítható Szentlélek dolga!

Ugye értesz már?  Ne lógasd tehát  az  orrod, ha a fent vázoltak közé tartozónak érzed magad, hanem legyen füled a hallásra, és halld meg Jézus szavait:

„AKI  ÉNHOZZÁM  JÖN,  AZT   SEMMIKÉPPEN  KI  NEM  VETEM!”

 

 

 

 

 

     

        

 

 

TŰNŐDÉS KÉT ALAPHELYZETRŐL.

 Csatószegi Viktor

                                    TŰNŐDÉS,  KÉT  ALAPHELYZETRŐL.    I. rész.

 

                                               1./  LÉTRENDI.

 

Isten,  aki   VAN.   Teremtés.   Bűneset.    Könyörület.    Megváltás.   A  kettéhasadt   szellemvilág párharca.  Az  ember  (ens compositum)  döntési  lehetősége; a  szellemvilág  melyik részéhez tartozzon.

                                               ESCATON=KAIROSZ.

Ebben  az első, a létrendi síkban az  ALAPHELYZET: A  „BŰNESET,”  és a    „DÖNTÉSI LEHETŐSÉG” metszéspontján van. Ha e ponton gellert kapunk, akkor az  kihat  az  egész örökkévalóságra.  –Térdre…

 

 

 

                                             2./   AZ   EGYES  EMBER  ALAPHELYZETE.

 

Csendes  délutánom,  csendes  estém volt  ma.  Belenéztem  a Híradóba,  /káosz a köbön,/   videón meghallgattam  Chopin  gyönyörű  G-moll balladáját,  Bogányi Gergely előadásában.   A  ballada  után rövid  „áramszünet,”  a kereső radar  bekapcsolva.  EKKOR  tört  fel  a mai Evangélium,  az,  amelyet az egész világon felolvastak, hirdettek. ……  Szt. János….  Ebből két üstökös mondat Keresztelő Szt. Jánostól: „Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”   Lukácstól tudjuk, hogy amikor Mária, Gábriel bejelentése után, elindult  meglátogatni  Erzsébetet, akkor ő már a hatodik  hónapban  volt  Jánossal. Igen; a  Kronoszban  János  lett  előbb, de Jézus  CSAK AZ  EMBERI FORMÁJÁBAN született később. Jézus már Ábrahám előtt is VAN…  A másik mondat: „Én láttam, és tanúskodom  arról, hogy Ő az Isten Fia!”

Alaphelyzet:  JÉZUS, AKI  MINDEN,  ÉS  MINDENKI  ELŐTT  VAN,  -  Ő  AZ  ISTEN  FIA.

Ez nem csak a negyedik Evangélium, hanem az egész teológia foglalata!  Pálnak is vannak lélegzetelállító mondatai, olyanok, amelyeken átizzik a sugalmazó  Pneuma fénye, de Jánosnál  senki sem tudta  csodálatosabban  érzékeltetni az „EGÉSZEN  MÁS” LÉTRENDET, és a felfoghatatlan, háromszor  szent Úrnak a teljesen más gondolatait. Most nehéz, és pengeélre állított mondataim következnek,  de  ezt  is  vállalnom  kell…

„Adj nekem ebből a vízből, hogy ne  kelljen ide járnom meríteni.”   „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből.”  Ugye emlékszel; erről írtam legutóbb.  (Nézd át mégegyszer.)  Szentlélek nélkül ezen a szinten születnek a kérdések. Mi az, hogy „élő víz,”  mi  az, hogy „nem szomjazik meg soha többé,” hogy-hogy egy élő ember kenyérnek nevezi magát, sőt; „Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet,…” stb.  Mi az, hogy „Aki engem lát, az látja az Atyát is.” ?  Miféle állítás  az, hogy a Biblia történelmileg  is  igazolható, de egyidejűleg valóban  Verbum Dei?  Miféle történet az, hogy megérinti a leprást, őt, akit csak messzire került mindenki, és egyetlen pillanat alatt meggyógyul, noha abban a korban soha, senki nem tudta őket meggyógyítani? Hogy lehet az, hogy szülőföldjén megragadják Jézust, feltuszkolják a hegyre, hogy onnan a mélybe taszítsák, de; „ő átment közöttük, és eltűnt a szemeik elől.” ?  Vízen  jár,  parancsol  a hullámoknak  és  a  szélviharnak, feltámasztja Lázárt, aki már negyednapos  halott  volt, és  „iam olet.=már szaga van.”  Látta  a  tőle  messze  lévő  Natánaelt  a  fügefa alatt,  és feltámadása után, bement a zárt ajtón keresztül az  apostolokhoz.  Nem folytatom. Csupa  olyan  tény,  amely  nehezen  emészthető  a  XXI. sz. racionalista,  az öt  érzékszervére, és  a saját  logikájára  alapozó  embere számára. ……..és mit tesz sok igehirdető? Sajnos: emészthetővé silányítja a fentieket, Szt. Jánostól eltérően, e világhoz akarja  igazítani  az Isten Igéjét. Tudom; kell a magyarázat, szükséges közel hozni a hívekhez az „egészen mást,” de nem úgy, hogy kilúgozva, mintegy Bultmannként „mítosztalanítva” a sacrumot. Aztán persze elképedünk, hogy a kereszténységből lett egy becsülni való, magasrendű erkölcstan, lett az emberi társadalom számára piedesztálra állított eszményi berendezkedés, a béke, és szelídség tanítása… De hát kérem! Ebben megelőzte időrendben Konfuciusz, Lao-ce, a Védák könyve, és amint olvastam régebben Hajnóczy  Rózsa  (Germánus Gyula felesége volt, s elment vele 3 évre Indiába R. Tagore meghívására, ahol férje a híres Santiniketáni egyetemen tanított.) könyvében; a „Bengáli tűz” –ben, éltek az ottani hegyekben a „szent rishik” remeték. Sokat beszélgetett velük, s ezek tartalmát leírta e könyvében. Nos; lehetnének akár a mai morálteológia anyagában is! Miért írok most erről? Azért barátaim, mert a kereszténység EGÉSZEN  MÁS, SOKKAL  TÖBB!!! Teljesen felborítja az emberi, mégoly fennkölt eszmeiséget is! Jézus Krisztus az Isten Fia, a Logosz, közénk hozta az Isten gondolatait,  Szavát, rendjét. Vagy ezt hirdetjük minden megalkuvás, felhígítás nélkül, vagy besoroljuk magunkat a többi, emberi vallások közé…  A kereszténység nem vallás, nem csupán elágazása az ószövetségnek,  NEM!!!!!  Mit is mondott Jézus a szamariai asszonynak? „Elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben  nem fogják imádni az Atyát. (21.vers.)  „De elérkezik az óra,  S  MÁR ITT  IS  VAN, amikor igazi imádói  LÉLEKBEN, ÉS IGAZSÁGBAN imádják az Atyát.”  (23. vers.) Már itt is  van… Ezzel  önmagára mutatott; tőlem kezdődően így kell lennie. Tehát Krisztus az alap-pont, a szegletkő, vagyis, az ÚT, AZ  IGAZSÁG,  ÉS  AZ  ÉLET.  Az Isten élete jött le hozzánk, hogy Igéjével, és  Szentségeivel visszaállítsa   az  első bűneset tragédiája  előtti állapotot. Ez nem vallás, nem ember által megfogalmazott   gyönyörű,  eszményi  etika! -  Ne  csodálkozzunk  tehát, ha sápadt,  ha vonzásképtelenné  vált  a kereszténység, és azon sem, ha annyi kritika, támadás éri, és hogy félig üresek a templomaink… Azon sem, ha az emberek  kérdései ma is a Jákob  kútjánál, és a kenyérszaporítás utáni napon elhangzott kérdések szintjén maradtak…

Alap-pontok….  A 2./ pont elejétől felvázoltak után, a következőkben arról kell írnom, hogy az EGYES EMBER  ÉLETÉBEN  IS  van egy alap-pont, egy olyan DÖNTÉSI helyzet, amelyből minden további következik. CSAK EGY VAN!!!

Erről az egyről fogok elmélkedni legközelebb.

 

  

                                      TŰNŐDÉS  KÉT  ALAPHELYZETRŐL.  II. rész.

                                     (2./Az egyes ember alaphelyzete. –folytatás.)

Az I. rész legelején tőmondatokba foglaltam a létezés egészének, az  alaphelyzetnek  esszenciáját, azokat  a beton oszlopokat,  amelyek  az  égből leérnek a földig, és annak mélyébe hatolva, jelzik  a változókban,  az  örök  érvényűt. Jelző  oszlopok  ezek!  Nem változtathatók!  Megpróbáltam  néhány konkrét  eseménnyel  bizonyítani  Jézus  tetteinek és szavainak „egészen más” mivoltát, s rámutatni ezeknek jelzőoszlop létére, s arra, hogy ezeket nem szabad/na/ a liberalizmussal  beoltott  teológiai irányzatoknak  relativizálni,  olcsó  siker reményében… Aki ezekből egy jottányit elvesz… Bizony, a mai pasztorációnak,  és igehirdetésnek egyszerre kell birtokolnia  a fenti immobilitást, és a naprakész tudományos ismereteket, valamint a helyesen értelmezett modern kommunikációt, különösen  a  fiatalok között.  Krisztus „jó illatának” lenni.  Olyan lelki/szellemi szintre segíteni a rábízottakat, hogy képesek legyenek felismerni a lényegest, helyes kérdéseket megfogalmazni, s birtokosai legyenek a jada,  és a  ginooszkó kincseinek. De  ehhez       -végre már!!!-        le kéne hántani a visszahúzó népi vallásosság díszleteit, dekórumait. Tudom; ez nem rövid  távon elérhető cél, de ha el sem kezdődik, akkor marad minden a szamariai asszony reagálásának, és a kafarnaumi jelenetnek a 2000 évvel ezelőtti  fokán. Jó lépés volt öt évről hatra emelni a teológiai képzést, de ez nem elég. ÚJ PÜNKÖSD KELL!!!  Ezt jelzik immár a több évtizede  megjelenő          -az Egyházon belül is!-        karizmatikus megújulási mozgalmak, és Taizé. Nagyon oda kell ezekre figyelni!  Ezekben a lényegről esik szó.  Ezeket  egybelátva  a kontemplatív rendek megtermékenyítő létezésével, rálátunk  az EGÉSZRE.  JÉZUS , - IGE, - SZENTSÉGEK.  Gondolkodási struktúránk teljes átszabása,  jézusi normatívák szabásmintájára.

 

„és nem hagynak tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét" (Lk 19:42-44).

 Ezt követően, az egyes ember alaphelyzetéről  kell még írnom.  Arról, amely egyszer, egy adott napon, adott  órában, mindenkinek  elérkezik az életében. Akár felismeri, akár nem. (Utólag: mindenki, amikor az ő Babilonjában  siratja Jeruzsálemet…)   Ennek az alaphelyzetnek van egy prózai, egy immanens, és van egy sacrális, transcendens vetülete. Mindkettő az Úr szeme előtt történik, aki azt  óhajtja, hogy  az előbbi  belesimuljon  az utóbbiba.

Az immanens alaphelyzet  általában életünk első harmadában jelentkezik. Akkor, amikor ------------és most  itt  meg kell állnom, mert amint nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma alaphelyzet sem. Megpróbálok néhány általános, jellegzetes példát felsorolni. A tinédzser befejezi az általános iskolát, és szüleivel együtt tanakodik, melyik középiskolában folytassa? Mi lenne a neki megfelelő, jó irány? Az egész további életére kihat, hogy a választott iskola reál, vagy humán tagozatú, állami, vagy egyházi, milyen színvonalú ott az oktatás, és milyen összetételű  az  osztály, ahol minden napja nagy részét tölti. Ha leérettségizett, mit dönt? No, EZ  MÁR  ALAPHELYZET! Ez a döntés az  esetek 80%-ában  kihat az egész további életére. Létezik ugyan pályamódosítás, tehát nincs végzetesen elrontott, helyrehozhatatlan állapot, de mindenképpen van kihatása a továbbiakra. Isten mindenkinek  adott egy személyes  „ÉNT” ami kitörölhetetlen, ami  minden  alaphelyzetben  tekintetbe  veendő.  Már  a Delphoi  jósda felett, a Parnasszus oldalában,  ott  állt a felirat; „Gnóthi szeauton! = ismerd meg önmagad!”  Régebben írtam  a kétféle  emberről; a reáliák, és  a humaniórák  emberéről. Nem lehet boldog,  kiegyensúlyozott  az, aki  a benne lévő adottságokkal ellenétes, másik oldalon akarja  /vagy kényszerül/ leélni  az életét. Hatalmas a felelőssége minden döntési helyzetben lévőnek, hogy önmaga mélyébe tekintsen, felfedezze értékeit, és; ha megkapta a hit kegyelmi ajándékát, akkor elmenjen  egy hivatástisztázó  lelkigyakorlatra, ahol erre alkalmas, elhívott segítők mellé állnak, és együtt keresik az Isten neki rendelt útját.

 Alaphelyzet. Ebből, és innen következik minden további. A Teremtőd elgondolt felőled valamit, s ennek megfelelő géneket, belső habitust adott hozzá. Szabadságodban áll ezt semmibe venni, követni a külső hatások cirkuszi reflektor villogását, de  ennek  olyan dominó hatása lesz, ami az eltörött  árbocú vitorlás hajó hánykolódására hasonlít. Tudd; én nagyon sok emberrel találkoztam, akik  feltárták  előttem  az életüket, olyanokkal  is, akik  az úgynevezett „határhelyzetben” gyötrődtek. Szinte kivétel nélkül,  az  alaphelyzetüket  rontották  . Ez a világ egy dzsungel. Nincsenek benne fix pontok, emberi síkon. Isten  Szentlelke  nélkül,  csak szédült bolyongás, vagy észtvesztő salto mortale az élet. A katonák, és a sport-lövészek jól tudják, hogy a kilőtt puskagolyónak pontosan kiszámítható röppályája van. Igen ám, de ha gellert kap a golyó, akkor sérül a pálya, elkezd pörögni, kilengeni, és teljesen kiszámíthatatlan a becsapódási helye. Ilyen annak  az  embernek az élete is, akit  mások, vagy egy aljas történelmi korszak tett amolyan gellert kapott golyóvá… Persze, mindent csakis az Úr lát tisztán, és csakis Ő ítélhet meg mindenkit. DE: mindez semmit sem változtat az általam „ALAPHELYZETNEK” nevezett  tény  valóságán!  Aki nem  él  Jézus közösségében, nem fogja  a kezét, az a valódi bolygó hollandi… Még ha erről nem is tud semmit sem. A gellerek mindenkinél, minden időben, más, és más formában léteznek. Fentebb írtam a tanulmányi útról, de alaphelyzet lehet egy találkozás, amely lezülleszt, vagy Istenhez vezet. Egy jó, és rossz munkahely. Egy olyan házasság, amelyben  a felülről kapható szeretet, és a kompatibilitás  (sok szálból tevődik ez össze,) csodálatos harmóniával, egymás kiteljesítésével, és a hitéletben való közösséggel ajándékozza meg azt a kettős/egy életet. De a híradások, a statisztikák, a bűnügyi krónikák sokasága arról tudósít, hogy egy rossz döntés akkora geller, amely egyenlő a földi pokollal.  Misterium iniquitatis…  Egy biztos: vannak olyanok, akiket  teljesen magának pecsételt le, foglalt le az Úr. TELJESEN!!!  Az ilyenek soha nincsenek magányban, mert Jézussal járnak közösségben, életük=szolgálat. Betöltekezett életek. A cölibátusnak csakis  ez az alapja, amit a világ  erről fecseg, az a kívülállók csacsisága. De ha ennek ellenére, a hivatásuk  ellenére mégis rálépnek a mások számára rendelt útra,  (házasság,) akkor ez a legnagyobb geller… Életem folyamán még nem találkoztam kilépett pappal, hivatásból szemináriumba lépő teológussal,  akik      - bármilyen okból, előzményből adódóan  megpróbálták életüket más síneken folytatni, akár kényszerből, akár elesve a kísértésektől,-     akik boldogok  lettek.  A karizma=pecsét, mélyen a lélekbe, s a szívbe nyomva. Az  alaphelyzetben  DÖNTENI  KELL barátom!  DÖNTENI!!!   Igen; mert a későbbiekben  minden, de minden ebben az alaphelyzetben történt döntésből következik. Értelmetlen vakság  az engedetlen döntés  (bűn) következményeinek  súlya alatt  lázadozni Isten ellen, és kérdőre vonni Őt mindazért, amelyek ebből az alaphelyzetben elkövetett engedetlenségből szakadnak az emberre. Az  alaphelyzetben  KELL imádkozni a Fényért, és így, megimádkozva dönteni a következő, konkrét lépést, késve,  már – késő… Mindennek  RENDELT  IDEJE  VAN!  Akit pedig erős emberi, gonosz hatalmak sodortak az útszélre, és kerültek a szószék, az oltár helyett a gulágra, majd egy mosodába segédmunkásként két diplomával, mint a nemrég elhunyt Placid atyát, ők abban a szituációban is boldogok, élik a komoly hívő életüket, és semmi lázadás nincs a szívükben. A helyükön vannak. Ők döntöttek az alaphelyzetükben. DE: Isten erejével! Soha ne bízzunk önmagunkban, sem egy másik teremtményben, egyedül csakis Jézus Krisztusban. Igen, mert Ő még az  eltévesztett döntéseinkből  is tud jót kihozni, ha megtérünk, és  átadjuk neki a vezetést.

 

  AKI  HISZ  BENNEM,  ANNAK  ÖRÖK  ÉLETE   VAN!  Nem lesz, már: van,  és  ez  a megkezdett örök élet, csak folytatódik  a halálunk után.

 A  megtérés  az  egyetlen  TOTÁLIS  ALAPHELYZET!  Kihatása:  végtelen.  Érted?   Ajánlom  Allegri: ”Miserere” c.  csodás  művét,  csendben  való  meghallgatásra.  Ragadd  meg  most  a  melletted álló, rád tekintő  Jézus,  feléd nyújtott kezét. 

 Amíg még van időd a döntésre.