Csatószegi Viktor
PÜNKÖSD UTÁN.
Pünkösd vasárnapjának esti dicsérete után, lezárult a húsvéti ünnepkör, ui. a p.hétfő már egyházi hétköznap, (feria,) és megkezdődött az un. „évközi idő.” Tehát a Szentlélek eljövetele nem egy elszigetelt, külön főünnep, hanem szerves része, csúcsa, és koronája a megváltás, és a feltámadás isteni művének.
Tudom; sok, megszámlálhatatlan helyen gyűltek össze testvéreink e szombat este, vigíliát, éjszakai virrasztást tartani, nem csak szerzetesi közösségekben, hanem plébániai termekben, nagyobb templomokban, de magánházakban is. Ennek a csodálatos ünnepnek a sodra elsöpört minden felekezeti korlátot, hiszen ezen az éjszakán egy szívvel/szájjal kértünk, s dicsőítettünk. Teljesen mindegy, hogy térdelve, lehajtott fejjel, vagy állva, felemelt karokkal /üres tenyérrel…../ vártuk a „hét ajándék Istenét,” mert a betöltekezés, a karizmák utáni vágyaink ugyanazok voltak. Megújult, „halló szívet” kértünk. KARIZMATIKUS KERESZTÉNYSÉGET.
De én most azoknak a testvéreimnek szánom e pár sort, akik tán csalódottan, megszomorodva tértek haza, azoknak, akik úgy érzik, hogy még Pünkösd vasárnap estig sem szállt rájuk az a lángnyelv… Azoknak, akik már napokkal előbb készítették fel magukat a befogadásra, és olyan őszintén vettek részt ezen az éjszakai Lélek-váráson, és készek voltak a teljes megújulásra. Aztán…..nem éreztek semmit, nem volt katarzis, belső érintés, ----------------maradtak a régiek… Kérdem itt, és most: BIZTOS EZ? Hol, és mikor lett megígérve, hogy minden pünkösd ugyanolyan jelekkel, fizikailag is érzékelhető módon fog történni, mint amilyen az első volt? Hol található a Bibliában az a szakasz, amely a láthatatlan Isten kegyelmeit, érezhető, megragadható, azonnal tudatosítható jelekhez köti? Nekem most a pici mustármag, és a cseppnyi kovász jut eszembe. „A Lélek ott fú, ahol akar!” Hozzá teszem; „úgy fú, ahogy akar!” Mi szomjas, kitikkadt lélekkel kérünk, és bizony elfelejtjük az Úr imájának egyik legfontosabb mondatát; „Legyen meg a te akaratod.” Igen. Látogatásod idejét egyedül te szabod meg, és sokkal jobban tudod nálunk, mikor van ennek az elrendelt ideje. Nekünk elég azt tudnunk, hogy végtelenül szeretsz, annyira, hogy belehaltál ebbe a szent szeretetbe. S ha ez így van, akkor egy gyermeki mozdulattal beletesszük kis tenyerünket a te hatalmas kezedbe, és ezt suttogjuk: Átadom hát, leteszem hát önmagamat a Szent Szellem tüzes áramába, és kimondom, hogy ettől kezdve csakis azt akarom, amit te akarsz az életemmel.” SOHA NEM KÉSŐ!!! Még az a jobb lator sem késett el…
VENI SANCTE SPIRITUS! Nem csak pünkösdkor, hanem azokon a szürke, olykor beszűkült horizontú keddeken, szerdákon, hajnalokon és sötétedéskor, - MINDIG!
Merthogy: nem élmény kereszténységre, hanem az Ő hittel való befogadására, szolgálatra, és arra vagyunk elhívva, hogy Saulból Pállá legyünk. Ehhez kapjuk erőforrásul a SZÓT /damaszkuszi út,/ és a KENYERET /utolsó vacsora, és az emmauszi fogadó asztala./ A többi pedig a korlátok közé soha nem szorítható Szentlélek dolga!
Ugye értesz már? Ne lógasd tehát az orrod, ha a fent vázoltak közé tartozónak érzed magad, hanem legyen füled a hallásra, és halld meg Jézus szavait:
„AKI ÉNHOZZÁM JÖN, AZT SEMMIKÉPPEN KI NEM VETEM!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése