TŰNŐDÉS KÉT ALAPHELYZETRŐL.

 Csatószegi Viktor

                                    TŰNŐDÉS,  KÉT  ALAPHELYZETRŐL.    I. rész.

 

                                               1./  LÉTRENDI.

 

Isten,  aki   VAN.   Teremtés.   Bűneset.    Könyörület.    Megváltás.   A  kettéhasadt   szellemvilág párharca.  Az  ember  (ens compositum)  döntési  lehetősége; a  szellemvilág  melyik részéhez tartozzon.

                                               ESCATON=KAIROSZ.

Ebben  az első, a létrendi síkban az  ALAPHELYZET: A  „BŰNESET,”  és a    „DÖNTÉSI LEHETŐSÉG” metszéspontján van. Ha e ponton gellert kapunk, akkor az  kihat  az  egész örökkévalóságra.  –Térdre…

 

 

 

                                             2./   AZ   EGYES  EMBER  ALAPHELYZETE.

 

Csendes  délutánom,  csendes  estém volt  ma.  Belenéztem  a Híradóba,  /káosz a köbön,/   videón meghallgattam  Chopin  gyönyörű  G-moll balladáját,  Bogányi Gergely előadásában.   A  ballada  után rövid  „áramszünet,”  a kereső radar  bekapcsolva.  EKKOR  tört  fel  a mai Evangélium,  az,  amelyet az egész világon felolvastak, hirdettek. ……  Szt. János….  Ebből két üstökös mondat Keresztelő Szt. Jánostól: „Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”   Lukácstól tudjuk, hogy amikor Mária, Gábriel bejelentése után, elindult  meglátogatni  Erzsébetet, akkor ő már a hatodik  hónapban  volt  Jánossal. Igen; a  Kronoszban  János  lett  előbb, de Jézus  CSAK AZ  EMBERI FORMÁJÁBAN született később. Jézus már Ábrahám előtt is VAN…  A másik mondat: „Én láttam, és tanúskodom  arról, hogy Ő az Isten Fia!”

Alaphelyzet:  JÉZUS, AKI  MINDEN,  ÉS  MINDENKI  ELŐTT  VAN,  -  Ő  AZ  ISTEN  FIA.

Ez nem csak a negyedik Evangélium, hanem az egész teológia foglalata!  Pálnak is vannak lélegzetelállító mondatai, olyanok, amelyeken átizzik a sugalmazó  Pneuma fénye, de Jánosnál  senki sem tudta  csodálatosabban  érzékeltetni az „EGÉSZEN  MÁS” LÉTRENDET, és a felfoghatatlan, háromszor  szent Úrnak a teljesen más gondolatait. Most nehéz, és pengeélre állított mondataim következnek,  de  ezt  is  vállalnom  kell…

„Adj nekem ebből a vízből, hogy ne  kelljen ide járnom meríteni.”   „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből.”  Ugye emlékszel; erről írtam legutóbb.  (Nézd át mégegyszer.)  Szentlélek nélkül ezen a szinten születnek a kérdések. Mi az, hogy „élő víz,”  mi  az, hogy „nem szomjazik meg soha többé,” hogy-hogy egy élő ember kenyérnek nevezi magát, sőt; „Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet,…” stb.  Mi az, hogy „Aki engem lát, az látja az Atyát is.” ?  Miféle állítás  az, hogy a Biblia történelmileg  is  igazolható, de egyidejűleg valóban  Verbum Dei?  Miféle történet az, hogy megérinti a leprást, őt, akit csak messzire került mindenki, és egyetlen pillanat alatt meggyógyul, noha abban a korban soha, senki nem tudta őket meggyógyítani? Hogy lehet az, hogy szülőföldjén megragadják Jézust, feltuszkolják a hegyre, hogy onnan a mélybe taszítsák, de; „ő átment közöttük, és eltűnt a szemeik elől.” ?  Vízen  jár,  parancsol  a hullámoknak  és  a  szélviharnak, feltámasztja Lázárt, aki már negyednapos  halott  volt, és  „iam olet.=már szaga van.”  Látta  a  tőle  messze  lévő  Natánaelt  a  fügefa alatt,  és feltámadása után, bement a zárt ajtón keresztül az  apostolokhoz.  Nem folytatom. Csupa  olyan  tény,  amely  nehezen  emészthető  a  XXI. sz. racionalista,  az öt  érzékszervére, és  a saját  logikájára  alapozó  embere számára. ……..és mit tesz sok igehirdető? Sajnos: emészthetővé silányítja a fentieket, Szt. Jánostól eltérően, e világhoz akarja  igazítani  az Isten Igéjét. Tudom; kell a magyarázat, szükséges közel hozni a hívekhez az „egészen mást,” de nem úgy, hogy kilúgozva, mintegy Bultmannként „mítosztalanítva” a sacrumot. Aztán persze elképedünk, hogy a kereszténységből lett egy becsülni való, magasrendű erkölcstan, lett az emberi társadalom számára piedesztálra állított eszményi berendezkedés, a béke, és szelídség tanítása… De hát kérem! Ebben megelőzte időrendben Konfuciusz, Lao-ce, a Védák könyve, és amint olvastam régebben Hajnóczy  Rózsa  (Germánus Gyula felesége volt, s elment vele 3 évre Indiába R. Tagore meghívására, ahol férje a híres Santiniketáni egyetemen tanított.) könyvében; a „Bengáli tűz” –ben, éltek az ottani hegyekben a „szent rishik” remeték. Sokat beszélgetett velük, s ezek tartalmát leírta e könyvében. Nos; lehetnének akár a mai morálteológia anyagában is! Miért írok most erről? Azért barátaim, mert a kereszténység EGÉSZEN  MÁS, SOKKAL  TÖBB!!! Teljesen felborítja az emberi, mégoly fennkölt eszmeiséget is! Jézus Krisztus az Isten Fia, a Logosz, közénk hozta az Isten gondolatait,  Szavát, rendjét. Vagy ezt hirdetjük minden megalkuvás, felhígítás nélkül, vagy besoroljuk magunkat a többi, emberi vallások közé…  A kereszténység nem vallás, nem csupán elágazása az ószövetségnek,  NEM!!!!!  Mit is mondott Jézus a szamariai asszonynak? „Elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben  nem fogják imádni az Atyát. (21.vers.)  „De elérkezik az óra,  S  MÁR ITT  IS  VAN, amikor igazi imádói  LÉLEKBEN, ÉS IGAZSÁGBAN imádják az Atyát.”  (23. vers.) Már itt is  van… Ezzel  önmagára mutatott; tőlem kezdődően így kell lennie. Tehát Krisztus az alap-pont, a szegletkő, vagyis, az ÚT, AZ  IGAZSÁG,  ÉS  AZ  ÉLET.  Az Isten élete jött le hozzánk, hogy Igéjével, és  Szentségeivel visszaállítsa   az  első bűneset tragédiája  előtti állapotot. Ez nem vallás, nem ember által megfogalmazott   gyönyörű,  eszményi  etika! -  Ne  csodálkozzunk  tehát, ha sápadt,  ha vonzásképtelenné  vált  a kereszténység, és azon sem, ha annyi kritika, támadás éri, és hogy félig üresek a templomaink… Azon sem, ha az emberek  kérdései ma is a Jákob  kútjánál, és a kenyérszaporítás utáni napon elhangzott kérdések szintjén maradtak…

Alap-pontok….  A 2./ pont elejétől felvázoltak után, a következőkben arról kell írnom, hogy az EGYES EMBER  ÉLETÉBEN  IS  van egy alap-pont, egy olyan DÖNTÉSI helyzet, amelyből minden további következik. CSAK EGY VAN!!!

Erről az egyről fogok elmélkedni legközelebb.

 

  

                                      TŰNŐDÉS  KÉT  ALAPHELYZETRŐL.  II. rész.

                                     (2./Az egyes ember alaphelyzete. –folytatás.)

Az I. rész legelején tőmondatokba foglaltam a létezés egészének, az  alaphelyzetnek  esszenciáját, azokat  a beton oszlopokat,  amelyek  az  égből leérnek a földig, és annak mélyébe hatolva, jelzik  a változókban,  az  örök  érvényűt. Jelző  oszlopok  ezek!  Nem változtathatók!  Megpróbáltam  néhány konkrét  eseménnyel  bizonyítani  Jézus  tetteinek és szavainak „egészen más” mivoltát, s rámutatni ezeknek jelzőoszlop létére, s arra, hogy ezeket nem szabad/na/ a liberalizmussal  beoltott  teológiai irányzatoknak  relativizálni,  olcsó  siker reményében… Aki ezekből egy jottányit elvesz… Bizony, a mai pasztorációnak,  és igehirdetésnek egyszerre kell birtokolnia  a fenti immobilitást, és a naprakész tudományos ismereteket, valamint a helyesen értelmezett modern kommunikációt, különösen  a  fiatalok között.  Krisztus „jó illatának” lenni.  Olyan lelki/szellemi szintre segíteni a rábízottakat, hogy képesek legyenek felismerni a lényegest, helyes kérdéseket megfogalmazni, s birtokosai legyenek a jada,  és a  ginooszkó kincseinek. De  ehhez       -végre már!!!-        le kéne hántani a visszahúzó népi vallásosság díszleteit, dekórumait. Tudom; ez nem rövid  távon elérhető cél, de ha el sem kezdődik, akkor marad minden a szamariai asszony reagálásának, és a kafarnaumi jelenetnek a 2000 évvel ezelőtti  fokán. Jó lépés volt öt évről hatra emelni a teológiai képzést, de ez nem elég. ÚJ PÜNKÖSD KELL!!!  Ezt jelzik immár a több évtizede  megjelenő          -az Egyházon belül is!-        karizmatikus megújulási mozgalmak, és Taizé. Nagyon oda kell ezekre figyelni!  Ezekben a lényegről esik szó.  Ezeket  egybelátva  a kontemplatív rendek megtermékenyítő létezésével, rálátunk  az EGÉSZRE.  JÉZUS , - IGE, - SZENTSÉGEK.  Gondolkodási struktúránk teljes átszabása,  jézusi normatívák szabásmintájára.

 

„és nem hagynak tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét" (Lk 19:42-44).

 Ezt követően, az egyes ember alaphelyzetéről  kell még írnom.  Arról, amely egyszer, egy adott napon, adott  órában, mindenkinek  elérkezik az életében. Akár felismeri, akár nem. (Utólag: mindenki, amikor az ő Babilonjában  siratja Jeruzsálemet…)   Ennek az alaphelyzetnek van egy prózai, egy immanens, és van egy sacrális, transcendens vetülete. Mindkettő az Úr szeme előtt történik, aki azt  óhajtja, hogy  az előbbi  belesimuljon  az utóbbiba.

Az immanens alaphelyzet  általában életünk első harmadában jelentkezik. Akkor, amikor ------------és most  itt  meg kell állnom, mert amint nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma alaphelyzet sem. Megpróbálok néhány általános, jellegzetes példát felsorolni. A tinédzser befejezi az általános iskolát, és szüleivel együtt tanakodik, melyik középiskolában folytassa? Mi lenne a neki megfelelő, jó irány? Az egész további életére kihat, hogy a választott iskola reál, vagy humán tagozatú, állami, vagy egyházi, milyen színvonalú ott az oktatás, és milyen összetételű  az  osztály, ahol minden napja nagy részét tölti. Ha leérettségizett, mit dönt? No, EZ  MÁR  ALAPHELYZET! Ez a döntés az  esetek 80%-ában  kihat az egész további életére. Létezik ugyan pályamódosítás, tehát nincs végzetesen elrontott, helyrehozhatatlan állapot, de mindenképpen van kihatása a továbbiakra. Isten mindenkinek  adott egy személyes  „ÉNT” ami kitörölhetetlen, ami  minden  alaphelyzetben  tekintetbe  veendő.  Már  a Delphoi  jósda felett, a Parnasszus oldalában,  ott  állt a felirat; „Gnóthi szeauton! = ismerd meg önmagad!”  Régebben írtam  a kétféle  emberről; a reáliák, és  a humaniórák  emberéről. Nem lehet boldog,  kiegyensúlyozott  az, aki  a benne lévő adottságokkal ellenétes, másik oldalon akarja  /vagy kényszerül/ leélni  az életét. Hatalmas a felelőssége minden döntési helyzetben lévőnek, hogy önmaga mélyébe tekintsen, felfedezze értékeit, és; ha megkapta a hit kegyelmi ajándékát, akkor elmenjen  egy hivatástisztázó  lelkigyakorlatra, ahol erre alkalmas, elhívott segítők mellé állnak, és együtt keresik az Isten neki rendelt útját.

 Alaphelyzet. Ebből, és innen következik minden további. A Teremtőd elgondolt felőled valamit, s ennek megfelelő géneket, belső habitust adott hozzá. Szabadságodban áll ezt semmibe venni, követni a külső hatások cirkuszi reflektor villogását, de  ennek  olyan dominó hatása lesz, ami az eltörött  árbocú vitorlás hajó hánykolódására hasonlít. Tudd; én nagyon sok emberrel találkoztam, akik  feltárták  előttem  az életüket, olyanokkal  is, akik  az úgynevezett „határhelyzetben” gyötrődtek. Szinte kivétel nélkül,  az  alaphelyzetüket  rontották  . Ez a világ egy dzsungel. Nincsenek benne fix pontok, emberi síkon. Isten  Szentlelke  nélkül,  csak szédült bolyongás, vagy észtvesztő salto mortale az élet. A katonák, és a sport-lövészek jól tudják, hogy a kilőtt puskagolyónak pontosan kiszámítható röppályája van. Igen ám, de ha gellert kap a golyó, akkor sérül a pálya, elkezd pörögni, kilengeni, és teljesen kiszámíthatatlan a becsapódási helye. Ilyen annak  az  embernek az élete is, akit  mások, vagy egy aljas történelmi korszak tett amolyan gellert kapott golyóvá… Persze, mindent csakis az Úr lát tisztán, és csakis Ő ítélhet meg mindenkit. DE: mindez semmit sem változtat az általam „ALAPHELYZETNEK” nevezett  tény  valóságán!  Aki nem  él  Jézus közösségében, nem fogja  a kezét, az a valódi bolygó hollandi… Még ha erről nem is tud semmit sem. A gellerek mindenkinél, minden időben, más, és más formában léteznek. Fentebb írtam a tanulmányi útról, de alaphelyzet lehet egy találkozás, amely lezülleszt, vagy Istenhez vezet. Egy jó, és rossz munkahely. Egy olyan házasság, amelyben  a felülről kapható szeretet, és a kompatibilitás  (sok szálból tevődik ez össze,) csodálatos harmóniával, egymás kiteljesítésével, és a hitéletben való közösséggel ajándékozza meg azt a kettős/egy életet. De a híradások, a statisztikák, a bűnügyi krónikák sokasága arról tudósít, hogy egy rossz döntés akkora geller, amely egyenlő a földi pokollal.  Misterium iniquitatis…  Egy biztos: vannak olyanok, akiket  teljesen magának pecsételt le, foglalt le az Úr. TELJESEN!!!  Az ilyenek soha nincsenek magányban, mert Jézussal járnak közösségben, életük=szolgálat. Betöltekezett életek. A cölibátusnak csakis  ez az alapja, amit a világ  erről fecseg, az a kívülállók csacsisága. De ha ennek ellenére, a hivatásuk  ellenére mégis rálépnek a mások számára rendelt útra,  (házasság,) akkor ez a legnagyobb geller… Életem folyamán még nem találkoztam kilépett pappal, hivatásból szemináriumba lépő teológussal,  akik      - bármilyen okból, előzményből adódóan  megpróbálták életüket más síneken folytatni, akár kényszerből, akár elesve a kísértésektől,-     akik boldogok  lettek.  A karizma=pecsét, mélyen a lélekbe, s a szívbe nyomva. Az  alaphelyzetben  DÖNTENI  KELL barátom!  DÖNTENI!!!   Igen; mert a későbbiekben  minden, de minden ebben az alaphelyzetben történt döntésből következik. Értelmetlen vakság  az engedetlen döntés  (bűn) következményeinek  súlya alatt  lázadozni Isten ellen, és kérdőre vonni Őt mindazért, amelyek ebből az alaphelyzetben elkövetett engedetlenségből szakadnak az emberre. Az  alaphelyzetben  KELL imádkozni a Fényért, és így, megimádkozva dönteni a következő, konkrét lépést, késve,  már – késő… Mindennek  RENDELT  IDEJE  VAN!  Akit pedig erős emberi, gonosz hatalmak sodortak az útszélre, és kerültek a szószék, az oltár helyett a gulágra, majd egy mosodába segédmunkásként két diplomával, mint a nemrég elhunyt Placid atyát, ők abban a szituációban is boldogok, élik a komoly hívő életüket, és semmi lázadás nincs a szívükben. A helyükön vannak. Ők döntöttek az alaphelyzetükben. DE: Isten erejével! Soha ne bízzunk önmagunkban, sem egy másik teremtményben, egyedül csakis Jézus Krisztusban. Igen, mert Ő még az  eltévesztett döntéseinkből  is tud jót kihozni, ha megtérünk, és  átadjuk neki a vezetést.

 

  AKI  HISZ  BENNEM,  ANNAK  ÖRÖK  ÉLETE   VAN!  Nem lesz, már: van,  és  ez  a megkezdett örök élet, csak folytatódik  a halálunk után.

 A  megtérés  az  egyetlen  TOTÁLIS  ALAPHELYZET!  Kihatása:  végtelen.  Érted?   Ajánlom  Allegri: ”Miserere” c.  csodás  művét,  csendben  való  meghallgatásra.  Ragadd  meg  most  a  melletted álló, rád tekintő  Jézus,  feléd nyújtott kezét. 

 Amíg még van időd a döntésre.