SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁRA.

Csatószegi Viktor

                                              SZENTHÁROMSÁG  VASÁRNAPJÁRA.

 

 

Egzisztenciális  zavarban vagyok….   Ugyanis, amikor az  egy Istenben élő három személy kérdését a Kinyilatkoztatás, és  a  dogmatika vonatkozó traktátusának alapján próbálom magamba integrálni, azonnal elém tárul a legmagasabb iskolai végzettségem;  ált. iskola első osztálya. De nem, ez is nagyképűség, a valóságban analfabétának tudom magam.  Állok egy hatalmas afrikai pusztaság közepén, élőlény sehol, csak a homokszemek halk surranása hallatszik, amint időnként megrezzenti egy forró légáramlat. Nincs idő, semmi sincs. Kérdéseim sincsenek, mert ezekre válasz ugyan kitől jöhetne?  Kozmikus magány, totális kiúttalanság.

…..és akkor egy váratlan pillanatban, akkor, amikor a sivatagra ráborul az éj-fekete sötétség, hirtelen felragyog  egy hatalmas csillag, és egyre közeledik, közeledik, közeledik felém. (Tán A. Saint-Exupéry láthatott effélét.)  Már közvetlenül felettem áll, s kinyúlik  két karja, - átölel, magába vonz.

Aha.  Most már tudom; nem filozófiai  levezetések, analógiák, szuper –okos  írásmagyarázók racionális okfejtései vezetnek ki az emberi szellem pusztaságából, a kozmikus magányból, hanem az egyetlen pillanatban személyesen hozzám leszálló  FÉNY  KÉT  KARJÁNAK  CSODÁLATOS, MINDEN EMBERI  SZERETETET  FELÜLMÚLÓ  ÖLELÉSE,  MAGÁHOZ  VONZÁSA.

Ezt  hirdetem hát  ma  neked, és minden sivataglakónak, Szentháromság vasárnapján:

 

NEM  ÉN  TALÁLTAM  RÁ  AZ ANALFABETIZMUSOMMAL  A  MAI ÜNNEP  LÉNYEGÉRE,  HANEM  AZ EGYETLEN  LÉNYEG  VETT  ÉSZRE, MINT AZ  EGYIK  SIVATAGI  PORSZEMET,  A SOK KÖZÜL, ÉS  LESZÁLLT  HOZZÁM,  ÉS ÁTÖLELT,  ÉS   ------- TÖBBÉ  MÁR NINCSENEK   KÉRDÉSEIM.  ÁTÉLÉSEM VAN. -  EZ  A  TOTALITÁS. 

TÁN  EZÉRT  KELL  ELŐZŐLEG  A  PUSZTASÁG…