TŰNŐDÉS ARRÓL, HOGY MI A KÜLÖNBSÉG JÉZUS SZEMEI, ÉS A MI SZEMEINK KÖZÖTT...

 Csatószegi Viktor

                                                   TŰNŐDÉS.

  Arról, hogy mi a különbség Jézus szemei, és a mi szemeink között. ( Némi ökumenikus áthallással. )

 

A   mai  napon  eljutottam  Lukács  17,  11-19. részéig, amelyben a  10 leprás meggyógyításának története van  leírva.  Mindezek után  eldőlt;  legközelebb  erről  az  igeszakaszról fogok  írni, de most még nem ezt  teszem, hanem  a szamaritánusokra koncentrálok, mert az Újszövetségben három helyen is szó esik róluk,   /legalábbis nekem  most ennyi jutott eszembe,/  és ha ez így van, akkor erre oda kell figyelni!    1./  Az irgalmas szamaritánus,    2./  A szamariai asszony  Jákob kútjánál,  és   3./ A 10 leprás meggyógyítása.   E háromból kettőben kifejezetten pozitív kicsengése van a róluk mondott jézusi szavaknak,  a  Jákob  kútja melletti beszélgetésben pedig  rejtetten van jelen;  Jézus kezdeményezte azt a párbeszédet, tehát fontosnak, értékesnek tartotta  azt az  asszonyt, és azokat, akiket rajta keresztül akart megszólítani, hitre segíteni. Tudnunk kell; a korabeli zsidóság mélyen megvetette, elutasította őket, egy leírásból tudom, hogy ha  az utcán szembetalálkozott egy zsidó a szamaritánussal,  akkor azonnal  átment  a  másik oldalra,  és   - köpött egyet…  Kik is azok a szamaritánusok?  Nagyon röviden: Kr. e. 722- ben,  Asszír fennhatóság  alá  került  Izrael,  rengeteg embert  hurcoltak  el Babilonba.  Onnan  viszont  az  ő  birodalmuk keleti  részéből telepítettek be embereket,  és      - amint ez  lenni szokott, -       sok  házasság köttetett.  Ezután  pedig  a  zsidóság többi  része kiközösítette  e „keverék” népet, s nem tartotta őket zsidónak.  Nem járhattak tehát a jeruzsálemi templomba sem, így ők építettek maguknak egy  új templomot a Garizim hegyen, s még ma is ezt használják, nagyobb részük ott él.  Ami különös; ők tartják magukat igazi izraelitának, és  a zsidókat pedig szakadárnak.  S fordítva.  Mi  változott  azóta?  SEMMI!  Az  a „másik,”  aki  nem ugyanabba a templomba jár,  aki egy tőlem eltérő  liturgiával dicsőíti az Istent, az tévelygő, az elítélendő, és bizonyosan a kárhozat fia.  A  mi szemeink ilyenek. Merthogy  a  rész-látásunk beszűkíti a  horizontunkat, a hegycsúcsok helyett,  a lövészárkokban érezzük biztonságban magunkat.  

 A Jeruzsálem, és  Jerikó közötti  út árkánál feküdt egy  kirabolt, és  véresre vert ember.  A  törvényes, az  igaz; a  pap, és levita elment mellette.  A senki, a korcs keverék, a megvetett szamaritánus bekötötte sebeit, miután előtte olajjal is bekente, s elvitte ápolásra egy fogadóba, vállalván az ottani költségeket is.  A 10 leprás  közül  a  9 zsidó  boldogan ment a papokhoz a visszafogadási  igazolásért.  A  megvetett tizedik  ment csak  vissza  LEBORULVA,  /tehát imádattal, tehát hitre jutva!!!/  hálát  adni. Szamaritánus volt.  Egyedül  ő gyógyult  meg  teljesen.  MINTHA  JÉZUS  MÁSKÉPP  LÁTNA MINDENT,  MINT   MI…

A szamariai csak fél-ember. Szakadár. Törvénytelen a templomuk, s minden, ami benne folyik.  Legszívesebben eltaposnák ezeket, mint a tetveket, s lerombolnák még azt a Garizim hegyet is…  No persze; fordítva sem volt másképp, olvashatjuk, hogy bántak a tanítványokkal, amikor megtudták, hogy Jeruzsálembe igyekeztek.  Jeruzsálem az igazi, a törvényes, avagy  Garizim???  Az a Jézus, aki ismerte Ábrahámot,  aki  kijelentette, hogy  Ő az  út, az  igazság, és az élet, s hogy mindaz, aki Őt látja,  látja az Atyát is, valamint; „Én, és az Atya egy vagyunk,”  ezt válaszolta erre a kérdésre:

¹⁹„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” ²¹„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen  a hegyen, sem Jeruzsálemben  nem fogják imádni az Atyát. ²² Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. ²³ De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor  igazi  imádói  lélekben  és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. ²⁴ Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” ²⁵ Az asszony  azt  felelte   rá: „Tudom, hogy  eljön a Messiás, azaz  a Fölkent, s  amikor  eljön, mindent  tudtunkra  ad.” ²⁶ Jézus erre kijelentette:  „Én vagyok az, aki  veled beszélek.”

        (Megrendítő…)

Tehát   Jézus  válaszának  lényege;  nem  a  „HOL,”  hanem  a  „HOGYAN.”

 

Igen,  kedves  barátaim,  mi  a  paragrafusokat,  és   a  pontosan  behatárolható  helyeket   nézzük.  A  törvényt, a logikát.  Jézus   dönt;  sem  Jeruzsálem,  sem  Garizim  léte  nem  perdöntő.  Nem,  mert  Ővele  eljött  az óra,  amikor  nem  itt, vagy amott, hanem  LÉLEKBEN,   ÉS   IGAZSÁGBAN  kell  imádni  az  Istent.

Nos,  ennyit   Jézus   szemei,  és   a  mi  szemeink  közötti   különbségről.

GYERE  VELEM,  ÉS  EGYÜTT  KÉRJÜK  EL JÉZUSTÓL,  AZ   Ő   LÁTÁSÁT!