2022. augusztus 13., szombat

A NEGYEDIK EVANGÉLIUM. (IV. V. bef. rész.)

 Csatószegi Viktor



                                        A   NEGYEDIK   EVANGÉLIUM.

                                              BEVEZETÉS.    IV. rész.

 

 

Jn. 1, 12-13.

„ Ám,  akik  befogadták, azoknak  hatalmat  adott,  hogy Isten  gyermekei  legyenek.  Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek, vagy a testnek vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.”

 

 A 12. vers a mi döntésünk felmérhetetlen felelősségéről szól. Ez semmiképpen nincs ellentétben azzal, hogy eleve Isten választja ki az övéit,  és hogy Jézus külön szólt szenvedése előtti imájában azokról, akiket az Atya neki adott. Itt arról van szó, hogy a személyre, névre szóló meghívásra igent, vagy nemet mondunk-e. Isten tiszteletben tartja a szabad akarat szabad döntését, senkit sem kényszerít az Ő szeretetére, követésére.  Isten maga a szeretet, és ettől az örökkévaló szeretettől indítva kínálja fel a hit, és az ebből fakadó viszont-szeretet kegyelmét.  Az előző részben írtam a visszautasításról,  a  szellemi sötétség  vakságáról , arról, hogy sajnos, lehetséges olyan mélység, amelyben vergődve nem fogja fel a világosság fényét az emberi sötétség.  Most  pedig  János felvázolja  az  „igen”  döntésének csodálatos vízióját,  végtelen perspektíváját.    Azt, hogy a korlátlan felség, az abszolút Hatalom, nem alattvalójának,  mintegy  béresének,  hanem         - ami a legtöbb; -    gyermekének tekinti  azt, aki hisz benne, és befogadja az életébe.  Itt, e  ponton látom én beteljesedni  azt  a boldogító állapotot, amelyet  így ír le a zsoltáros:  „Elől  és hátul körülzártál, és fölöttem tartod kezedet.”  Ezt nevezem a boldogságba burkolt csodának…   Az  íróasztalomon van  egy  gyönyörű kép,  ha ránézek, különleges békesség tölt be. Két  hatalmas  tenyér  között , mintegy fészekben, alszik egy kisfiú, s feje odasimul   a jobb tenyérhez.  Otthon  van…    Ez  az  állapot  kedves barátom, nem csak békesség, meghittség, beérkezettség, hanem HATALOM is!  Igen; hatalom!!!  A hagyma 3. rétegén élőknek hatalma van  a sátán felett, hatalma van  a világ lim-lomjai felett, és hatalma van a benne ólálkodó ó-embere felett.  No, ne domborítsd ki a mellkasodat, mert ez a hatalom  nem  a tiéd, nem belőled származik,  nem a te érdemed. Rád ruházott, és szigorú elszámoltatásra kapott hatalom ez!  Afféle, amit az apostolok kaptak a bűnök feloldozására, ők, akik csak bűnös teremtmények voltak.  Az Egyház is hatalmat kapott az Ige hirdetésére, a Szentségek szerzésére és szétosztására, de e mögött a Szentlélek áll, nem a sajátját mondja/adja, az Egyház tagjai pedig bűnös, megváltásra szoruló emberek.  Hatalom az is, hogy Isten fiainak nem kell ennek a világnak hamis, üveggyöngy, talmi értékrendjének rabságában vergődniük.

A 13. vers tipikusan Szt. János tollából való, abból a tollból, amelyet láthatóan az ő keze, de fizikai szemmel nem láthatóan, a sugalmazó Lélek fogott.  Egy ilyen, a „kárpiton túli” kijelentés, egyszerűen nem fogalmazódhat meg emberi agyban!!!    Ezt a mondatot többször kellett elolvasnom, mielőtt merészelek róla bármit is írni.

Ha  Isten  segít,  akkor  legközelebb  megpróbálom.

 

 

                                        A   NEGYEDIK   EVANGÉLIUM.

                                       BEVEZETÉS.    V.   (befejező)  rész. 

 

 

Jn.  1, 13.

  Akik   nem   a   vérnek,  vagy  a   testnek   vágyából,   hanem  Istenből   születtek.”

 

Tán  arról  tudósít   János,  hogy  a  Terra  bolygón  élő  emberek egyik  része  a  biológia és fizika, közismert,  ősi,  változatlan rendje szerint  születik, de  van egy kivételezett,  különleges másik  rész, akiket Isten közvetlenül , valamiféle emanáció útján helyez az emberi társadalomba?  Botorság lenne ilyesmire gondolni, keresni, kutatni kell tehát ennek a rejtélyes mondatnak mélységes titkát. János semmilyen magyarázatot nem fűz hozzá, amit nem csodálok, mert aligha lehet ezt úgy megértetni, mint pl. a sejtek működését. Ő megértette, mert: MEGÉLTE. Szinte látom, amint tépelődik, keresi a megfelelő szavakat, múlik az idő, egyre jobban érzi, hogy ez nem megy… aztán felsóhajt, és azt mondja; „ akinek a Lélek akarja, annak  megnyitja, amint  ezt velem is tette.”   Akinek…  Azóta milliók olvasták/olvassák  ezt a szakaszt, benne ezt a mondatot, és siklanak át rajta,  a prédikációk 90%-ában sem hallani ennek kifejtését, pedig        - tudd meg barátom, -       erre a mondatra  /is/   épül  a dogmatika  kegyelemtani traktátusának   egy része,  s ez a mondat  hatalmas teológiai disputáknak egyik sarkköve.  Szt. Ágoston  híres  „massa  damnata” sokat  vitatott  tételének, és a pelágiánus eretnekséggel vívott  harcnak  egyik hivatkozási  pontja.

Éppen  ezért  én is csak  mintegy szemlélem ezt a titkot,  és dehogyis merészelnék  a megfejtő szerepében tetszelegni. Persze, ráérzek, sejtek valamit, de ennek a sejtésnek kell egy rövid bevezetést adnom.

Minden rejtett érzést, gondolatot eltakar a felszín. Utazol a villamoson, és megértő mosollyal nézed azt a fiatal lányt és fiút, akik  egymás  kezét  fogva  állnak, egy szó sem szólnak, csak nézik egymást.  Te EZT látod. De hogy mi megy végbe az agyukban, a szívükben, azt csakis ők tudják.  Az édesanya este füröszti a pár hónapos kisbabáját, s dúdolgat közben.  Füröszt, - dúdolgat. De azt, hogy mit érez, senki nem láthatja, élheti át.  A  Zeneakadémia  termében  Bach-est  van.  Zenekar, kórus, karmester, - és én, a  bal, 12. sorban.  János passió.   Zúg, „imádkozik”  a kórus: „Christe, du lamm Gottes, Der du trägst die Sünd’ der Welt, Erbarm dich unser!”  Na, magyarázza ezt el nekem a legnagyobb zenetudós, zeneesztéta! Milyen fizikai törvény szerinti hullámzás teszi, hogy ebbe beleremeg a szív, és  - egy nagyot kell nyelni???? Azt, hogy testeddel ott ülsz a széken, de mégis súlytalanul lebegsz, s eltűnik a tényleges környezeted?

Van egy születés, a végtelenített láncolat egy láncszeme. Biológikum.  S van egy születés a természet rendje szerint, de olyan, amelyet már a fogantatás pillanatában elpecsétel a Teremtő. Aki  VAN, Aki  azt mondta, hogy „mielőtt anyád méhében fogantál volna, MÁR ISMERTELEK.”   Öröktől fogva tervem van veled, az életeddel, elrendeltelek az örökkévalóságra. Küldetésed van, személyre szabottan. Bár emberi vágyból, „a férfi akaratából” születtél, de valójában belőlem lettél, általam előre megszenteltettél. A felszín semmit nem árul el mindebből, gügyögsz, sírsz, és követeled az anyatejet. De  te  nem csak  erre  a földre születtél… Titokzatos, rejtett  módon, külön tőlem, belőlem vagy. Majd egy általam meghatározott módon és órában megkapod azt a belső fület, amellyel meghallod az elhívásomat, amit HITNEK fogsz nevezni. Lesz egy különös szemed, amellyel az én leírt üzenetemet fogod meglátni a sorok mögött, és megkapod az erőt ennek a hirdetésére. Éles szemmel fogod megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, a részt, az egésztől. Körülvesz téged is a világ, de te nem fogsz tudni ebben kényelmesen berendezkedni, mert idegen lesz tőled, és te is az leszel a számára.  Ne hidd, hogy elengedem a kezed, ha az ösvény mellé lépsz vaksi módon, mert visszaterellek, hisz én még a sír mélyéből is kimenthetem, akit akarok!  Igen; embertől születtél –testileg.  De te, 

 

 MINDENEKFELETT:      BELŐLEM,   A   TE  ISTENEDBŐL   SZÜLETTÉL!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése