A NEGYEDIK EVANGÉLIUM. ( I. II. III.)

 Csatószegi Viktor

A  NEGYEDIK   EVANGÉLIUM. /Szt. János/ 

(A SUGALMAZÁS  CSÚCSA,  ÉS  CSODÁJA.)

 

 

                                                  BEVEZETÉS.     I.  II.  III. rész.  

 

Csak  Isten a tudója, hogy milyen, és mekkora belső vívódások előzték meg bennem ennek a sorozatnak elindítását. Napokon keresztül, többször akartam leülni ide, gomolyogtak fejemben a szempontok, a  gondolatok, de mindezek akkora tömegben, hogy egyszerűen képtelen voltam az aranyat kiválogatni a homokból…   Valamiféle Mózes-effektus lehetett ez, olyasféle, mint amikor a Midianiták földjén legeltette apósának, Jetrónak a nyáját, és megpillantott egy lángoló, de nem elégő csipkebokrot, odament, s meghallotta az Örökkévaló hangját,  Aki  a későbbi párbeszéd előtt leparancsolta Mózes lábairól a sarukat, mondván; „szent ez a hely.”   Kijelentette LÉNYEGÉT;  „Ehje, aser ehje.” (Vagyok, aki vagyok.) Majd ezt követően hatalmas feladattal bízta meg ,         -amelynek következménye lett az exodus, -        de ezt Mózes nem akarta elfogadni, s mentségül felhozta a totális alkalmatlanságát. Nos, én is alkalmatlannak érzem magam arra, hogy mindazt, amit megmutatott nekem az Úr, mindazt, amit  látok/érzek  a szeretett tanítvány írásában, mindazt, amit LEHETETLEN szavakba foglalni, mégis megkíséreljem.  De aztán meghallottam a rémülten eldadogott mózesi kifogásokra adott választ             - mutatis mutandis:  -      „Majd segítek az írásban, és azt fogod írni, amit írnod KELL.”   Fellebbezésnek helye nincs, hát nekifogok…

 

A  12 tanítvány  közül  egyedül ő nem lett vértanú, neki azt a feladatot szánta Mestere, hogy  megérje az idős kort,  hogy egy nagyobb távlatból visszatekintve tudja mérlegelni, tudja „megfesteni”  Jézus személyét, környezetét, és a vele történteket. De  nem oly  módon  mint a szinoptikusok, hanem  az EGÉSZET belehelyezte az örökkévalóság távlatába, és az őt inspiráló Pneuma  erejével rámutat az események mögöttesére, és az eleve elhatározott céljára. Kiérlelt mélység,  és  magasság  (altitudo) jellemzi minden mondatát, olyan  természetfeletti minőségben, amelyhez az a csend, az a magány kellett, amely meg is adatott neki. Nem vesztegeti el az idejét, energiáját a kronológia aprólékos részleteinek leírásával,         - „aquila non captat muscas,”…. -      hanem  a közénk testesült Ige messiási mivoltát, a kenószisz csodáját,  tanításának, és bűnbocsátó, sebeket gyógyító szeretet-hatalmát, de legfőképpen: a MEGVÁLTÁS irgalmát tárja elénk. Ő ott volt Jézus minden lényeges eseményénél, s egyedül ő állt keresztje alatt, az apostolok közül.  Őt választotta ki Jézus, hogy legyen gondozója édesanyjának.   (Mennyi információt gyűjthetett be tőle…)  Egészében; a Pünkösd utáni karizmák kiáradása válik érzékelhetővé, tapinthatóvá János életében, látásában, evangéliumában, leveleiben, no és a Jelenések Könyvének misztikumában. Ő valóban apokalipszist írt  (leleplezést, feltárást,) nem csak ebben az új szövetségi rész utolsó „könyvecskéjében,” hanem a megelőzőekben is.  Igen; az a kárpit ketté hasadt péntek délután 3 órakor, de a mennyei titkokat eltakaró kárpitot ez a szent misztikus látnok tárta szét előttünk igazán. Úgy vélem, ha elveszett volna a másik három szerző szerinti Evangélium,   /borzasztóan nagy kár lenne!/  akkor is teljes képet kapnánk a mi Urunkról, Megváltónkról.

E bevezető írásom lezárásaként, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem  teológiai értekezést kívánok írni, ezt megtették, és teszik a biblikus szakemberek, akiket ez érdekel, bőséges források állnak rendelkezésükre. (Fontos!!!)  Csekélységem csak arra vállalkozik, hogy mintegy búvár, elmerüljön Szt. János isteni áramkörében, és megossza veletek mindazt, amiket az Úr Szelleme megvilágít számára a napi, bibliai csendességében.

                                                        VENI  SANCTE  SPIRITUS!

 

 

                                                            KEZDETBEN…

 

Fantasztikus!!!!   A teljes Biblia két főrészből áll; ó, és új szövetségből, és mind a kettő ugyanazzal a szóval kezdődik:   „KEZDETBEN.”   (Számomra ez is az egyik bizonyíték e két könyv szerves egysége mellett.)  Ámde, a belső tartalma teljesen  más,  mindkét helyen.  A Genezis elején arról ad számot, hogy a FIZIKAI, a KOZMOLÓGIAI teremtésnek mi volt a kronológiája. (Nem term.tudományos mű a Szentírás!)

  Szt. János azonban csakis azért használja e szót, mert jobbat nem talált. Nem is lehet találni, mert a misztériumról csak dadogni lehet, csak kapkodva a levegő után, szó-pótlékokkal próbálkozni lehet, kedves barátom!  Ennek a kezdetnek nincs kezdete a mi szegényes, fogalmi gondolkodásunk  értelmében. Talán valamelyest rásejtünk egy kicsit, ha sokszor, és ha teljes csendben elolvassuk a „vagyok, aki vagyok” kijelentést. Tehát, nem „lettem,”  hanem  VAGYOK. Örök jelen. Istenben nincs múlt, és jövő. Ő a Lét totalitása!

 

 

                                            A   NEGYEDIK   EVANGÉLIUM.

                                                    BEVEZETÉS.   II.rész.

 

Lehetne  még  fejtegetnem a filozófia  tér-idő fogalmát, tán segítene  is jobban megközelíteni a „kezdetben” szó  mélységét, de  mégsem teszem,  mert  szeretném tartani  magam  ennek az  írásnak exegézis jellegéhez, sőt,  ennek az oldalamnak kezdettől fogva  kitűzött célgondolatához; a Krisztus, és Biblia központú szolgálatához. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha betartom ezt, és oldalakon át boncolgatnám e szót, akkor sem lennék képes megragadhatóvá  tenni,  hiszen  - én sem értem… Nagy, nagy misztérium ez, és e testben élve „ homályosan, tükör által” látunk.  Szeretném hát itt, és most a szívedbe vésni testvérem, hogy mindent, ami Istennel, ami az Ő közénk testesült Igéjével, s a természetfeletti valósággal kapcsolatos, azt  CSAKIS  A  SZENTLÉLEK  KEGYELMÉVEL,  AZ  Ő FÉNYÉBEN LEHET MEGISMERNI,  SŐT;  MEGTAPASZTALNI.  (Persze, nem a teljességét, mert azt  nem itt kapjuk meg.)  Akiben  „lakást  vesz”  Isten Lelke  /Szelleme,/  abban  a  teljes Szentháromság  él. Ezt  nevezzük  mi  a  kegyelem állapotának, ami  egyenlő az  itt megkezdett örök élettel. Ez a mi hatalmas méltóságunk,  olyan, amely  nem a  mi érdemünk, hanem ingyen, szeretetből kapott  khárisz-karizma=ajándék. Nem lehet „kikönyökölni,”  de  lehet nyitottnak  lenni  rá, és  könyörögni  érte. Vannak a Szentírásnak olyan mondatai/szavai, amelyet még a Nobel díjas tudós sem képes befogadni, mert nem a behatárolt, természetes értelem kereteihez vannak szabva.  „Akinek füle van a hallásra, hallja meg.”  AKINEK…  A hittel, az Igével, és a Szentségekkel  tisztára mosott lelkű ember előtt, egy-egy kegyelmi pillanatban olyan távlatok nyílnak meg, amelyekről csak dadogni lehet, szavakkal nem fejezhető ki.  Nos, hát ilyen szó ez a „kezdetben” is, amely ráutal Jézus Krisztus öröktől valóságára, arra a tényre, hogy MIELŐTT felhangzott  volna  az  Atya  „legyen” szava, vagyis az anyagi létforma  első pillanatának indítása,  az a „kezdetben,” amely a Genezis első szavában foglaltatik, -      már  VAN a teljes Szentháromság, és benne a Logosz, Akinek nincs kezdete, Ő : VAN…Tán sikerült ösztönzést adnom arra,  (ha már egyszer képtelen vagyok megnyitni e szó lényegét,) hogy hajtsd tenyeredbe a homlokod egy éjszakai órán, vagy  amikor betérsz egy templomba, akkor, amikor ott nincs semmilyen alkalom, leülsz a leghátsó padba, és önmagadat mindenféle napi dologtól kiüresítve; nézed Őt…  Csak  úgy…  Hidd el; visszanéz rád! Mégpedig azzal a tekintettel, amellyel az én régi barátomat, Bartimeust is meglátta, megszánta, és:

 LÁTÓVÁ TETTE.  MERTHOGY  A   TELJES,  AZ   IGAZ  LÁTÁST,  CSAKIS   JÉZUSTÓL  LEHET  MEGKAPNI.  ENNEK   A  „KEZDETBEN”   SZÓNAK  ALTITÚDÓJÁRA  IS   EZ  VONATKOZIK…

 

 

 

                                                  A  NEGYEDIK  EVANGÉLIUM.

                                                      BEVEZETÉS.    III. rész.

 

Jelen  esetben,    (vagyis  a  jánosi  Ev.  esetében,)  a  „bevezetés”     -prológus-    szót,  az  1-14. versekre  értjük.  Ezt  a  14  verset  próbálom  kifejteni, de  nem  a  teljességre  törekedve,  mert  akkor nem  itt tenném közre, hanem vaskos  könyvet kéne írnom…  Azután: e 14 versből is csak azokra térek rá, amelyeknek megítélésem szerint nagy, és örök üzenete van, amelyek hatalmas teológiai jelentőséggel bírnak. Végül; arra jutottam, hogy ebben a sorozatban végig követem a negyedik Evangéliumot, hiszen jelenleg ez a mindennapi Ige-olvasmányom is! Ebből következik a metodikám:  elmélkedve  olvasom  sorjában, s ha eközben egy-egy mondat/szakasz  megérint, megnyílik előttem, akkor erről fogok beszámolni, lehetőleg még aznap. Tehát nem folyamatos tanulmányról lesz szó!  Abban is biztos vagyok, hogy mindeközben elém kerülnek olyan írások, hírek, előadások, nekem írt levelek, amelyek azonnali reflexióra indítanak, s ezeket nem  fogom félre tolni mindaddig   amíg  a  negyedik  Evangélium  végére  érek.  A  friss,  „dinamittal  töltött”  impulzusok,  nem  konzervek… Ennyit  a műhelyemből, és most  következzék a prológus 5. verse:

„A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.”

Ha  ezt  a mondatot  egy papírra írná valaki  forrás megjelölése nélkül, akkor is, abban a pillanatban rávágnám;  ez  Szt. Jánostól van, ez tipikusan  az ő stílusa! Végig vonul minden írásán ez a páros szembeállítás;  sötétség-világosság,  e  világ fiai,- Isten gyermekei.  Vannak olyan biblikusok, akik feltételezik, hogy  János,  mielőtt  Jézus  nyomába szegődött,  az  esszénusok  között is megfordult. Nos; a kumráni tekercsek tanúsága szerint, ők használták sorozatosan ezeket az ellentéteket.

Ebben a rövid mondatban én egy permanens igazság foglalatát vélem rögzíteni, mert  az  Isten világosságát/igazságát  sem a „sötétség” megtestesítője; a sátán, sem pedig a hagyma első rétegén élők soha nem fogták fel, s ez ma is pontosan így van.  Ha  Lucifer felfogta volna,  ha  a  „non serviam” pokoli  gőgje nem borít hályogot a szemére, akkor soha nem lázadt volna fel. Számára nincs irgalom, mert  az  Úr  közvetlen  közelségében élhetett, nem kellett hinnie, láthatott, tapasztalhatott;  SZABAD   DÖNTÉST  HOZOTT!  Az  „e világ fiai” pedig  azért nem  fogják fel, mert tekintetük  csak az öt érzékszervükkel  megragadhatókra  szegeződik, és a részeket tekintik egésznek Süketek a felkínált kegyelem belső hangjára, antennájuk csakis a napi történések, és a kis percecskék szűk horizontjának zsibongására vannak hangolva. A harangok nekik is szólnak,  a  Biblia számukra  is hozzáférhető,  a templomok kapuin ők is beléphetnének, hogy meghallják az örök érvényű üzenetet, hogy az élet Kenyerével táplálkozhassanak, de hát érdekesebb a napi hírek, csatározások, pitiáner botrányok, tiszavirág életű celebek, és egyéni érdekeik hajhászása. Nincs fülük az Isten igazságának meghallására, nincs szemük  „A”  Fény szemlélésére. Ha csak egyetlen pillanatra is meglátnák szánalmas állapotukat, futnának, rohannának az újjászületés szent ajándékáért…  Mindezeket nem csak  én látom  így,      - az csupán egy szubjektív emberi látás lenne, -     hanem  a sugalmazottan írt János  evangélista is. Szinte  kihallom  ebből  a mondatából  a  szíve  mélyéből  feltörő  keserűséget;      „ ….. de  a sötétség nem fogta fel.”   Olyan  ez  barátom,  mintha  valaki  olvassa  Arany János, Vörösmarty Mihály,  Babits Mihály,  Reményik Sándor,  Ady Endre, Wass Albert verseit,  hallgatja  Bach, Vivaldi, Sammartini, Mozart  és Schubert stb. muzsikáját,  de unalmában összecsukja a könyvet, elzárja a DVD lejátszóját, és kimegy a konyhába töpörtyűt kenyérrel majszolni…. Nem fogják fel. Nagy, nagy titok ez, mármint a kiválasztottság, az elhívás misztériuma. Igen, mert senki sem születik a saját maga által  meghatározott fülekkel, és nem lehet a Mammut  Áruház műszaki részlegén a metafizikára,  pláne, a transzcendensre ráhangolt antennát vásárolni…  Egyszer  találkoztam egy távolabbi ismerősömmel, aki hosszasan panaszolta súlyos, halálos betegségét,     - éppen a kórházból jött, -     és amikor a végére ért,  kimondta  az ő konklúzióját: „egyszer úgyis mindennek vége lesz.”  Vagyis;  KAMPEC…  Próbáltam ezt finoman megkérdőjelezni, és a mondandómat azzal befejezni, hogy mi az EGYETLEN megoldás.  Mintha kínaiul beszéltem volna, s egy hirtelen mozdulattal nyújtotta a kezét, és megdermedt arccal búcsúzott.  De a sötétség nem fogta fel…  Ez ellen sem János, sem Péter, sem Pál apostol sem tudott semmit tenni, mi sem tudunk, akik ingyen kegyelemből, és irgalomból megkaptuk  a salamoni „halló szívet.”   (Merthogy az eredeti héber szövegben nem bölcsességet, sem engedelmességet kért Salamon az Istentől, hanem halló /!!!/ szívet! Ez a szó áll ott: „sómea.”=halló. Ugye ismerős több Zsoltár kezdő szavaként; „Söma Izrael!” =Halld Izrael! Nos  hát, ebből  ered. 
A fiatal Salamon király trónra lépésekor halló szívet kért az Úrtól (az eredeti szöveg pontos fordítása szerint) – hogy jól tudjon kormányozni. Jól tudja végezni azt a feladatot, amire elhívatott, amire Isten őt szánta (1 Kir. 3:9). Rá  akart  hangolódni     – halló szívvel –     Isten  eligazító szavára, hogy értelmes életet élhessen  az Isten dicsőségére. 

A  „rejtek ölén” képződő  szívet sem  mi alakítjuk  a  magunk számára. Ezért hát a virtuális hagyma 3. rétegén  élők  két  dolgot tehetnek:   1./  Hálásan megköszönik minden reggel Istennek, hogy  olyan fület/szívet kaptak ingyen ajándékul, amelyekkel felfoghatják az Ő világosságát. Nem tekintik ezt saját érdemüknek.   2./ Könyörögnek azokért, akik befogják a fülüket a hívó, szerető hang elől, és azonnal elköszönnek megkövült arccal, amint olyan „érthetetlen dolgokat” mondanak nekik, mint:  „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkének kárát vallja?”  

 

                            „ MONDD;   MIT   ÉRLEL   ANNAK    SORSA?????”...

folytatom.