Csatószegi Viktor
MENNYIVEL EGYSZERŰBB, ÉS TÖBB!
„13 1 Így szólt hozzám az Úr: »Menj, vásárolj magadnak egy len övet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!« 2 Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem. 3 Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: 4»Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!« 5 Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem. 6 Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!« 7 Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. 8 Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: 9»Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júdea büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. 10 Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható.”
(Jer. kve.)
Elolvastam háromszor is, és megpróbáltam „kiásni” emlékezetem mélyéről mindazt, amit az ószövetségi tanulmányaim során begyűjtöttem, meg amiket olvastam a több ezer évvel előtti emberek gondolatvilágáról, az akkor használt szavak/kifejezések dekódolásáról, s nem utolsó sorban arról, hogy a végtelen Tudás, Intelligencia, miként próbálta üzeneteit úgy megfogalmazni, sugalmazni, hogy az értelmezhető legyen egy nagyon egyszerű pásztornép számára is. Ennek ellenére csak-csak „kiakadtam” ezen az öv vásárláson, és az utasítások bonyolultságán. Szegény Jeremiás… (Vajon, nem ezt követően írta meg a siralmait?) Megvette. Derekára tette. Elkutyagolt az Eufrátesz folyóhoz. Honnan? Hány km járásra volt onnan? Elrejtette. Sok nap után ismét egy utasítás; vissza az Eufráteszhez! Ásd ki azt az övet! Kutyagolás… Kiásás. (Ó, szent Jeremiás!) Ámde, az öv szétrohadt állapotban került elő.
S csak mindezeket követően hangzott el az Úr dörgedelmes ítélete a gonosz, megátalkodott nép ellen. (Jeremiás visszakutyagolt, és kihirdette ezt a végzést. Azt, amely be is következett, akkor, és azóta is, végig, a történelem folyamán… Jahwe egybelátja a kronoszt, s így, látta a keresztet is…)
Mennyivel több, mennyivel egyszerűbb az új, s az örök szövetség! Nincs öv-sztori, kutyagolás, sok tekervényes jelkép, elhangzik:
13 Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. 14 Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját. (Efezus, 6. fej.)
Igen; „Csatoljátok derekatokra az igazság övét.” Pál rabbi volt, tehát ismerte tanulmányaiból Jeremiást. De ezt az ismeretét bőven felülírta a megtérése után megismert nyolc boldogság örömhíre. Pál nem kutyagolt el az Eufráteszhez vezető úton, mert egy hatalmas ESEMÉNY történt vele; személyes randevúja volt azzal, Aki „AZ” út, megtörtént a csoda; nem az ember ment el az úton, hanem az Út, - az egyetlen, az egyedül célba vezető Út - ment el Pálhoz…
ÉS PÁL AZÓTA HIRDETI NEKÜNK FOLYAMATOSAN, DE EGYSZERŰBBEN A SZENT ÜZENETET.
Barátaim! Kérjük el Jézustól azt az övet, de ne cipeljük sehová, hanem csatoljuk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése