Csatószegi Viktor
TŰNŐDÉS.
Az igazságosságról, és az irgalomról. III. (bef.) rész.
Az eddig leírtakból tán világosan kivehető, hogy az élet igazsága sok hangon szól, olyan, mint Dávid hárfája; 10 húron hangzott, és változatos, hol ezt, hol azt a hangot emeli ki. Ilyenek a jézusi példabeszédek is, ezekben én az alaphangokon túl, a felhangokat is észlelem. Aztán: nem mindig nyílik rá a szemünk, a fülünk, mert ha nincs csend belül, akkor csak egy bölcs szöveget olvasunk. A Biblia olvasása előtt, be kell mosakodnunk. Gondok, hírek, zaj - ki, Szentlélek, - be… Igen, mert különben ránk vonatkozik Jézus kijelentése: „Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak, és nem értenek.”
Az egész emberi társadalom, annak teljes berendezkedése a jogon, és az igazságosságon alapszik. De a magánéletben is jelen van, akkor is, ha ezt nem definiáljuk. A törések, szakadások ennek hiánya miatt keletkeznek minden viszonylatban; a politikában, a közélet egyéb területein , de a személyes életünk vonatkozásaiban is. Isten, a teremtésben hatalmas méltóságot adott az embernek; „alig tetted kisebbé az angyaloknál.” Van én-tudata, önreflexiója, egyedül az ember képes absztrahálni, az egyediből az általánosra következtetni. Ő nem „ott van” a térben, hanem „jelen van.” ( Éppen emiatt, a méltósága, az egyedisége, megismételhetetlensége miatt a legnagyobb bűn, minden totalitárius rendszer, elnyomás. Ez megnyomorítja az istenképiséget, vagyis: vét az igazságosság ellen.) Amikor tiszteletben tartjuk a másik ember személyességét, akkor azt a Valakit szolgáljuk, Aki őt alkotta, a létbe szólította. Az igazságosság tehát jó, tehát alap. DE: csak egy lépéssel menj tovább, és máris jéghideggé lesz… Az igazságosságban a REND kiteljesedését érezzük/tapasztaljuk, viszont, ha a jog nevében keményen kitart valamely követelése mellett, akkor abban a pillanatban nagyon ellenszenvessé válik. De most ássunk mélyebbre barátaim, és lássuk meg tisztán, hogy az EMBERI igazságosságnak mekkora torzulásai lehetnek. Az ebben megkeményedett „igazságos” szív, és értelem, vajon elfogadja-e, egyetért-e azzal, hogy a bűnös, a vétkező ember megtérjen, újjászülessen? Nem az-e az érzése, hogy az ilyen kivonja magát a REND, AZ IGAZSÁGOSSÁG ALÓL? Nem azt látja-e helyesnek, hogy az elesett, a bűnös megmaradna a pocsolyában, és viselné tetteinek jogi, és minden más, egyéb következményét? Még hogy ez a senki, ez a leprás, lerázza magáról a sarat, és a végén ugyan olyan lesz mint mi? Ez merénylet az igazság ellen!!! …….hát igen; merénylet. Az Isten merénylete. Mert - tudod, - az igazi megtérésben az ember valóban széttöri az igazságosság vastag korlátait, ui. itt TEREMTŐ KEZDÉS van, mégpedig Isten részéről, hiszen az Igéből tudjuk, hogy a bűnös a saját erejéből nem térhet meg! Mint ahogy a Dunában fuldokló sem húzhatja ki önmagát a partra. Az immanens, emberi logika szerint, a vétkezés után pecsét kerül a homlokra, sötétség, s halál következik. A kegyelem viszont áttöri, felülírja ezt a kódoltságot, sőt; az égben öröm van a megtérő miatt… („Nem az igazakért jöttem, hanem a bűnösökért.”) Érthető az eddigiek alapján, hogy az igazságosság szintjén élők számára valóságos botrány egy-egy megtérés, az eleve kiválasztott ember újjászületése. Sajnálatos, hogy a virtuális hagyma 2. rétegén élők számára: még nagyobb botrány… „és még EZ jár templomba???” Az igazságosság szemüvegén át látók abban a katasztrofális veszélyben vannak, hogy fölötte a teremtő kegyelem birodalma áll. Bizony; ezerszeres jaj annak az embernek, aki csak az igazságosságban akar élni! Az az igazságosság, amely csak önmagának, és önmagából él, saját magának gonosz ellenkezőjévé züllik.
És e ponton térek vissza a tékozló fiú bátyjához, s mindahhoz, amiket róla írtam az előző részben. Ebben a teljes megértésemről beszéltem, miután a premisszákat kifejtettem. Tettem mindezt, az empátia, és az IGAZSÁGOSSÁG alapján állva. Nézzük meg az én költött szövegem után, hogy annak az idősebbik testvérnek, annak a „hátrébb tett” fiúnak az életében mi volt a tétje annak az órának, amikor hazatért a mezőről, és nagy vigalom hangjait hallotta.
Az az óra sorsdöntő óra volt… A példabeszéd semmi továbbit nem mond róla, de azt tudom, hogy mindenre, az itteni, és az örök életére kiható döntés előtt állt. Ha a csupasz igazságosság mellett marad, sötét szakadékba zuhan, amely összezúzza lelke szabadságát, foglya lesz a bűneset óta tartó sátáni kódoltságnak. Minden azon múlik, hogy a szolgáktól kapott információ okozta mély sértődöttség, elkeseredettség iszapjában vergődve, MEGHALLOTTA-E apjának szavait, azokat /legalább később, a cunami lecsendesedését követően,/ beengedte-e a fülén jóval mélyebbre; a szívébe is? Meglátta, megérezte -e abból az ölelésből, ott, a kanyarban, hogy tulajdonképpen mi is a megbocsátás, a megtérés=hazatérés? Mert ha igen, akkor belépett a teremtő szabadságnak abba a régiójába, amely fényévekkel áll az igazságosság felett. Mert úgy van az barátaim, hogy csak addig apellálunk a jogainkra, és az igazságosságra, ameddig egy szentséges pillanatban meglátjuk, hogy KI Ő? Mihelyt Isten az Ő valóságában, IRGALMAS SZERETETÉBEN feltárja magát Szentlelke által, azonnal tárgytalanná válik minden hivatkozás az emberi igazságosságra, merthogy minden Istennel kezdődik, s Vele fejeződik be… Ő az alfa, és az ómega. Ő maga a Jézus Krisztusban közénk testesült IGAZSÁG. Azóta ismerjük ezt a szót; KEGYELEM. Azaz; IRGALOM.
A bűnnek hatalmas hullámverése van. Elszakít Istentől, és megszakítja emberi kapcsolataink jelentős részét is, hiszen ítélnek az igazságosság nevében, miközben emiatt ők is megsérülnek lelkileg. Mintha nem ismernénk a sugalmazott Igét, amely megíratott Jakab levelének 2. fej. 13. versében: „Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas!” Kísérthető létezők vagyunk, a sátán nem ment nyugdíjba… Lehet, hogy aki ma szilárdan áll, - holnap elbukik. Ezért fontos, és üdvös minden esetben arra gondolnunk, hogy ha nekem annyiszor megbocsátott Jézus, akkor ugyanazt kell cselekednem azzal a másikkal is. Nem lehetek a példabeszédbeli, szívtelen szolga!
AMI TOTÁLISAN MEGRENDÍTŐ; AZ ATYA SZÍVÉBEN ELŐRE MEGÍRT FORGATÓKÖNYV SZERINT, OTT, A GOLGOTÁN, PONTOSAN 3 ÓRAKOR, BETELJESEDETT A BŰNÖKÉRT KIJÁRÓ IGAZSÁGOSSÁG ÍTÉLETE ÚGY, HOGY UGYANABBAN A PILLANATBAN TELJESEDETT KI A VÉGTELEN IRGALOM IS…
(Minden tékozló fiú, és minden
hátrébb sorolt testvér számára is!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése