Csatószegi Viktor
TŰNŐDÉS A ZENÉRŐL.
Mostanában sok öröm ér; folyamatosan
kapom a You Tube tol a szebbnél szebb zenei videókat, a klasszikus zene
világhírű tolmácsolóinak - zenekarainak és szólistáinak - előadásában. De ezt az örömet még a kiváló,
legújabb technikával készült felvételek
is fokozzák. Szinte koncert terem lett az a szobám, ahol mindezeket hallgatom.
Hallgatom? Nem! Elmerülök benne, s hagyom, hogy a legbelsőbb
énemig áthasson, felemeljen, hagyom, hogy magával ragadjon... Ez maga a csoda!
Itt hadd álljak meg néhány mondat
erejéig, és hadd mondjak hálás köszönetet drága Szüleimnek, akik már tizenéves
koromban magukkal vittek a Zeneakadémiára, és bevezettek ebbe a csodába, sőt;
fogadtak mellém zongora tanárnőt is,
megadva ezzel a zenei alapokat.
Mondanám; én genetikailag kódolva vagyok a muzsikára, mégis inkább azt vallom,
hogy ezzel személyesen lettem megajándékozva, meggazdagítva. Igen, mert ezt nem lehet megtanulni alsó, közép, és felső fokon. Lehet tanulni
szolfézst, zeneelméletet és zenetörténetet, lehet elsajátítani valamely
hangszer technikai kezelését, de mindez nulla, ha nincs meg hozzá a ZENEI
KARIZMA! (khárisz=adomány, ajándék. Ergo: nem megtanulható, nem megvásárolható,
hanem - MEGKAPHATÓ...)
Mindezek után; mi a zene? Barátaim,
ha én ezt megtudnám válaszolni, nem
ember lennék, hanem minimum arkangyal... Könyvtárnyi anyag járja körül ezt a
kérdést, sokféle aspectusból vizsgálják, de kimeríteni képtelenség e témát. E
mostani "tűnődésem" nem más, mint egy újabb, szeletnyi hozzáadás ezekhez. Akkor
kezdett bennem igazán elmélyülni, aztán szárba szökkenni, amikor egy csendes éjszakai
órán meghallgattam egy Bach zongoraművet Heléné Grimaud előadásában, aki korunk
egyik legnagyobb pianistája, olyan, aki nem csupán előadja a művet, hanem
egylényegűvé válik eközben a szerzővel, s maga is muzsikává szublimálódik.
Karizmatikus...
.
Most megpróbálok közelíteni a címben
feltüntetett témához. - A tudományok világa két főcsoportra oszlik;
reáliákra, és humanióriákra. Az első csoportba tartozik pl. a természettudomány,
annak sok alfajával, a közgazdaságtan, s az összes műszaki tudomány. A másodikba,
- humán világ,- a bölcselet tudományok, pl. a
filozófia, pszichológia, nyelvészet, irodalom, teológia, klasszika filológia, történettudományok, stb.
DE MINDKETTŐ FELETT ÁLL
A ZENE, AMELY TÖBB, MINT TUDOMÁNY, NOHA VAN TUDOMÁNYOS, ELMÉLETI RÉSZE, DE AZ NEM MAGA „
A” ZENE!!!
Miért merem leírni, hogy felettük áll? Nos, azért, mert a fenti
két csoport bármelyikét értelemmel, racionális képességgel el lehet
sajátítani. Igazolásul vessünk egy pillantást a filozófiai gondolkodás
alfájára, fundamentumára, a logikára. Ennek - skolasztikus megközelítés szerint -
a szisztematikus gondolkodás
mintapéldánya a szillogizmus. Tézis,
-antitézis,- szintézis. Cáfolhatatlanul igaz! De; kőkemény, hideg racionalitás.
Az egész bölcselettörténet, a milétoszi, eleai, majd a platóni - arisztotelészi, - szókratészi alapoktól kezdve, Kant, Hegel, Bergson, Karl Jaspersig, ezen alapszik. (Csak
kiragadtam néhány nevet, nem bölcselettörténetet, írok...) A természettudományokról nem is szólva! Ez: magával a matériával, az anyaggal
való foglalkozás, az anyagi valóság
rendszerezése. A művészetek többi ága is szoros kapcsolatban áll az anyaggal,
pl. a képzőművészetek szerves egységet
képeznek vele, noha transzponálják esztétikai síkra, és próbálkoznak
- a jobbak...- ezen keresztül is rámutatni a szuper naturálisra. De mindkét főcsoport az immanentiából
ered, az értelem segítségével kutatja, s
foglalja rendszerbe azt.
LENTRŐL IRÁNYUL
FELFELÉ. ARRÓL SZÓL, AMIT A LÁTÁSSAL, TAPINTÁSSAL MEGRAGADHATUNK.
A ZENE PEDIG FENTRŐL IRÁNYUL LEFELÉ.
A HALLÁS SOKKAL SPIRITUÁLISABB ÉRZÉKSZERV, MINT A LÁTÁS. A ZENE ANYAGTALAN, SZELLEMI. (PNEUMA.) Ez akkor
is így van, ha tudjuk; anyagi eszközökkel gerjesztünk hanghullámokat.
De ami ekkor keletkezik, az túlmutat minden fizikai magyarázaton!!! Igen, mert az ihletett művész meghatározhatatlan, egyedi lelki tartománya dönti el a fizikai instrumentumok minden mozdulatát!
Köteteket lehetne írni a zene
hatásáról, az erre fogékony emberek
szívében, s egész életében. Ha az igazi zeneszerzőt ihletett, szintén karizmatikus előadók - zenekar, kamarazenekar, szólisták
- közvetítik felénk, akkor születik meg a
zene mintegy természetfeletti CSODÁJA... (Aki ült már koncert termekben,
s vetett néhány pillantást az ilyen előadók, és az ilyen hallgatók arcára,
az megérti, megtapasztalja, mi is az
átszellemülés élménye.)
Szent meggyőződésem, hogy amit az ember - ősidők
óta- nem tudott/tud szavakkal, de képzőművészeti
eszközökkel sem igazán kimondani önmagából, /még lírában sem,/ azt tökéletesen
kimondja-befogadja a zenével. Dallamba önti a kimondhatatlan, elrejtett ÉNT,
híd ember és ember között, a transzcendens, és immanens között. Felülről
sugárzik lefelé, az emberi jelenség felé.
Boldog, és igazán teljes ember, aki képes ezt befogadni, s általa
átszellemülni. A földről - a fény felé...
A zene fölött is van egy "tartomány", - eredője minden spiritualitásnak, így a zenének is, - de ennek kibontása messze meghaladná egy zenéről szóló tűnődés határait.
Végül; ide másolok egy gondolatot nemzetünk zenei óriása tollából, a fentiek megerősítése végett:
Kodály
Zoltán – művészetről, zenéről.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése