TŰNŐDÉS A KÖNYVEKRŐL.

Csatószegi Viktor

Most      - egy belső indításra, -      életem  egyik nagy öröméről  és  forrásáról, a  könyvekről  teszek személyes vallomást.  Életünk  legtöbb meghatározó  vonatkozásának  gyökerei  a gyermekkorra  vezethetők  vissza. Még  most  is tisztán  látom  emlékeimben  a  szüleim hatalmas, több szoba falait beborító, és több Lingel könyvtárszekrényt betöltő könyv-rengeteget.  Sok filozófus, és történelmi  könyveik mellett, Thomas Mann, Gulácsy Irén, Kuncz Aladár,  H.G. Wells, T. Wilder, Márai Sándor, Makkai Sándor, Lyn  Yu Tang, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Victor Hugó, Germanus Gyula, Passuth László, Proust, - és nem sorolom tovább. Sokszor láttam őket elmerülten olvasni, és hallottam ezekről beszélgetni. Hatéves koromban 1 hét alatt kiolvastam az "Óz, a csodák csodája" c. vaskos mesekönyvét... Igen, valahol itt kezdődött. Talán megmosolyogtató dolog, hogy mostanában szeretem "csak úgy" kinyitni valamelyik könyvtár szekrényemet, és egészen közel hajolva, beszippantani azt a csodálatos illatot, amely azokból kiárad. Nekem ez: a TUDÁS ILLATA. Hallani, hogy a Gutenberg galaxis ideje leáldozott, és hogy az elektronikus média, meg a világháló veszi át a helyét. Tömören reagálok erre; ennél nagyobb ostobaságot nehezen lehetne állítani! Nem vagyok ó-konzervatív, nagyon is kell az internet, igen szükséges, magam is gyakran használom. De: itt nem a vagy-vagy, hanem  az ÉS  alkalmazandó! Lehet-e  belemélyedve  pl. Thomas Mann 3 kötetes  "József és testvérei"  hatalmas trilógiáját  a képernyőn végigolvasni? Avagy egy művészettörténeti, zeneelméleti, filozófiai szakkönyvet??? Nos, aki nem élte meg azt az élményt, amikor az ember beül egy öblös, kényelmes fotelbe, felgyújtja az olvasólámpát, kinyitja  a könyvet, és  2 percen belül súlytalanná válik, elfelejti hogy hol van, ill. azon a helyszínen van, ahová  a könyv szerzője elviszi, nos; annak én hiába próbálom  ezt bizonygatni. Lehet, hogy a képi világ könnyen rabul ejt,    - gondolok itt a TV híres regényekből készített adaptációira,-     de nekem  senki ne ábrázolja  a helyszíneket  és az emberi  jellemeket, ezeket  ÉN  AKAROM  A  SZERZŐ  SZÖVEGÉBŐL  MAGAM  ELÉ  KÉPZELNI, ÉS  ÉRTELMEZNI!  Arról nem is szólva, hogy miképpen lehetséges pl. egy Márai regénynek azt a substanciális  jelentőségű részét megfilmesíteni, ahol 8-10 oldalon keresztül  SEMMI  cselekmény nincs, hanem a lélek legmélyén zajló, mélységesen mély folyamatokat ábrázolja  ez a karizmatikus író? Ezeket a részeket nemes egyszerűséggel kihagyja,    - kihagyni kényszerül -    a rendező, mert képileg ábrázolhatatlan. De  emiatt megcsonkul a mű, s a néző csak hiszi, hogy megismerte a regényt, s tán naivul még örül is, hogy másfél óra alatt jutott birtokába  annak a remekműnek, amelyet  csak több nap alatt lenne képes kiolvasni. Ó sacra simplicitas!... A könyv a szellem horizontjának végtelenre tágításával az igazi szabadságot nyújtja nekünk.(Kedvenc témám/gyakorlatom az etimológia. Véletlen egybeesés, hogy  a  latinban a líber=szabadság, /melléknév,/ a liber=könyv /főnév/ egybehangzóak. E két szó nem egymásból származik, mégis utal arra, hogy a tudatlanság kriptájából való kimenekülés  a szellemi világ tágas szabadságába, a könyvek az igazi eszközök.) A könyv meghívó az egyes szaktudományok világába, a világ minden lényeges, sok  ezer éven át kiérlelődött  ismeretek tárházába, nélkülözhetetlen instrumentum a  "sapientia vitae" =az életbölcsesség elsajátításához. Roppant nagy a felelőssége a szülőknek és a tanároknak, hogy a fiatalokkal megismertessék a könyvek csodálatos világát, s meg is szerettessék. Az, hogy megtanítsák őket megkülönböztetni az igazi értékeket hordozó könyvektől az olcsó, talmi, züllesztő giccstől, ponyvától. Mert alja giccs van zenében, képzőművészetekben, s az irodalomban is. A reklámok agresszívek, ott ugrálnak/vibrálnak az utcákon, a Tv - ben, s a neten is halálra bosszantanak pimasz tolakodásukkal, pl. amikor  rávetítik ezeket  az olvasni kívánt szövegre a weblapokon, s ott vibrálnak. A könyvek ezzel szemben végtelen tapintattal csak állnak a polcon csendben, s várják türelemmel; "vegyél kézbe, hadd ajándékozzalak meg igazi értékekkel, hadd gazdagítsalak, hadd tágítsam szellemi horizontodat a fény, a végtelen felé!" Végül: van egy Könyv, a könyvek Könyve. Neve a görög "Byblosz"=könyv többes száma; könyvek, könyvecskék. Ez már túlmutat a regényeken, a filozófián, az összes tudományokon, felette áll mindennek, ami emberi szó. Kedves barátom, aki  ráakadsz erre a szerény blogra, fejtsd meg, kutasd ki, hogyan hangzik a Byblos  többes száma görögül? S ha sikerült, okvetlenül szerezd meg egy példányát, s naponta olvass belőle  egy-egy részt. Ekkor, ezáltal lehetsz IGAZÁN SZABAD!!!  Nagybetűs, az  igazi, helyére került ember. Ezt kívánom neked szívből, ezen az éji órán.