MICSODA KÉRDÉS...

 Csatószegi Viktor

                                                             MICSODA   KÉRDÉS…..

 

„Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” ⁷„Uram   – válaszolta a beteg –  , nincs emberem, aki bevinne  a  tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már  más lép be előttem.” ⁸ Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult.”  (Jn. 5, 6-9.)

 

 ………ezt  kérdezni  egy sclerotikus  rokkanttól, aki 38 éve fekszik tehetetlenül ott, a gyógyulás lehetőségét nyújtó víztől, kéznyújtásnyira?  Tán azt fogja mondani, hogy „ne zavarj engem, igen jól érzem magam, remek a kilátás, oly megnyugtató hallgatni a szél verte hullámok csobbanását, gyönyörködni a vízi madarak reptében, és  látni a vidám fürdőzőket.” ?  Pedig, ez  ALAPVETŐ KÉRDÉS  kedves barátom! Ha beteg vagy, ugye  elmész orvoshoz, s ezzel máris kifejezésre juttattad, hogy szeretnél meggyógyulni, egészséges lenni. A legnagyobb  betegség oka nem a vitamin, hanem  a Jézus-hiány. Alattomos baj, a kór látens, elfedi ennek a világnak zaja, ál-örömei, és a roppant  bonyolult  történései. Csak annyit érzel, hogy nem vagy a helyeden, nem vagy kiegyensúlyozott, mosolyod  erőltetett, s gubanc  van  a gyomrodban…Aztán csendben melléd lép Jézus, és felteszi neked is ezt a kérdést. Ezt az ÉLET-HALÁL kérdést. Ő nem köt senkit  kötéllel magához, mindenkinek megadja  a szabad döntés jogát, persze; előre tudja a válaszunkat, amint  tudta  a tizenkettő elhívásakor, Bartimeus esetében, és amikor lehívta Lévit arról a vadfügefáról. S tudta a farizeusok, írástudók válaszait is. Felteszi tehát ennek a fekvő roncsnak is a Beteszda partján, és CSAKIS a további, esdeklő szavai után, a belőle felzokogó panasz után mondja ki a gyógyító igéit. Most nem  csinál sarat, amellyel megkenné  a beteg testet, még  a  kezét sem helyezi  feje fölé; elég a  Mester egyetlen mondata ahhoz, hogy ez az élet  egyenesbe jusson. Bizonyosan  tudom, hogy  amikor  János  azt írja: „azon  nyomban meggyógyult,”  akkor ott  nem  csupán  az  a  merevségbe torzult  test  gyógyult  meg, hanem  a  38  év  lázadásainak,  tán  keserűségéből Vezúvként  kitörő  káromlásainak, az  egészséges emberek  látványa  közben felgyülemlett  lázadásainak  bűneiből is felépült…  Ebben  a pillanatban villant be  Péter egy  csodás  válasza: „Uram, akkor  ne  csak a  lábaimat, hanem  a fejemet, és  a kezeimet is  mosd  meg!   Elég, ha  Jézus  csak  a  lábainkat,  ezeket  a  világ trágyadombjain taposókat mossa meg, elég, ha  semmilyen mozdulatot  nem  tesz, csak kimondja, hogy  fogjuk meg az  ágyainkat  és vigyük, amint  ugyanezt  mondta a tető megbontása után,  kötéllel  leeresztett bénának is. Csak mi, csak  a vallásosság, a kultusz  szintjén megrekedtek kapkodunk  eszközökhöz, köztes ál-megoldásokhoz, mert  fogyatékos  a  hitünk. Mert nem  hisszük,  hogy  a mellénk  lépő Logosz tiszta  akarata, egyetlen feloldó szava, ránk vetett  tekintete is bőven elegendő, hogy EGÉSZ- emberekké váljunk. De  ehhez igent kell felzokogni  a fenti  kérdésre, végig  kell  nézni  a  totálisan  sclerotikus  önmagunkon,  és  feléje kell tárnunk az  üres  tenyerünket… Nincs  öngyógyítás  barátom, és  ez a  világ  sem  tesz  egészségessé, ha Jézus  nélkül  élünk  a  javaival. Ő  „AZ”  élet  teljessége, mindenki  más  csak teremtmény, és  csakis általa lehet  szent.

Azt  olvasom  az  igeszakasz  végén;  „fölvette ágyát, és  ELINDULT.”  Nem   mondta, hogy  "visszafekszem még egy kicsit  pihengetni,  nézelődni,  élvezni  a  tudatot, hogy  ha  akarok, bármely  pillanatban  felugorhatok, és bemehetek  végre  én  is lubickolni  a  vízbe." Nem.  El-in-dult!!!  Tudod-e merre?  Arra,  ahol        - a 14. versből tudom, -     Jézussal  később  találkozott; a  templomba.  Oda, arra  a  helyre, ahol  megkapta  a  gyógyulása utáni életére  vonatkozó eligazítást, a  te, és  az én  számomra is  felírt receptet: „TÖBBÉ  NE  VÉTKEZZÉL!”  Többé. Tehát  38  évvel  azelőtt,  sokat  vétkezett… Ezt  mondta  a  megkövezésre  szánt, rajtakapott  asszonynak  is. Lévi sem volt  szent…  Drága  barátaim, e  szavak  örök érvényűek!   -   38  év, Jézus  odalép, fogta  az  ágyát, elment a  templomba, ismét  vele  találkozott, és  megtudta: realitás  a  bűn,  de  még  nagyobb  realitás  az  Isten irgalmas  szeretete. Ez  a szeretet győzött  ott,  a  Golgotán,  senki,  és  semmi  más.  Ebből  élünk.

Krisztus   melléd   lép  most, és   te  kiöntöd  neki  a  szívedet  úgy,  ahogy   senki  másnak  nem  lehet.  Ott hagyod a romhalmaz  énedet,  a  lázadásaidat  a  Beteszda  partján, leteszed  elé  a bűneidet,  és ezt  követően  ELINDULSZ.  Aztán  mehetsz  te  bármerre, Jézussal  fogsz  szembe  találkozni. De azért  menj  a  templomba,  oda,  ahol  leteheted a lelki  nyomorúságaidat, oda,  ahol  a Kenyérrel  táplálkozhatsz, oda,  ahol  felhangzik  az  Ő  örök  életet  adó  Szava. Ez a kétféle  találkozás csodája:  1./ Amikor  melléd  lép,  és  2./ amikor  küld  az  általa  kijelölt  szent helyre, amelynek  addig  van  szerepe, amíg  eljutunk  a  színről-színre  látásig.

 

                                   A   BÉNASÁGBÓL,  -   A   FÉNY   TELJESSÉGÉIG.

Így   legyen   a   te  életedben  is!