MICSODA KÉRDÉS...

 Csatószegi Viktor

                                                             MICSODA   KÉRDÉS…..

 

„Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” ⁷„Uram   – válaszolta a beteg –  , nincs emberem, aki bevinne  a  tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már  más lép be előttem.” ⁸ Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult.”  (Jn. 5, 6-9.)

 

 ………ezt  kérdezni  egy sclerotikus  rokkanttól, aki 38 éve fekszik tehetetlenül ott, a gyógyulás lehetőségét nyújtó víztől, kéznyújtásnyira?  Tán azt fogja mondani, hogy „ne zavarj engem, igen jól érzem magam, remek a kilátás, oly megnyugtató hallgatni a szél verte hullámok csobbanását, gyönyörködni a vízi madarak reptében, és  látni a vidám fürdőzőket.” ?  Pedig, ez  ALAPVETŐ KÉRDÉS  kedves barátom! Ha beteg vagy, ugye  elmész orvoshoz, s ezzel máris kifejezésre juttattad, hogy szeretnél meggyógyulni, egészséges lenni. A legnagyobb  betegség oka nem a vitamin, hanem  a Jézus-hiány. Alattomos baj, a kór látens, elfedi ennek a világnak zaja, ál-örömei, és a roppant  bonyolult  történései. Csak annyit érzel, hogy nem vagy a helyeden, nem vagy kiegyensúlyozott, mosolyod  erőltetett, s gubanc  van  a gyomrodban…Aztán csendben melléd lép Jézus, és felteszi neked is ezt a kérdést. Ezt az ÉLET-HALÁL kérdést. Ő nem köt senkit  kötéllel magához, mindenkinek megadja  a szabad döntés jogát, persze; előre tudja a válaszunkat, amint  tudta  a tizenkettő elhívásakor, Bartimeus esetében, és amikor lehívta Lévit arról a vadfügefáról. S tudta a farizeusok, írástudók válaszait is. Felteszi tehát ennek a fekvő roncsnak is a Beteszda partján, és CSAKIS a további, esdeklő szavai után, a belőle felzokogó panasz után mondja ki a gyógyító igéit. Most nem  csinál sarat, amellyel megkenné  a beteg testet, még  a  kezét sem helyezi  feje fölé; elég a  Mester egyetlen mondata ahhoz, hogy ez az élet  egyenesbe jusson. Bizonyosan  tudom, hogy  amikor  János  azt írja: „azon  nyomban meggyógyult,”  akkor ott  nem  csupán  az  a  merevségbe torzult  test  gyógyult  meg, hanem  a  38  év  lázadásainak,  tán  keserűségéből Vezúvként  kitörő  káromlásainak, az  egészséges emberek  látványa  közben felgyülemlett  lázadásainak  bűneiből is felépült…  Ebben  a pillanatban villant be  Péter egy  csodás  válasza: „Uram, akkor  ne  csak a  lábaimat, hanem  a fejemet, és  a kezeimet is  mosd  meg!   Elég, ha  Jézus  csak  a  lábainkat,  ezeket  a  világ trágyadombjain taposókat mossa meg, elég, ha  semmilyen mozdulatot  nem  tesz, csak kimondja, hogy  fogjuk meg az  ágyainkat  és vigyük, amint  ugyanezt  mondta a tető megbontása után,  kötéllel  leeresztett bénának is. Csak mi, csak  a vallásosság, a kultusz  szintjén megrekedtek kapkodunk  eszközökhöz, köztes ál-megoldásokhoz, mert  fogyatékos  a  hitünk. Mert nem  hisszük,  hogy  a mellénk  lépő Logosz tiszta  akarata, egyetlen feloldó szava, ránk vetett  tekintete is bőven elegendő, hogy EGÉSZ- emberekké váljunk. De  ehhez igent kell felzokogni  a fenti  kérdésre, végig  kell  nézni  a  totálisan  sclerotikus  önmagunkon,  és  feléje kell tárnunk az  üres  tenyerünket… Nincs  öngyógyítás  barátom, és  ez a  világ  sem  tesz  egészségessé, ha Jézus  nélkül  élünk  a  javaival. Ő  „AZ”  élet  teljessége, mindenki  más  csak teremtmény, és  csakis általa lehet  szent.

Azt  olvasom  az  igeszakasz  végén;  „fölvette ágyát, és  ELINDULT.”  Nem   mondta, hogy  "visszafekszem még egy kicsit  pihengetni,  nézelődni,  élvezni  a  tudatot, hogy  ha  akarok, bármely  pillanatban  felugorhatok, és bemehetek  végre  én  is lubickolni  a  vízbe." Nem.  El-in-dult!!!  Tudod-e merre?  Arra,  ahol        - a 14. versből tudom, -     Jézussal  később  találkozott; a  templomba.  Oda, arra  a  helyre, ahol  megkapta  a  gyógyulása utáni életére  vonatkozó eligazítást, a  te, és  az én  számomra is  felírt receptet: „TÖBBÉ  NE  VÉTKEZZÉL!”  Többé. Tehát  38  évvel  azelőtt,  sokat  vétkezett… Ezt  mondta  a  megkövezésre  szánt, rajtakapott  asszonynak  is. Lévi sem volt  szent…  Drága  barátaim, e  szavak  örök érvényűek!   -   38  év, Jézus  odalép, fogta  az  ágyát, elment a  templomba, ismét  vele  találkozott, és  megtudta: realitás  a  bűn,  de  még  nagyobb  realitás  az  Isten irgalmas  szeretete. Ez  a szeretet győzött  ott,  a  Golgotán,  senki,  és  semmi  más.  Ebből  élünk.

Krisztus   melléd   lép  most, és   te  kiöntöd  neki  a  szívedet  úgy,  ahogy   senki  másnak  nem  lehet.  Ott hagyod a romhalmaz  énedet,  a  lázadásaidat  a  Beteszda  partján, leteszed  elé  a bűneidet,  és ezt  követően  ELINDULSZ.  Aztán  mehetsz  te  bármerre, Jézussal  fogsz  szembe  találkozni. De azért  menj  a  templomba,  oda,  ahol  leteheted a lelki  nyomorúságaidat, oda,  ahol  a Kenyérrel  táplálkozhatsz, oda,  ahol  felhangzik  az  Ő  örök  életet  adó  Szava. Ez a kétféle  találkozás csodája:  1./ Amikor  melléd  lép,  és  2./ amikor  küld  az  általa  kijelölt  szent helyre, amelynek  addig  van  szerepe, amíg  eljutunk  a  színről-színre  látásig.

 

                                   A   BÉNASÁGBÓL,  -   A   FÉNY   TELJESSÉGÉIG.

Így   legyen   a   te  életedben  is! 

TÖLTSÉTEK MEG A KORSÓKAT VÍZZEL!

 Csatószegi Viktor

 

 

                                        TÖLTSÉTEK  MEG  A  KORSÓKAT  VÍZZEL!

                                                                                                                      (Jn. 2, 7.)

 

Közismert jelenet: Jézus Kánában hivatalos egy menyegzőre, és részt vesz azon, édesanyjával együtt. Jó a hangulat, s biztos vagyok abban, hogy Ő is oldottan, az ünnepi hangulathoz illeszkedve, vidáman beszélgetett a mellette ülőkkel. Aztán  jött a  blama; elfogyott a bor, pedig  annak illő mindvégig kitartani.  Egy  kissé  különös  dialógust  követően hangzik el a címben olvasható felszólítás  Jézus szájából,  a  felszolgálók felé. Hat  db.  kőkorsóról  van  itt  szó,  amelyek  a  zsidó  tisztálkodási  szabályok  betartásához  kellettek, ui. minden étkezés előtt  rituális  kézmosás  volt kötelező.  

Ha  az  összes  helyet fel akarnám sorolni, amelyek a Bibliában valamilyen kapcsolatban a vízről szólnak, akkor bizony több oldal telne be. Itt most csak kettőt említek;  1./  Nikodémusnak ezt mondta  azon a csodálatos, olajfa illatú éjszakán:

Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. ⁶ Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.

2./ Jákob kútjánál,  a  KORSÓIT  CIPELŐ szamariai  asszonnyal beszél. „Ha valaki abból a vízből  iszik amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé.”   (Mind a két ev. szakaszról írtam már, bőven kifejtve ezeket.)  Nem  véletlen, hogy  mindhárom  eseményt  a  szeretett tanítvány jegyezte fel…

Ha Jézus valamit cselekszik, annak mindig hatalmas minőségi emelkedés a vonzata. Igen; az ember munkája által termesztett szőlő, s az emberi gondoskodás eredőjeként érlelt bor foka és aromája, soha nem éri el az Isten egyetlen teremtő szava által  az  asztalunkra  tett, vízből  borrá változtatottét! Éppen  emiatt  a  végtelen hatalom  miatt, a  vízből-bor miatt,  előttem egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy amikor Jézus ott, a cönákulumban  kimondta a bor felett: „EZ AZ ÉN VÉREM,”  akkor  e  szavak betű  szerinti  pontossággal  megvalósultak.  Az  accidentáliák  /szín, ízlelés/  maradtak,  de  a substantia,  a  LÉNYEGE  átváltozott.  Ezt  a  drága  eseményt  követte  az  olajfák alatti  vérrel verejtékezés, és  másnap du. 3 órakor pedig szentséges vérének kiontása az utolsó cseppig.  Ennek az elővételezése  volt  az  utolsó  vacsora  misztériuma.  Az  a vacsora, amelyen  elhangzott egy parancsba  adott  végrendelet: „Ezt cselekedjétek!”  Ekkor tizenketten ültek körülötte, nekik szólt az a mondat, és ezt adták tovább kézfeltétellel, (felszenteléssel) és ez adatik tovább megszakítás nélküli láncolattal,  immár 2000 éve… Így vagyunk mi hivatalosak arra a szent lakomára, amelynek előképe volt az a kánai.

Az  a  borból  lett  vér   az  egyetlen  ital,  amelyet  előre  megígért  a  Jákob  kútjánál.   Ott  IGE hangzott  fel,  a  Golgotán  pedig  VÉR  ömlött  ki.  E  kettőtől  pusztul   el  végleg  a  sátán,  és  e kettőnek   köszönhetik  a  meghívottak         - akiknek fül adatott  a hallásra, -         hogy  ebben részesülve,  soha többé  nem szomjaznak  meg.

 

 ROHANJ  BARÁTOM,  ÉS   NYISD  KI  A  LELKI  POSTALÁDÁDAT,  BENNE  VAN-E  MÁR  A  DÍSZES  MEGHÍVÓ  NEVEDRE  SZÓLÓAN,  ARRA  A  KÁNAI  ESKÜVŐRE?

 DE   AZ  ANNÁL   IS   FÉNYÉVNYIVEL  TÖBBRE;  AHHOZ  AZ  ASZTALHOZ,  AMELYEN  A  BORBÓL  AZ  ÖRÖK  ISTEN=JÉZUS  KRISZTUS,  ÉRTED   IS  KIONTOTT   TESTÉT-VÉRÉT  KÍNÁLJÁK  FEL   SZÁMODRA.    IGE,   EUCHARISTIA.    A   MINDEN…

ELREJTETTED. II. rész.

 Csatószegi Viktor

 

 

                                                    ELREJTETTED.  II. rész.

                                      ( Deus absconditus = a rejtőzködő Isten.)

 

Az  első  rész  végén rámutattam,  melyik  út  az,  amelyik  nem  működik  Isten  megismerése irányában.  Az  egyetemes  vallástörténet  (amely segédtudománya  a  teológiának,  és  felöleli  a Kinyilatkoztatás előtti évezredek vallásainak kutatását is,) kimutatja, hogy az ember, létének kezdete óta keresi annak okát, célját, és mindenekelőtt: létrehozóját. Őt, Akinek a nevét sem tudta, de bizonyossága volt létezéséről. Megpróbálta kifürkészni a természet rendjében, később pedig értelmének logikai következtetéseivel. Tudjuk; vannak filozófiai istenérvek is. Definíciók sorozata tanúskodik arról, miként is próbálja az ember meghatározni; ki, s milyen az Isten? Akinek volt már lehetősége bejutni egy-egy szerzetesrend hatalmas könyvtárába, olyanokba, amelyeknek felső polcait csak magas létrák segítségével lehet elérni, az megtapasztalta, hogy a régmúlt időktől kezdve, hány tudós kereste, kutatta Őt a természetes emberi értelem fényénél. No, ez az, amiről állítottam: nem működik.  Ide írom textusunk utolsó versét mégegyszer, mert ez a 27. vers a  „punctum saliens,” koronája  az előzőekben tárgyaltaknak.

    „ATYÁM  MINDENT  ÁTADOTT  NEKEM,  ÉS  SENKI  SEM  ISMERI  A  FIÚT,  CSAK  AZ

     ATYA,  S  AZ  ATYÁT  SEM  ISMERI  SENKI,  CSAK  A  FIÚ,  ÉS   AZ,  AKINEK  A   FIÚ

     KINYILATKOZTATJA.”

…És  az,  AKINEK  a  Fiú  („Isten az Istentől,”)  kinyilatkoztatja…

                                                         CSEND.

Ha most  te is éreztél valami kimondhatatlan belső érintést, akkor ne légy rest fellapozni az Efezusi levél  2.  fej. 8. versét, s ezzel zárd le a csendedet.

Itt, ennél a 27. versnél válik ketté, s képződik  a már említett betonnál  is  keményebb határvonal, válik szinte  tapinthatóvá  a  kétféle ismeret/tudás közötti különbség,  az, amelyet a héber a „jada,” a görög pedig a „ginooszkó” szavakkal jelöl.  Pál apostol, akit az Úr kiválasztott arra, hogy közvetlenül avassa be a rejtett titkaiba, mindvégig a „jada” talaján állva hirdette a Fiút, de birtokolta a ginooszkó, tehát az emberi tudás, a bölcselet értékeit is. Méltó párja ebben Szt. János apostol, a IV. Evangélium, a három levele, és az Apokalipszis szerzője. Jada=a MEGTAPASZTALT ISMERET.

Isten nem öncélú titkolózásból megismerhetetlen, hanem azért, mert a végtelen szellemi valóságot a véges emberi értelem képtelen befogadni. Fizikai érzékszervekkel, racionális megközelítéssel lehetetlen kísérlet megragadni a magasan felette álló abszolút Létet, amint egy olcsó, középhullámú adás vételére alkalmas zsebrádióval nem lehet fogni az URH adásokat, és egy autóval nem lehet légi közlekedésben részt venni.  Ó, ha csak egyszer is bevillanna, úgy igazán, hogy mi a végtelen… A dogmatika is csak körüldadogni tudja ezt a misztériumot az „istentan” traktátusában. De ha egyszer mégis sikerülne valakinek definiálni teoretikus szinten az Istent,     - csak hipotézisként írom ezt, -    akkor  sem jutna be az Ő „véráramába,” a  vele való  kegyelmi közösségébe ezen az úton. Lássuk hát be; porszemek vagyunk!  Egy kedves legenda maradt fenn Szt. Ágostonról, a cél érdekében megosztom: Megtérése  után,  sokat töprengett  a  Szentháromság misztériumán, de sehogyan nem jutott előbbre. Egyszer kiment sétálni a tengerpartra, és séta közben is a megoldáson gondolkodott. Eközben meglátott egy 5-6 év körüli kisfiút, aki kanállal lapátolta a tenger vizét a játék vödrébe. „Mit csinálsz kisfiam?”  „Bele lapátolom a tengert a vödrömbe.”  „Ne próbálkozz ezzel, mert ez lehetetlen, nem látod, hogy milyen mérhetetlenül sok az a víz?”  „De látom. S azt is tudom, hogy én előbb lapátolom át a tengert a kis vödrömbe, mint hogy te megértsd azt, amin oly régen töprengsz.” S hirtelen eltűnt szeme elől a kisfiú…

Az  Atyát  teljességében, mélységében/magasságában csakis a Fiú ismerheti, és így van ez fordítva is. Itt egy rejtett utalást érzek Jézus isteni mivoltára, minthogy az Isten egyik Személyét, csak a másik isteni Személy ismerheti, a szeretet-kapcsolat áramkörének élő közösségében.

„Minden hatalom nekem adatott.” jelentette ki Jézus. Ebből következik, hogy az Ő döntésén múlik, kivel osztja meg ismeretének egy részét. Igen, csak egy részét, mert e földön élve, csak a hitben jutunk ehhez az ismerethez, a teljesség a színről-színre látásban adatik meg. Jelenleg töredékes, rész szerint való minden ismeretünk, még az emberi tudományok területét sem látjuk át egészben, hanem annak is csak egy-egy szegmensét. A körülöttünk kavargó történések összefüggéseire sem vagyunk képesek rálátni, csupán egy kis részét érzékeljük, de azt is szubjektíven.

Jézus ma is itt él köztünk, körüljár, és akiket hívni akar, akiket öröktől fogva kiválasztott, azokra rátekint…  Megszólít  mint  Lévit,  mint  Simont,  mint  a  Zebedeus fiakat, az írott, és hirdetett Igéje által,  de  MINDEZEK FELETT: a Szentlélek belső érintése, a KEGYELEM által. Nem a hatalmas tudás, a tökéletesen megélt, hibátlan élet a feltétele  ennek a  hívásnak, ezt  a hívást, ezt  a megtapasztalt élményt  nem lehet kiérdemelni. Egyet tehetünk:  leülünk  az  életünk  országútjának  árokpartjára Bartimeusként,  s  tudjuk;  arra  fog  eljönni. Aztán  könyörögve  kiáltunk  feléje, kinyújtjuk  üres tenyerünket.  Ő  meghallja  ezt  a  kiáltást,  és  megnyitja  LÁTÁSRA, a vak  szemeinket… 

 

                                     ENNÉL  PEDIG   NINCS   TÖBB !!!

ELREJTETTED l. RÉSZ.

 Csatószegi Viktor

 

 

                                              ELREJTETTED.    I. rész.

                                         (Bizony, mind a mai napig…)

 

Azt az  evangéliumi szakaszt, amelyről most írnom kell, én nagy, sőt; hatalmas betűkkel kifüggeszteném minden templom bejáratára, és sokszorosítanám, hogy ezreknek lehessen szétosztani. Igen, mert ebben benne van Isten Lelke (Pneuma) működésének leírása, csodálatos stílusa. Ez  a három vers pontot  tesz  minden  kegyelemtani  vitára,  és  reflektor  fénnyel  világít  rá  a virtuális hagyma első, és harmadik rétegén élők nézeteinek éles különbségére.  Amikor  elém  került,  ismételten  rádöbbentem,  hogy a  Biblia  kimeríthetetlen,  ui. tán századszor  olvastam, de MOST jelentette ki nekem önmagát az Ige, úgy igazán… Ha valamitől,  akkor ettől a három verstől meg kell rendülni, és szélesre tárt karokkal dicsőíteni az Urat. Valóban  túl  mutat  minden emberi logikán!

 

Máté Ev. 11, 25-27.

ABBAN AZ  IDŐBEN JÉZUS EZEKET  MONDTA:  „DICSŐÍTELEK ATYÁM, ÉG, ÉS FÖLD URA, HOGY AZ OKOSAK, ÉS BÖLCSEK ELŐL ELREJTETTED EZEKET, ÉS A KICSINYEKNEK KINYILATKOZTATTAD.  IGEN ATYÁM,   ÍGY  TETSZETT NEKED.  ATYÁM MINDENT ÁTADOTT  NEKEM, ÉS  SENKI SEM  ISMERI A  FIÚT, CSAK  AZ  ATYA,  S  AZ ATYÁT  SEM  ISMERI  SENKI,  CSAK  A  FIÚ,  ÉS  AZ,  AKINEK  A  FIÚ KINYILATKOZTATJA.” 

 

Több írásomban tárgyaltam már arról az éles, a betonnál is keményebb határvonalról, amely elválasztja a természetfeletti létrendet, annak  lét-elvét, ennek az  immanens  világnak a struktúrájától, működési  felépítésétől. Itt,  az  emberi társadalomban  a  tudományok,  /specifikumaik szerinti megosztásban,/ és a műszaki,  gazdasági élet rendszereinek  keretében működik az élet évezredek óta.  Itt MINDEN  megismerhető,  minden  megtanulható, és a természetes fejlődés törvényszerűségei szerint, hatalmas ívű távlatok bontakoznak ki, ámuló szemeink előtt. A kutatás/fejlesztés eredményeinek átültetése a gazdasági/kereskedelmi szférába, szinte teljesen átalakította, s alakítja folyamatosan az emberi életet, de  magát, az emberi gondolkodást is.  A psziché, (anima) és a pragmatikus élet kölcsönhatásban állnak, és ennek a bonyolult folyamatnak minden láncszemét, minden „centiméterét” képesek feltérképezni az erre felkészített tudósok, filozófusok, szociológusok. Tehát; itt TUDNI, ÉS AKARNI KELL, NO, MEG ERŐS KITARTÁS, KÜZDŐ  KÉPESSÉG.  A  LEGFŐBB NORMA: AZ EMBER, S AZ EMBER ÁLTAL KREÁLT JOGRENDSZER, NO, MEG AZ ÖT  ÉRZÉKSZERVÜNKKEL MEGRAGADHATÓ ANYAGI  VALÓSÁG. Azt pedig, hogy ki, s milyen mértékben részesül ennek az egyre jobban accelerálódó folyamatnak a kulturális, és materiális hozamából,  azt egyrészt a saját képességei       - szellemi, és fizikai adottságai, -      másrészt  pedig az a  társadalmi-ideológiai keret szabja meg, amelybe bele születik, szocializálódik. Ezek természetesen, folyvást változnak, s e változásokkal együtt változik a horizont, a szituációs etika, és minden következő generáció.  Summa: TUDJ,  AKARJ, DÖNTS, JELÖLD KI  A  TE  CÉLODAT, ÉS  AZT  KEMÉNY  ERŐVEL  ÉRD  EL!

 

Mindezzel szemben a transzcendens  létrend  no, ezt  itt, és azonnal abba kell hagynom….  Szóval: Jézus egy totálisan más utat nyitott meg, az Ő küldetése nem más, mint az, hogy KISZABADÍTSON a fenti kategóriákból, nem felforgatva és megszüntetve azokat, hanem rámutatva egy végtelenül magasabb  valóságra, mégpedig a  KEGYELEM, A HIT  INGYEN, KIVÁLASZTÁS  ALAPJÁN TÖRTÉNŐ AJÁNDÉKÁRA,  AMELYNEK  FORRÁSA,  ÉS  EGYBEN  VÉGSŐ  CÉLJA; ISTEN.

  „ …az okosak és bölcsek elől elrejtetted ezeket…”  Az önmagunkból, s önmagunktól kitermelt okosság,  az, amelyet e világ fiai alfának, és ómegának tartanak, az a bölcsesség, amely ennek a világnak az ösvényein segít jól eligazodni, és kiváló életművésszé alakítani e színpadi deszkákon… Aki valójában  ismeri, és  elmélyülten tanulmányozta  a filozófia történetét, és az ebből kisarjadó ideológiák  láncolatát,  az tudja,  miről írok. Hogy KIKRŐL  írok…   Nos;  ezek elől  lett „elrejtve”  – mi lett elrejtve???  hát: „EZEK” lettek elrejtve, drága barátom! Ezek, amelyekről 3 éven át beszéltem, tettem, mondtam el sorozatban a példabeszédeimet, s végül; amiért feláldoztam önmagamat érted, te  „kicsi,”  te  senki, te bűnbánó-bűnös… Miért nézel értetlenül? Nem megmondtam, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be az országomba? Olyan édesen naivak? NEEEEEM!!!!  Olyan  őszintén,  üres kezüket  kinyújtva  elfogadóak, teljes bizalommal  önmagukat átadóak, mint  akik beléjük kódoltan tudják,/érzik, hogy  semmijük sincs, s ezért MINDENT     - CSAK ÚGY -      MEGKAPNAK… 

 

Hasogassuk csak tovább ezt a csodát, ezt az Ige szakaszt. Legszívesebben ezt a címet adnám neki: „Ignoramus, et ignorabimus.” = Nem tudjuk, és nem is fogjuk tudni. (Reymont)  Itt  beugrik  N. Cusanus:  „De docta ignorantia”=A tudós tudatlanságról. Hozzáteszem; önmagunktól. SOHA!  Mármint,  hogy  ki  az Atya, és ki a Fiú. Ezrek  rohannak  el  melletted a  Körúton, a Váci utcában, szállnak  ki /be a metrón,  közöttük  tudósok, feltalálók, művészek, közemberek, és celebek, suhannak a  Mercédeszekben, Alfa Rómeókban,  --  és  fo-gal-muk sincs  arról, ki az  Atya, és ki  a Fiú. Nyakig belefúródtak a bölcsességükbe, a munkakörükbe, az érzelmi szféráikba,  (széljárás…) a pénztárcájukba, és  egyéb  spekulációikba. Aztán egyszercsak rájönnek, hogy utána kéne járni, kik is Ők,  venni róluk szóló könyveket, hallgatni előadásokat  vallástörténészektől, vallásbölcselőktől, tehát meg  kéne tanulni,  ki  az  Atya, s  ki  a  Fiú…  No,  ez  az,  ami  NEM  MŰKÖDIK! 

 

Akkor,   hogyan  „működik” ???

 

Erről  szeretnék  írni  legközelebb,  s  ha  érdekel,  akkor  kattints  ide.   - Várlak.

ÚJRA, ÉS ÚJRA...

 Csatószegi Viktor

                                                       ÚJRA,  ÉS  ÚJRA...

 
A minap, a Zsolozsma reggeli dicséretében, a Római levél 6, 11. ben ezt üzeni  az Úr,  postásán,  Pálon keresztül nekünk:  „ Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy MEGHALTATOK a bűnnek, de éltek az Istennek…”  Kőkemény, belénk hasító mondat. Nem azt mondja, hogy igyekezzetek távol tartani magatokat a bűntől, hogy kerüljétek a sátán csapdáját, - nem!  Legyetek olyan érzéketlenek, sicut cadaver, mint egy holttest. De hát ki, melyik ember tud ilyen lenni? A zsoltáros szerint „már anyám is vétekben fogant engem.” Aztán tettünk erre pár lapát parazsat magunk is…  Állítom; nincs tiszta szívű ember, csakis  MEGTISZTÍTOTT  szívű létezik. Genetikailag vagyunk kódolva az Úr elleni engedetlenségre, értelmünk, tudatunk egy pillanat alatt képes beszűkülni, hiába a sok hitbéli tudás, ismeret, hiába az erős fogadkozás, az ó-emberünk bennünk él, látensen mindig a szívünk mélyében lappang. Az apostol is erre panaszkodik, amikor így sikolt fel: „látom a jót, próbálkozom is,  TAMEN,= MÉGIS a rosszat követem.” Aztán Péter, akit kősziklának nevezett Jézus, háromszor tagadja meg Őt. Az Apostolok Cselekedeteiben ott szerepel Ananiás, és Szafíra, a két „sikkasztó”…  Már az első századokban jelentkeznek a korai eretnekségek, ami nem más, mint az Úr tanításával, ill. annak hiteles letéteményesével szembeni engedetlenség, és superbia, De nem különbek az egyháztörténelem folyamán megjelenő hit, és szeretet nélküli pásztorok/főpásztorok =BÉRESEK  botrányai,  - a mai napig. Olyan bűnökkel is, amelyekről azt mondta Krisztus; „Jobb lenne annak az embernek, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélységébe merítenék.” Azoknak, akiknek világító, magasra helyezett gyertyának kéne lenniük, lettek a lelki lepra, ragály terjesztői.  Kémlelem a látóhatárt: „kiáradt a bűn…..”  Kinyitom a tv-t, belenézek a net kféle portáljaiba; sötétség, rettenet, botrány, sikkasztásoktól, a gyilkosságokig, a bűn-skála minden fokozata. De ne nézzek KÖRÜL, hanem nézzek BEFELÉ, önmagamba. Tekintsek vissza a saját életemre a Szent Szellem reflektor fényében. Mennyi engedetlenség, mennyi lázadás Isten ellen, amikor egy-egy összeomlás tört rám…  Önmagam alkotta törvények, utak… Sátáni skizofrénia? Kettős látás???   Magam határozhatom meg a normatívákat? Hatalmas erőt képvisel az „e világ fejedelme,” hihetetlen ravaszsággal tudja lépre csalni azokat is, akik pedig őszintén akarják szeretni, és követni az Urat.  Video meliora, proboque… TAMEN, deteriora sequor= Látom a jót, próbálkozom is,  MÉGIS  a  rosszat  követem.

                       MIRŐL   BESZÉLSZ   TE    PÁL???    MEGHALNI   A   BŰNNEK??

           
Hová tetted a  józan  realitás érzékedet? Ja? Persze,  persze. Te csak tolmács vagy… Annak a tolmácsa, aki ezt mondta: „legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!”  Aztán a Péter első levelében, az 1, 15-16. versekben is. Aki pedig ezt parancsolja, „tudja, mi lakik az emberben.” Ő olyas mit nem követel, ami lehetetlen!  A mi erőnkkel, adottságainkkal –lehetetlen! Éppen ezért Ő nem is ezekre építve teszi a mércét ennyire magasra, hanem a saját irgalmas szeretetére. A KEGYELEMRE, amelyet Jézus Krisztusban ígért, és adott meg nekünk. A nyomorúságaink, eleséseink adós levelét saját testében szegezte fel a keresztre, és adta meg a helyettes elégtételt a bűnök végtelen sokaságáért.  Ha hittel tekintünk fel Arra, aki az utolsó cseppig kiontotta elégtételül a vérét, ha őszintén fáj minden lázadásunk, bukásunk, ha  a bánatunkat követően őszintén megvalljuk=odatesszük a golgotai kereszt alá, akkor megigazult, megtisztított szívű, újjászületett emberekké leszünk. Jézusért az Atya „háta mögé dobja” minden bűnünket, a régi énünket, és tiszta lapot ad a kezünkbe. De még van tovább is!  Naponta táplál, s belülről alakít át Igéjével, erőt ad szent Kenyerével, az Eucharisztiával. Nos; így, ezzel a fegyverzettel ellátva, már képesek leszünk  MEGHALNI  A  BŰNNEK!!!  Sicut cadaver... Mégis tudtad  te  Pál, hogy mit írsz!
…és mivelhogy csak „egyedül ellened vétkeztünk Urunk,”  s mivelhogy  Te irgalmasan  eltörölted vétkeinket,  „NINCS  ÍTÉLET  AZOK  ELLEN,  AKIK  KRISZTUSBAN  ÉLNEK.”   Misterium fidei…

Akik  pedig mégis ítélkeznek, azoknak  valójában fogalmuk sincs Isten kegyelmi rendjéről, s önmagukat a templomi farizeus szintjére alacsonyítják. Imádkozzunk értük, hogy szemük rányíljon, mit is jelent az, hogy:

 

                             „MEGMOSTÁK  MAGUKAT  A  BÁRÁNY  VÉRÉBEN.”  

KÉT PRÓZAI KÖZLEMÉNYEM.

Csatószegi Viktor

                                         KÉT  PRÓZAI  KÖZLEMÉNYEM.

1./   2011-ben kezdtem el ezen a fórumon közzétenni gondolataimat,  90%-ban  filozófiai, teológiai, és lelkiségi témakörökben. Rövid ideig "győző szegi" néven,  (amely logikus is volt, hiszen a Győző=a latin Viktorral, a szegi pedig 2. fele a hivatalos nevemnek.) Később azonban úgy éreztem, hogy vállalnom kell a teljes nevemet, hiszen semmi olyat  nem írtam/írok, ami miatt ezt nem tehetném. Ebből adódik tehát, hogy két oldalon találhatók meg az írásaim, és ez okozhat némi technikai nehézséget azoknak, akik eddig rákattintottak a "győző szegi" oldalra, de nem tudják, hogy létezik ez az oldal is, amelyen e sorokat írom. Talán megtalálják a módját annak, miként tehetik ezt meg.

2./  Velem azonos néven található a neten, egy taxis cég tulajdonosáé. Jelezni kívánom, hogy nekem ezzel semmiféle kapcsolatom, viszonyulásom nincs, még a környékén sem szoktam járni annak a vállalkozásnak megadott címén. ( Amennyiben én bármilyen vállalkozásnak/cégnek a tulajdonosa lennék, az  max. két hónapon belül tönkremenne, s felszámolnák...  Az a valóság, hogy én egy gazdasági, és műszaki analfabéta vagyok.)  Reáliák - humaniórák;  két, külön világ, mindkettőre szüksége van az emberiségnek.

MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT.

 Csatószegi Viktor

                                        MINDEN  EGÉSZ  ELTÖRÖTT.

                                   ( A  lét, és  a létezés  discrepantiája... )

Előre  kell  bocsátanom,  hogy  nem  jellemző rám  a  schopenhaueri  pesszimizmus, de  megadatott nekem az éles szemmel  való körültekintés  ebben a világban. Az  alábbi  gondolataimnak  részben személyes,  részben  pedig  közvetett  tapasztalatok  képezik  alapját. Ennek  az  életérzésnek  már  a Prédikátor  Könyvében  megtaláljuk a nyomát, amikor így szól: "Vanitatum vanitas."  De most inkább szűkítem  vizsgálódásom körét,  és azt  próbálom kimutatni, hogy a jó, és a rossz, egyszerre  van jelen a teremtett világban, a természet minden  szegmensében, de  legfőképp; bennünk, emberekben, ahonnan ez a rontás kihatott  az  előbbire.  Hasadás,  a  legbelső  gyökérzettől  kiindulóan.

 Esik az eső. Nagyon kell, felüdülnek a növények, állatok, fejlődik a termés. Esik az eső. Árvíz, otthonok, városok/falvak kerülnek víz alá, sok ember életét veszti.
Süt a nap. Érik a gyümölcs, simogat a melege, vízpartokon üdül a sok felnőtt és gyerek, kacagás, feltöltődés. Süt a nap, fuldoklik a városok lakója a 35 fokos, párás  melegben, szenved a szántóföldön dolgozó gazda, a vasúti síneket krampácsoló munkás, és sokfelé dühöngnek az erdőtüzek.
Esik a hó, képeslapok érzelmes hangulata, hóembereket építő, boldogan visongó kicsinyek, elégedett parasztgazda, hiszen ez a hóréteg védi a földben szunnyadó vetőmagokat. Esik a hó, elakad a közlekedés mindenütt, a szülni készülő kismama, és az infarktusos beteg nem tud eljutni a kórházba. Beszakad  sok  ház teteje a hatalmas  súly alatt, több ember  meghal.
No, és mit látunk önmagunkban, s másokban? AZ  ÖSSZES  EMBERI  KORRELÁCIÓBAN?  Vallom; itt fedezhető fel az a bizonyos gyökerektől  kiinduló, a kezdetektől fertőző rettenet, amit a világban élő emberek nagyobbik fele nem ért, nem is akarja érteni, belevész az egyedi, konkrét események, bajok szemléletébe, a rész-látásba. Keresi, kutatja ennek a meghasadt állapotnak az okát a történész, a filozófus, a pszichológus, a közgazdász és a szociológus, de választ , kielégítő, megalapozott választ egyikük sem képes adni... Valójában,  -  már nem is keresik...  "Homo est SIMUL iustus et peccator." =Az ember EGYSZERRE  igaz, és  bűnös.  No, itt van a misztérium!  Simul...   Ahogy a szeretet, pillanatok alatt is képes gyűlöletbe átfordulni, deformálódni.  Ahogy a szépen, harmonikusan induló emberi kapcsolatok   (szinte minden viszonylatában!!!)    alapjaiban rendülnek meg, úgy a köz, mint a magánszférában. Gyűlölködő pártok,  (pars-partis=rész, részecskék. Szilánkjai az EGÉSZnek...) Gyűlölködő  szomszédok,  kollégák,  rokonok.  Szomszéd  országok. Fiú apja  ellen, apa  fia ellen emeli sarkát.  Adott becsületszavak, leírt szerződések lettek/lesznek megszegve, nyomukban gyilkos, pusztító szavak, és  kések, revolverek...  A szívünk egyik kamrája szeretettel és szeretetvággyal, a másik indulattal, sértődöttséggel, netán bosszúval van tele.  Szuperbia, - humilitas. Simul... Minden egész eltörött.
A fentiekben felsorolt szakemberek egyike  sem tud elégséges feleletet kínálni ezeknek a sebeknek az orvoslásához, csupán  néhány eligazító, iránymutató szempontot  vázolnak fel. Pedig az egzisztenciális, személyes gyötrelmeinkkel birkózó  legbelső  énünk,  SZEMÉLYESEN  NEKÜNK  SZÓLÓ VÁLASZÉRT  SIKOLT!  Igen, akkor,  amikor Heideggerrel együtt kiáltjuk  egy ránk szakadó, sötét órában; "Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább a semmi?"   Mysterium  entis...

Szeretném most      - mint régen a doboló, falusi kisbíró,-      kikiáltani, hogy a történelem kezdetétől, a mai napig,  EGYETLEN  BIZTOS  válasz adatott  számunkra;  Jézus Krisztus!
Ő  aztán valóban szenvedett,  megaláztatott,  de  Ő  az  EGYETLEN, akiben  nem volt,  és  nincs hasadás, kettősség,  az  igaz,  és  szent.  Semmi,  és  senki, sem  filozófia,  sem a keleti  önmegváltó szisztémák, sem  a  hatalmasok,  sem a pénz  nem segítenek a fentieket megérteni, és  meggyógyítani. Mert  senki  másban  nincs  üdvösségünk  (egészségünk, célba jutásunk,)  mint  Jézusban. Minden  Őt igazolja,  az anyagi,  és  a  szellemvilág,  a  teljes kinyilatkoztatás,  és     - igen!!!-    a  valódi, tiszta,  ideológiáktól  mentes  tudomány  is.

Végül,  ide  írom  a  fenti, húsba vágó,  gyötrő  kérdésre  a számomra  valós bizonyosságú  választ  arra,  meddig  tart  a  széttöredezettségünk, a  mindenek  kettéhasadtsága. Íme  az  üzenet  Szt. Pál  apostoltól,  az  Efezusiakhoz  írt  levelének  első fejezetéből,  a  9 -10. versben:

"ELHATÁROZTA  UGYANIS,  HOGY  AMIKOR  ELJÖN  AZ   IDŐK  TELJESSÉGE, KRISZTUSBAN  MINT  FŐBEN,  ÚJRA  EGYESÍT  MINDENT,   AMI  VAN  A  MENNYBEN, ÉS  A  FÖLDÖN."

Érted   ezt?   ÚJRA   EGYESÍT!!!     A   te,  és  az  én  bűn  által  kettészakított,  nyomorúságos mivoltunkat.  Borulj  le  még  ma,  az  EGYETLEN  HATALOM,  és  az  EGYETLEN  SZERETET előtt, a kereszt  alatt.  (Én  már  leborultam...  Csodálatos  békesség,  és  már   itt,  előíze,  a  hasadás gyógyulásának.)

ESZMÉNYKÉP.

 Csatószegi Viktor

 

                                                           ESZMÉNYKÉP.

                                                    ( Gondolataim  Szt. Pálról.)

 
                   

Úgy gondolom, jó, ha van nekünk egy olyan emberi ideálunk, akit életünk több  vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink határain belül,  követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a legjobban igazolja az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem."  Tehát;  ha  ő az emberi  mércém, akkor valójában Krisztust  követem.
Mégis,  mi az a konkrét jellemzője  Pálnak, ami  ilyen  nagy  mértékben  imponál nekem?  Sok mindent lehetne/kéne itt felsorolnom, de most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két, másféle szellemi talajból  való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe jutott gyökérzete.

Azt  írja  kedves tanítványának  Timóteusnak, hogy "Tudom, kinek hittem."  (2 Tim. 1, 12.)  Nos, ebben a   "tudom"   szóban rejlik  ez a kettős  gyökér. S amit ez jelent,  azt  tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen tulajdonságnak!
Pál  Tarzuszban  született, jómódú héber családban, akiknek megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel, lehetőségekkel járt. Tanulmányait  a híres,  tudós  Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus, ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahve imádata, mindenek felett való szeretete, dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az Úr,  Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.)  Ennek a  MEGTAPASZTALT  tudásnak  /és minden,  az öt érzékszervvel megismerhető tapasztalatnak/     héberül  "jádá" volt a neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott  a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére, amiben segítette  ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani Gellért-hegyen, amit Areopágusznak hívtak?)  A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek megalkotói, kidolgozói   Szókratész, Platón, és tanítványa; Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig "ginooszkó" volt a neve.  (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.- ban,  /Summa Theologiae!/    és  ez pedig még a XXI. században is domináns vonulata  a skolasztikus,  majd  neo - skolasztikus filozófiának.  Ma is él, magam is ezt tartom stabil alapnak, a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)

Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény,  a teoretikus, fogalmi, scientifikus tudással.
 
Az  élő,  tüzes  HIT, a  tudományos  alapozottsággal.  Ennek  a  kettőnek,  a  jadának, és  a ginooszkónak  birtokosaként  írta  tehát Timóteusnak, hogy  TUDJA kinek hisz.

Nos,  ezért  példaképem  nekem  Szt. Pál, a népeket megtérítő apostol. Ma is ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!

S U G A L M A Z Á S.

 Csatószegi Viktor

                                                          SUGALMAZÁS.

 

Nem kell megijedni, nem teológiai szakdolgozatot készülök írni a címben jelzett témáról, ezt megtették  már  évszázadokon  keresztül  híres, nemzetközileg ismert nagy biblikusok,  műveik könyvtárakat töltenek be.  Csupán arról  szeretnék beszámolni, hogy  milyen szubjektív élményem volt ma, amikor ebben a kánikulai hőségben, félig lehúzott redőnyök védelmében, Pál apostol néhány levelében kutakodtam, valamit keresve.  Ehelyett  más valamire döbbentem rá,  ami nagy örömmel töltött el. Azt tudtam, hogy ő korának kiemelkedően művelt, éles  elméjű  embere volt, hiszen Gamáliel  iskolájában  tanult, és jártas volt a görög kultúrában is.  De sem az ó-szövetségi ismeretei, sem az antik görög filozófia és mitológia ismerete nem ad alapot arra, hogy  írásaiban olyan precíz dogmatikai, kegyelemtani definíciókat fogalmazzon meg, amelyek abban a korban soha, sehol, senki másnál nem találhatók, semmilyen forrásból nincs utalás ilyenre.  Csak jóval később, a  IV. - IX. sz. Egyetemes Zsinatain, majd a XIII. sz.- ban, Aquinói Szt. Tamás híre Summa Theologiae c művében, aztán folyamatosan, egészen napjainkig  találkozhatunk  ilyen szintű, tudományos  meghatározásokkal.  A bibliai kronológia alapján, végig  gondoltam , találkozhatott-e olyan személyekkel, akiktől  mindezeket tanulhatta?  Arra jutottam,  hogy sem az általa alapított rész-egyházakban,  sem pedig a 3 missziós útjain nem látni ilyen személyeket. Mindenhol, s  mindenkor  ő tanított, ő prédikált, ő vázolta fel  Krisztus tanítását, és hatolt be annak a lényegébe, mélyébe.  A dogmafejlődés története is  azt  tárja  elénk, hogy  az, a négy Evangéliumra, és a páli tanításra alapszik legnagyobb részben.

Marad tehát számomra  az  EGYETLEN  LEHETSÉGES  VÁLASZ;  Isten közvetlen sugalmazása, a Szentlélek vezetése áll  az apostol levelei mögött.  E művekre is címként lehetne feltenni az apokalipszis=leleplezés, szót.  Igen; hatalmas  misztériumokat  „leplez le,”  tárja fel számunkra  azok mélységeit. 

Barátom!  Ha  levetett saruval közeledve, és lelkileg  „bemosakodva” nyitod ki a Bibliádat Pál leveleinél, akkor  téged is betölthet a fentiek miatti  igaz öröm.  Tudd; Isten hiteles, és személyesen neked írt levelét olvasod!

Engedd, hogy magával ragadjon…