Csatószegi Viktor
VÍZ, ÉS LÉLEK.
Ízlelgetem a Jézus megkereszteléséről szóló Evangélium rész szavait, s eközben egyre jobban érzem; akkora a mélysége/magassága, hogy előbb lehetne kiskanállal áttölteni az Adriát a Csendes Óceánba, mint ezt a misztériumot bele illeszteni a mi emberi racionalitásunkba. S e ponton lép be életünkbe a legnagyobb ajándék kegyelme, az élő hit. Enélkül senki előtt nem nyílik meg, nem nyújt belső táplálékot az a Jordán folyóban történt esemény!
Nekem azonnal bevillant az a csodálatos, olajfa illatú éjszakai beszélgetés, amelyről Szt. János tudósít ((…hát ki más is tudna…)) Jézus, és Nikodémus között:
„Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be
az Isten országába. Jn 3.6. Ami a testből születik, az
test, ami a Lélekből születik, az lélek. Jn 3.7. Ne csodálkozz azon,
hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” Jn 3.8.
Mindezt az a Jézus jelentette ki azon az éjszakán, aki bemerítkezett
a VÍZBE, és akire az Atya kiárasztotta SZENTLELKÉT. Abban a rendkívüli eseményben, abban a
szentséges pillanatban nyilvánult meg előttünk az, amely az ószövetségben még
rejtve maradt: a Szentháromság létének abszolút igazsága. Itt, és ekkor
pecsételődött meg az új, és örök szövetség. Jézus állt a vízben, az Atya hangja
hallatszott, és a Lélek betöltötte az emberi alakban közénk testesült Logoszt.
A vízről, amely több mint jelkép, hiszen a Krisztustól rendelt
Szentség anyagává emeltetett, könyvtárnyi tanulmányok láttak már napvilágot,
foglalkozott vele az antik, görög filozófia /az
arché első elve-eleme, minden létezőnek forrása Arisztotelész és Thalész szerint,/ de tárgyalják filozófusok, teológusok a mai
napig. Minket azonban az összes emberi bölcseletek helyett, az a Nikodémusnak
kijelentett isteni mondat tölt el hálával, és indít dicsőítésre… Igen, mert
MIRŐL IS VAN EBBEN SZÓ???
Arról kedves barátom, hogy konkrétan megfogalmazódott a végső célunk elérésének egyetlen módja! E meghatározás lett alapja a keresztségünk Szentségének, /víz,/ és a megtérés forrásának; a Szentléleknek. A keresztségben kapott kegyelem adja meg a lehetőségi feltételét annak, hogy életünk egy öröktől fogva, eleve meghatározott pillanatában meghalljuk az ajtónk előtt álló Jézus kopogtatását, = a Szentlélek hívását az újjászületésre. Arra, hogy azt a Kopogtatót azonnal beengedjük életünk legbelső szobájába.
Gondolom, hogy te, aki most ide kattintottál, részesedtél a
keresztség „bevezető” Szentségében. A kérdés, a sorsdöntő kérdés „csak” az,
hogy elmentél-e Nikodémusként a Mesterhez életed éjszakáján, feltenni a mindennél
fontosabb, a valójában EGYETLEN kérdést?
Nem tudok ellenállni az ebben a percben felötlő indításnak; hogy
osszam meg, adjam tovább azt a telitalálattal egyenlő magasrendű igazságot,
amelyet a közelmúltban kaptam egy lelki testvéremtől, azt, amely megrendítő,
azt, amely forráspontja lehet a kereső embernek. Íme:
„AKI EGYSZER SZÜLETIK, KÉTSZER HAL MEG. AKI KÉTSZER SZÜLETIK, EGYSZER HAL MEG.”
Kóstolgasd, elemezd ezt, akár többször is! Igen; „Újjá kell születnetek!” (János, 3, 8.)
Ezt üzeni neked Isten, Válaszolj hát!
Ha kinyitod a szívedet, rád száll az a jelképes galamb, és tisztán fogod hallani a hangot; „Kedvem telik benned.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése