Csatószegi Viktor
TÖLTSÉTEK MEG A KORSÓKAT VÍZZEL!
(Jn. 2, 7.)
Közismert jelenet: Jézus Kánában hivatalos egy menyegzőre, és részt vesz azon, édesanyjával együtt. Jó a hangulat, s biztos vagyok abban, hogy Ő is oldottan, az ünnepi hangulathoz illeszkedve, vidáman beszélgetett a mellette ülőkkel. Aztán jött a blama; elfogyott a bor, pedig annak illő mindvégig kitartani. Egy kissé különös dialógust követően hangzik el a címben olvasható felszólítás Jézus szájából, a felszolgálók felé. Hat db. kőkorsóról van itt szó, amelyek a zsidó tisztálkodási szabályok betartásához kellettek, ui. minden étkezés előtt rituális kézmosás volt kötelező.
Ha az összes helyet fel akarnám sorolni, amelyek a Bibliában valamilyen kapcsolatban a vízről szólnak, akkor bizony több oldal telne be. Itt most csak kettőt említek; 1./ Nikodémusnak ezt mondta azon a csodálatos, olajfa illatú éjszakán:
Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 6 Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
2./ Jákob kútjánál, a KORSÓIT CIPELŐ szamariai asszonnyal beszél. „Ha valaki abból a vízből iszik amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé.” (Mind a két ev. szakaszról írtam már, bőven kifejtve ezeket.) Nem véletlen, hogy mindhárom eseményt a szeretett tanítvány jegyezte fel…
Ha Jézus valamit cselekszik, annak mindig hatalmas minőségi emelkedés a vonzata. Igen; az ember munkája által termesztett szőlő, s az emberi gondoskodás eredőjeként érlelt bor foka és aromája, soha nem éri el az Isten egyetlen teremtő szava által az asztalunkra tett, vízből borrá változtatottét! Éppen emiatt a végtelen hatalom miatt, a vízből-bor miatt, előttem egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy amikor Jézus ott, a cönákulumban kimondta a bor felett: „EZ AZ ÉN VÉREM,” akkor e szavak betű szerinti pontossággal megvalósultak. Az accidentáliák /szín, ízlelés/ maradtak, de a substantia, a LÉNYEGE átváltozott. Ezt a drága eseményt követte az olajfák alatti vérrel verejtékezés, és másnap du. 3 órakor pedig szentséges vérének kiontása az utolsó cseppig. Ennek az elővételezése volt az utolsó vacsora misztériuma. Az a vacsora, amelyen elhangzott egy parancsba adott végrendelet: „Ezt cselekedjétek!” Ekkor tizenketten ültek körülötte, nekik szólt az a mondat, és ezt adták tovább kézfeltétellel, (felszenteléssel) és ez adatik tovább megszakítás nélküli láncolattal, immár 2000 éve… Így vagyunk mi hivatalosak arra a szent lakomára, amelynek előképe volt az a kánai.
Az a borból lett vér az egyetlen ital, amelyet előre megígért a Jákob kútjánál. Ott IGE hangzott fel, a Golgotán pedig VÉR ömlött ki. E kettőtől pusztul el végleg a sátán, és e kettőnek köszönhetik a meghívottak - akiknek fül adatott a hallásra, - hogy ebben részesülve, soha többé nem szomjaznak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése