Csatószegi Viktor
ELREJTETTED. II. rész.
( Deus absconditus = a rejtőzködő Isten.)
Az első rész végén rámutattam, melyik út az, amelyik nem működik Isten megismerése irányában. Az egyetemes vallástörténet (amely segédtudománya a teológiának, és felöleli a Kinyilatkoztatás előtti évezredek vallásainak kutatását is,) kimutatja, hogy az ember, létének kezdete óta keresi annak okát, célját, és mindenekelőtt: létrehozóját. Őt, Akinek a nevét sem tudta, de bizonyossága volt létezéséről. Megpróbálta kifürkészni a természet rendjében, később pedig értelmének logikai következtetéseivel. Tudjuk; vannak filozófiai istenérvek is. Definíciók sorozata tanúskodik arról, miként is próbálja az ember meghatározni; ki, s milyen az Isten? Akinek volt már lehetősége bejutni egy-egy szerzetesrend hatalmas könyvtárába, olyanokba, amelyeknek felső polcait csak magas létrák segítségével lehet elérni, az megtapasztalta, hogy a régmúlt időktől kezdve, hány tudós kereste, kutatta Őt a természetes emberi értelem fényénél. No, ez az, amiről állítottam: nem működik. Ide írom textusunk utolsó versét mégegyszer, mert ez a 27. vers a „punctum saliens,” koronája az előzőekben tárgyaltaknak.
„ATYÁM MINDENT ÁTADOTT NEKEM, ÉS SENKI SEM ISMERI A FIÚT, CSAK AZ
ATYA, S AZ ATYÁT SEM ISMERI SENKI, CSAK A FIÚ, ÉS AZ, AKINEK A FIÚ
KINYILATKOZTATJA.”
…És az, AKINEK a Fiú („Isten az Istentől,”) kinyilatkoztatja…
CSEND.
Ha most te is éreztél valami kimondhatatlan belső érintést, akkor ne légy rest fellapozni az Efezusi levél 2. fej. 8. versét, s ezzel zárd le a csendedet.
Itt, ennél a 27. versnél válik ketté, s képződik a már említett betonnál is keményebb határvonal, válik szinte tapinthatóvá a kétféle ismeret/tudás közötti különbség, az, amelyet a héber a „jada,” a görög pedig a „ginooszkó” szavakkal jelöl. Pál apostol, akit az Úr kiválasztott arra, hogy közvetlenül avassa be a rejtett titkaiba, mindvégig a „jada” talaján állva hirdette a Fiút, de birtokolta a ginooszkó, tehát az emberi tudás, a bölcselet értékeit is. Méltó párja ebben Szt. János apostol, a IV. Evangélium, a három levele, és az Apokalipszis szerzője. Jada=a MEGTAPASZTALT ISMERET.
Isten nem öncélú titkolózásból megismerhetetlen, hanem azért, mert a végtelen szellemi valóságot a véges emberi értelem képtelen befogadni. Fizikai érzékszervekkel, racionális megközelítéssel lehetetlen kísérlet megragadni a magasan felette álló abszolút Létet, amint egy olcsó, középhullámú adás vételére alkalmas zsebrádióval nem lehet fogni az URH adásokat, és egy autóval nem lehet légi közlekedésben részt venni. Ó, ha csak egyszer is bevillanna, úgy igazán, hogy mi a végtelen… A dogmatika is csak körüldadogni tudja ezt a misztériumot az „istentan” traktátusában. De ha egyszer mégis sikerülne valakinek definiálni teoretikus szinten az Istent, - csak hipotézisként írom ezt, - akkor sem jutna be az Ő „véráramába,” a vele való kegyelmi közösségébe ezen az úton. Lássuk hát be; porszemek vagyunk! Egy kedves legenda maradt fenn Szt. Ágostonról, a cél érdekében megosztom: Megtérése után, sokat töprengett a Szentháromság misztériumán, de sehogyan nem jutott előbbre. Egyszer kiment sétálni a tengerpartra, és séta közben is a megoldáson gondolkodott. Eközben meglátott egy 5-6 év körüli kisfiút, aki kanállal lapátolta a tenger vizét a játék vödrébe. „Mit csinálsz kisfiam?” „Bele lapátolom a tengert a vödrömbe.” „Ne próbálkozz ezzel, mert ez lehetetlen, nem látod, hogy milyen mérhetetlenül sok az a víz?” „De látom. S azt is tudom, hogy én előbb lapátolom át a tengert a kis vödrömbe, mint hogy te megértsd azt, amin oly régen töprengsz.” S hirtelen eltűnt szeme elől a kisfiú…
Az Atyát teljességében, mélységében/magasságában csakis a Fiú ismerheti, és így van ez fordítva is. Itt egy rejtett utalást érzek Jézus isteni mivoltára, minthogy az Isten egyik Személyét, csak a másik isteni Személy ismerheti, a szeretet-kapcsolat áramkörének élő közösségében.
„Minden hatalom nekem adatott.” jelentette ki Jézus. Ebből következik, hogy az Ő döntésén múlik, kivel osztja meg ismeretének egy részét. Igen, csak egy részét, mert e földön élve, csak a hitben jutunk ehhez az ismerethez, a teljesség a színről-színre látásban adatik meg. Jelenleg töredékes, rész szerint való minden ismeretünk, még az emberi tudományok területét sem látjuk át egészben, hanem annak is csak egy-egy szegmensét. A körülöttünk kavargó történések összefüggéseire sem vagyunk képesek rálátni, csupán egy kis részét érzékeljük, de azt is szubjektíven.
Jézus ma is itt él köztünk, körüljár, és akiket hívni akar, akiket öröktől fogva kiválasztott, azokra rátekint… Megszólít mint Lévit, mint Simont, mint a Zebedeus fiakat, az írott, és hirdetett Igéje által, de MINDEZEK FELETT: a Szentlélek belső érintése, a KEGYELEM által. Nem a hatalmas tudás, a tökéletesen megélt, hibátlan élet a feltétele ennek a hívásnak, ezt a hívást, ezt a megtapasztalt élményt nem lehet kiérdemelni. Egyet tehetünk: leülünk az életünk országútjának árokpartjára Bartimeusként, s tudjuk; arra fog eljönni. Aztán könyörögve kiáltunk feléje, kinyújtjuk üres tenyerünket. Ő meghallja ezt a kiáltást, és megnyitja LÁTÁSRA, a vak szemeinket…
ENNÉL PEDIG NINCS TÖBB !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése