Csatószegi Viktor
ESZMÉNYKÉP.
( Gondolataim Szt. Pálról.)
Úgy gondolom, jó, ha van nekünk egy olyan emberi ideálunk, akit életünk
több vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink
határain belül, követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a
legjobban igazolja az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus
él bennem." Tehát; ha ő az emberi mércém, akkor valójában Krisztust követem.
Mégis, mi az a konkrét jellemzője Pálnak, ami ilyen nagy mértékben imponál nekem? Sok mindent
lehetne/kéne itt felsorolnom, de most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a
szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon
kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két,
másféle szellemi talajból való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe
jutott gyökérzete.
Azt írja kedves tanítványának Timóteusnak, hogy "Tudom, kinek
hittem." (2 Tim. 1, 12.) Nos, ebben a "tudom" szóban
rejlik ez a kettős gyökér. S amit ez jelent, azt tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen
tulajdonságnak!
Pál Tarzuszban született, jómódú héber családban, akiknek
megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel,
lehetőségekkel járt. Tanulmányait a híres,
tudós Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus,
ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez
volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahve
imádata, mindenek felett való szeretete,
dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és
ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az
Úr, Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.) Ennek a MEGTAPASZTALT tudásnak /és minden, az öt érzékszervvel megismerhető
tapasztalatnak/ héberül "jádá" volt a
neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére,
amiben segítette ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott
volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani Gellért-hegyen, amit Areopágusznak
hívtak?) A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek
megalkotói, kidolgozói Szókratész, Platón, és tanítványa;
Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig "ginooszkó" volt a
neve. (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte
alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.- ban, /Summa
Theologiae!/ és ez
pedig még a XXI. században is domináns vonulata a skolasztikus, majd neo - skolasztikus filozófiának. Ma is él, magam is ezt tartom stabil alapnak,
a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)
Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény, a
teoretikus, fogalmi, scientifikus tudással.
Az élő, tüzes HIT, a tudományos alapozottsággal. Ennek a
kettőnek, a jadának,
és a ginooszkónak birtokosaként írta tehát Timóteusnak, hogy TUDJA kinek hisz.
Nos, ezért példaképem nekem Szt. Pál, a népeket megtérítő apostol. Ma is
ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése