MEGHALÁS.

Csatószegi Viktor

                                                       MEGHALÁS...            

 

Pár napja,  du.  az  utcai  hőmérőm  41 fokot  merészelt mutatni. Tette  ezt  úgy, hogy a félig leengedett redőny alsó lécei eltakarták a közvetlen sugárzás elől. Ekkor  kijött  belőlem  elhaló hangon; Itt  már meg kell halni. Ebben a  pillanatban  eszembe  jutott        -associatio idearum…-        a  reggeli  Bibliában kapott napi parancs a  Róma 6, 11. verse:  „Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek, Jézus Krisztusban.”    Kétféle halál.  Ettől kezdve megszűnt  a  kánikulától, és a  lehetséges összes testi halálformától való félelmem, mert hiszem, és tudom, hogy mindez csak átszállóhely, és nem végállomás. Az is bevillant, amit Jézus más alkalommal mondott;

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki  a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!”

Ez a világ retteg a fizikai haláltól, s mindent elkövet, hogy erről elterelje az emberek figyelmét. Pedig naponta jelen van, naponta tízezrek halnak meg az öt kontinensen, változatos formában, csak meg kell nézni a híradásokat. A robbantások, fegyveres akciók, természeti katasztrófák, és az életellenes bűncselekmények napirenden vannak, már fel sem kapjuk a fejünket ezek hallatán.     Arról pedig alig hallani, hogy mitől kéne térd remegve félnünk, és mindent, de mindent megtennünk, hogy kizárólag Istennek akarjunk megfelelni, és Jézus Krisztusban élni. Testvéri szeretettel ajánlom a Római levél  6. 7. és 8. fejezetének elmélyült tanulmányozását.

„Sicut cadaver”=mint a holttest, úgy kéne halottnak lennünk minden bűn felé. De ha önmagadba nézel/nézünk, akkor ezt  irreális mércének  kell látnunk. Bennünk van, és körülvesz minket a bűn szennyes áradata, már Szodoma és Gomorra esetében is  azt látjuk, Isten még 10 igazat sem talált e városokban. Vétekben fogantunk már anyánk méhében, és  a rosszra való hajlam  belénk van  kódolva. Dráma ez, a javából. Van a „világ bűne,”  (Szt. János,)   a mások, a környezetünk elénk élt bűne, és az eleve bennünk lévő bűn. A  helyzet  katasztrofális   - LENNE, ha Isten szeretete, végtelen irgalma nem küldte volna el az Ő Fiát, aki bűnné lett értünk, helyettünk.

Ő  AZ  EGYETLEN  MEGOLDÁS, HA  BEFOGADJUK  ÚRNAK  AZ  ÉLETÜNKBE, HA  HISSZÜK,   HOGY  Ő  AZ  ISTEN FIA,  S HA  ŐSZINTÉN  LETESSZÜK  KERESZTJE ALÁ  MINDEN EDDIGI NYOMORÚSÁGUNKAT , MEGBÁNJUK,  ÉS MEGVALLJUK  AZOKAT.  EZT  HÍVJUK MEGTÉRÉSNEK, ÚJJÁSZÜLETÉSNEK.  ETTŐL KEZDVE  NEM KELL VÉRT  IZZADVA „MEGHALNUNK  A BŰNNEK,”  MERT  EZT  Ő  MEGTETTE, AMIKOR  MEGHALT  HELYETTÜNK  OTT, A  GOLGOTÁN.  A  MI  ERŐTLENSÉGEINKET LÁTJA,  ÉS  Ő  AD ERŐT A  LELKI MEGHALÁSHOZ,  A LELKET  ELPUSZTÍTANI  AKARÓ  SÁTÁN ELLEN.  „AZ  ERŐ, AZ ERŐTLENSÉGBEN VÁLIK TELJESSÉ.”  ÉS: A  BÚZASZEMNEK  EL  KELL  ROTHADNIA,  HOGY SZÁZSZOROS TERMÉST  HOZZON.