Csatószegi Viktor
A minap, a Zsolozsma reggeli dicséretében,
a Római levél 6, 11. ben ezt üzeni az Úr, postásán, Pálon keresztül nekünk:
„ Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy MEGHALTATOK a bűnnek, de éltek az
Istennek…” Kőkemény, belénk hasító mondat. Nem azt mondja, hogy
igyekezzetek távol tartani magatokat a bűntől, hogy kerüljétek a sátán
csapdáját, - nem! Legyetek olyan érzéketlenek, sicut cadaver, mint egy
holttest. De hát ki, melyik ember tud ilyen lenni? A zsoltáros szerint „már
anyám is vétekben fogant engem.” Aztán tettünk erre pár lapát parazsat magunk
is… Állítom; nincs tiszta szívű ember, csakis MEGTISZTÍTOTT szívű
létezik. Genetikailag vagyunk kódolva az Úr elleni engedetlenségre, értelmünk,
tudatunk egy pillanat alatt képes beszűkülni, hiába a sok hitbéli tudás,
ismeret, hiába az erős fogadkozás, az ó-emberünk bennünk él, látensen mindig a
szívünk mélyében lappang. Az apostol is erre panaszkodik, amikor így sikolt
fel: „látom a jót, próbálkozom is, TAMEN,= MÉGIS a rosszat követem.”
Aztán Péter, akit kősziklának nevezett Jézus, háromszor tagadja meg Őt. Az
Apostolok Cselekedeteiben ott szerepel Ananiás, és Szafíra, a két „sikkasztó”…
Már az első századokban jelentkeznek a korai eretnekségek, ami nem más,
mint az Úr tanításával, ill. annak hiteles letéteményesével szembeni engedetlenség,
és superbia, De nem különbek az egyháztörténelem folyamán megjelenő hit, és
szeretet nélküli pásztorok/főpásztorok =BÉRESEK botrányai, - a mai napig. Olyan bűnökkel
is, amelyekről azt mondta Krisztus; „Jobb lenne annak az embernek, ha
malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélységébe merítenék.” Azoknak,
akiknek világító, magasra helyezett gyertyának kéne lenniük, lettek a lelki
lepra, ragály terjesztői. Kémlelem a látóhatárt: „kiáradt a bűn…..”
Kinyitom a tv-t, belenézek a net kféle portáljaiba; sötétség, rettenet,
botrány, sikkasztásoktól, a gyilkosságokig, a bűn-skála minden fokozata. De ne
nézzek KÖRÜL, hanem nézzek BEFELÉ, önmagamba. Tekintsek vissza a saját életemre
a Szent Szellem reflektor fényében. Mennyi engedetlenség, mennyi lázadás Isten
ellen, amikor egy-egy összeomlás tört rám… Önmagam alkotta törvények,
utak… Sátáni skizofrénia? Kettős látás??? Magam határozhatom meg a
normatívákat? Hatalmas erőt képvisel az „e világ fejedelme,” hihetetlen
ravaszsággal tudja lépre csalni azokat is, akik pedig őszintén akarják
szeretni, és követni az Urat. Video meliora, proboque… TAMEN, deteriora
sequor= Látom a jót, próbálkozom is, MÉGIS
a rosszat követem.
MIRŐL BESZÉLSZ TE PÁL??? MEGHALNI A BŰNNEK??
Hová tetted a józan realitás érzékedet? Ja? Persze, persze. Te csak tolmács vagy… Annak a
tolmácsa, aki ezt mondta: „legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek
szent vagyok!” Aztán a Péter első levelében, az 1, 15-16. versekben is.
Aki pedig ezt parancsolja, „tudja, mi lakik az emberben.” Ő olyas mit nem
követel, ami lehetetlen! A mi erőnkkel, adottságainkkal –lehetetlen!
Éppen ezért Ő nem is ezekre építve teszi a mércét ennyire magasra, hanem a
saját irgalmas szeretetére. A KEGYELEMRE, amelyet Jézus Krisztusban ígért, és
adott meg nekünk. A nyomorúságaink, eleséseink adós levelét saját testében
szegezte fel a keresztre, és adta meg a helyettes elégtételt a bűnök végtelen
sokaságáért. Ha hittel tekintünk fel
Arra, aki az utolsó cseppig kiontotta elégtételül a vérét, ha őszintén fáj
minden lázadásunk, bukásunk, ha a
bánatunkat követően őszintén megvalljuk=odatesszük a golgotai kereszt alá,
akkor megigazult, megtisztított szívű, újjászületett emberekké leszünk.
Jézusért az Atya „háta mögé dobja” minden bűnünket, a régi énünket, és tiszta
lapot ad a kezünkbe. De még van tovább is! Naponta táplál, s belülről
alakít át Igéjével, erőt ad szent Kenyerével, az Eucharisztiával. Nos; így,
ezzel a fegyverzettel ellátva, már képesek leszünk MEGHALNI A BŰNNEK!!! Sicut cadaver... Mégis tudtad te Pál, hogy mit írsz!
…és mivelhogy csak „egyedül ellened vétkeztünk Urunk,” s mivelhogy Te irgalmasan eltörölted vétkeinket, „NINCS ÍTÉLET AZOK ELLEN, AKIK KRISZTUSBAN ÉLNEK.”
Misterium fidei…
Akik pedig mégis ítélkeznek, azoknak valójában fogalmuk sincs Isten kegyelmi
rendjéről, s önmagukat a templomi farizeus szintjére alacsonyítják. Imádkozzunk
értük, hogy szemük rányíljon, mit is jelent az, hogy:
„MEGMOSTÁK MAGUKAT A BÁRÁNY VÉRÉBEN.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése